 |
Csak komoly lapok vannak, a bulvár mindössze a formát jelenti – tett médiakutatók számára minden bizonnyal furcsa megjegyzést budapesti sajtótájékoztatóján Michael Ringier, a svájci cég tulajdonosa.
Ezzel utasította vissza a Figyelőnek azt az állítását, hogy érthetetlen, miért is kell annyira az általa birtokolt kiadóvállalatnak a Népszabadság, hiszen a komoly politikai napilapok olvasótábora Európa-szerte csökken (Figyelő, 2004/43. szám), ráadásul a Ringier Kiadó is a bulvárpiacon ér el szép gazdasági eredményeket. Szerinte komoly napilappal is lehet sok pénzt keresni, s ez a Népszabadságra is vonatkozik. „Szeretnénk elérni, hogy a lapot oda lehessen helyezni a vezető európai napilapok, például a Le Monde, a Frankfurter Allgemeine Zeitung mellé, ám ez eltarthat néhány évig” – közölte Michael Ringier.
 |
Ami azt illeti, már pusztán az is évekbe telik, hogy a cégnek egyáltalán sikerüljön többségi tulajdont szereznie a Népszabadság Rt.-ben. A Ringier – a Blikk, a Blikk Nők, a Nemzeti Sport és akkor még a Magyar Hírlap kiadója – 2003 márciusában vette meg a Népszabadság Rt. 17,7 százalékát a Bertelsmanntól a már meglévő 49,9 százalékos részesedése mellé. Az irányítás megszerzéséhez szükséges engedélyt azonban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) megtagadta. A hatóság egyrészt azt kifogásolta, hogy a Népszabadság és a Magyar Hírlap egy vállalkozáscsoportba kerülne, ám a határozat azt is hozzátette, hogy ennek káros versenyhatását lehetne orvosolni azzal, hogy a Ringier megszünteti a Magyar Hírlap feletti irányítást. Ez azonban nem közömbösítené annak hatását, hogy a bulvár- és sportnapilapokat legnagyobb szereplőként kiadó Ringier-csoport az országos napilapok piacán is túlzottan megerősödne, hiszen a fúziónak úgynevezett portfólió-hatása van (lásd külön).
|
A GVH által másodjára kialakított előzetes álláspontról hétfőn tanácskoztak a felek. Az ügyben sem a Versenytanács illetékese, sem a Ringier jogi képviselője nem nyilatkozott, ám a Figyelő úgy tudja, hogy a GVH-nak nincsenek olyan súlyos aggályai, hogy az eloszlatásukhoz szükséges vállalásokat a cég ne tehetné meg. A versenyhatóság csak a hirdetési fronton tart erőfölénytől, az olvasói piacon már nem.
 |
Előbbi pedig már csak azért sem jelenthet elháríthatatlan akadályt, mert Magyarországon a sajtó reklámpiaci részesedése európai összehasonlításban igen alacsony, például 2003-ban 41 százalék volt a Magyar Reklámszövetség adatai szerint, szemben a németországi 66 százalékkal. A hirdetéseket alacsony tarifáikkal a televíziók viszik el: nálunk főműsoridőben több tévéreklám fut, mint Nagy-Britanniában. A tévék pénzelszívó hatása miatt a többi médium – köztük a sajtó – lassabban fejlődik, mint más európai országokban, így egy erősebb sajtóportfólió kialakítása akár versenybarátnak is tekinthető. Persze a GVH azért aligha megy el eddig a megállapításig, ám néhány átmeneti, kisebb jelentőségű korlátozás beiktatásával várhatóan nem lesz akadálya annak, hogy a Ringier többségi irányítást szerezzen a Népszabadságban.
