A Hold felénk forduló oldalának fényviszonyai havi ciklusban váltakoznak, így újhold idején az égitest teljesen sötétnek tűnik. Az Európai Űrügynökség Smart nevű űrszondája azonban most olyan pontot azonosított a Holdon, amelyet valószínűleg állandóan süt a Nap.
Azt, hogy a Holdon előfordulhat folyton megvilágított pont, egy francia csillagász, Camille Flammarion már a XIX. században kiszámította. Szerinte e pontok a pólusok köré esnek. Utóbb más tudósok azt is kikövetkeztették, hogy míg a Holdon általában mínusz 180 és plusz 100 Celsius fok között változik a felszín hőmérséklete, e feltételezett pontokon stabilan mínusz 50 fok uralkodhat. A Clementine nevű amerikai űrszondának a Hold déli pólusáról 1994-ben készített felvételei azonban nem igazolták a számításokat. A keringési viszonyoknak köszönhetően ugyan lehetne fényes ez a pólus, de a képeket elemezve 1999-ben kiderült: egy kiterjedt hegység beárnyékolja a vidéket.
A Smart viszont most az északi sarkot vizsgálta behatóbban. A fotók pedig azt mutatják, hogy itt lehet a régóta keresett fényes pont. Mindezt amerikai csillagászok friss adatai is igazolják, szerintük az örökké napsütötte helyszín egészen pontosan a Peary-kráteren keresendő. És bár a domborzat bizonyos körülmények között időnként itt is árnyékot vet, a legújabb vizsgálatok szerint az már biztos, hogy a Peary-kráter a Hold leginkább megvilágított területe. Ez a 73 kilométer széles képződmény azért is lehet ideális a jövőben telepítendő űrbázisok helyszíneként, mert korábban nem messze innen vízjég jelenlétét igazolták. Az állandó megvilágítás napelemek alkalmazásával villamos energia termelését teszi lehetővé, ami segíthet a jég vízzé, majd üzemanyagként használható hidrogénné alakításában is.
