Április 8-án a benzin fogyasztói árát 7 forinttal, a gázolajét 5 forinttal emelték, egyúttal közölve, hogy valójában 20, illetőleg 12 forintos emelést tartanának indokoltnak. Önök ezt a benzinárat már a tűréshatáiron lévőnek tartják?
– Az a kérdés, mi az az emelés, amelyet a fogyasztók sokkszerűnek élnek meg. A túl gyors áremelés fogyasztás-visszaesést okozna. Ugyanakkor van egy Európában elfogadott árképzési gyakorlat, ezt követjük mi is. Ha a Mol a piaccal szembe menne és levinné az üzemanyag-árakat, akkor 100 százalékos részesedést szereznénk a magyar piacon a mostani 70-75 százalékos helyett, és megszűnne a verseny. Így tehát legfeljebb annyit tehetünk, hogy a kereslet-kínálatot figyelembe véve, nem emelünk túl gyorsan. 
– Az itthoni benzinárban magas az adótartalom, de ha megnézzük ezek alakulását 1998-tól mostanáig, akkor kiderül, hogy míg az adó 42 százalékkal, addig a nettó ár jóval nagyobb mértékben, 108 százalékkal emelkedett, így a benzin fogyasztói ára elérte az osztrák szintet. Törvényszerű, hogy így legyen, különös tekintettel arra, hogy például az Autóklub vitatja a Mol árképzését?
– Az adótartalomnak csak egy része emelkedik a nettó árral arányosan. A nettó árra jön rá a jövedéki adó, ami fix összeg és országonként eltérő – nálunk viszonylag magas, de például Nagy-Britanniában magasabb. A kettőre együtt rakódik rá az áfa. A tavalyi jövedékiadó-kompenzációs rendszer valójában az áfa emelkedését ellensúlyozta. A nettó ár a kereslet-kínálat alapján alakul ki. Ha a Mol túl olcsón adná a benzint, a konkurensei a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordulnának. Ha viszont túlárazná, és extraprofitot érne el rajta, akkor a piaci részesedése visszaesne.
– Tehát elképzelhetetlen más kalkuláció? Szlovákiában is az árképzése miatt indított eljárást a pozsonyi pénzügyi tárca a Mol-csoporthoz tartozó Slovnaft ellen (Figyelő, 2005/3. szám).
– Ott is azt kérdezik, miért adja drágán a benzint a szlovák finomító, és ott is az a válasz, hogy piaci áron adja. A Slovnaft nagykereskedelmi részesedése Szlovákiában mintegy 70 százalékos, ám a termékeinek 75 százalékát exportálja.
– Egyébként hol tart most az ügy?
– Első fokon az ottani pénzügyi tárca elmarasztalta a Slovnaftot, mire fellebbeztünk. Másodfokon a pénzügyminiszter dönt, összesen hatvan napja van erre, ennek a fele telt el. Ha most is elmarasztaló lesz a döntés, bíróságon meg lehet támadni, de ennek nincs halasztó hatálya. Mi igyekszünk megismertetni az álláspontunkat; az a célunk, hogy párbeszéd alakuljon ki a Slovnaft és a szlovák kormány között: mérjék fel, mivel jár, ha a piac helyett az árszabályozást választják. 
– Mire számít, hogyan alakulnak az olajárak az idén?
– Az olaj és a végtermék jegyzésára eltérően is mozoghat. Az év elejétől a nyersolaj mintegy 40, a benzin 60, a gázolaj 30 százalékkal drágult. A végtermék ára attól is függ, van-e elég nyersolaj, van-e elég tartalék és milyen minőségű, típusú készterméket tudnak szállítani, meg létezik spekuláció is, attól függően, hogy kinek milyen előrejelzései vannak. Ma finomítói túlkereslet van, ez húzta meg az árakat. És van egy bizonytalanság, hogy a két nagy növekedési régió, Ázsia és Észak-Amerika igényét ki tudják-e elégíteni a nagy kőolajtermelők – bizonyos elemzések szerint nem. Egyébként a finomítás még kevésbé tud lépést tartani a fogyasztással, mint a kitermelés.
– Ezért is előnyös, hogy a Molnak viszonylag nagy a finomítói kapacitása?
– Inkább úgy mondanám, a finomítói komplexitása nagy. A cég két nagy finomítója, a magyar és a szlovák Európa legkomplexebb egységei közé tartozik, a legmagasabb kihozatallal tudják előállítani a termékeket. De azt senki sem kérdezi meg, hogy ebbe mennyit invesztáltunk, csak azt emlegetik, hogy rekordnyereséget érünk el. Pedig csak Magyarországon 140 milliárd forint technológiai beruházást hajtottunk végre.
– Április elején, amikor a Gazprom bejelentette érdeklődését a Mol még állami kézben levő 11,8 százalékos részvénypakettje iránt, a Mol-papír tőzsdei árfolyama azonnal megugrott és rekordot döntött. Mit szólnának hozzá, ha az orosz cég befolyást szerezne a társaságban?
– A részvényárfolyam március közepén is rekordot döntött, pedig tudtommal akkor senki sem akart megvenni minket. A tőzsdei mozgások mögött mindig utólagosan keresik az összefüggéseket… Komolyra fordítva a szót, egy ilyen tranzakció mindig a vevőn és az eladón múlik, a Mol vezetésének pedig nem hatásköre a tulajdonosok közti adásvételt véleményezni. Az én felelősségem a részvényesi érték optimalizálása. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy pénzügyi vagy szakmai befektetőt látunk-e szívesebben tulajdonosként, akkor a válasz: szakmai befektetőnek nem örülnénk. Jobb, ha a régióban a Mol maga hozhatja meg a döntéseit, és nem egy nagyobb csoport érdekeihez kell igazodnia.
– Nem teszi-e kiszolgáltatottá a Molt, hogy az olajat orosz forrásokból szerzi be? Az OMV például előnynek tartja, hogy nem függ az orosz olajtól.
– Az OMV éppen, hogy szeretne jobban függeni az orosz olajtól, hiszen most akarja összekötni a Barátság kőolajvezetéket a schwechati finomítójával. A Mol beszerzése sokkal diverzifikáltabb, mint az OMV-é, ugyanis a pozsonyi és a százhalombattai finomítót is el tudjuk látni mind a Barátság, mind az Adria kőolajvezetéken keresztül. A szállítási biztonság és persze a piaci ár alapján döntjük el, hogy melyikből vásárolunk, igaz, az elmúlt tíz évben a beszerzés zöme valóban a Barátságon keresztül zajlott.
– A Mol és a Yukos közös szibériai vállalatának vezetőjét márciusban vizsgálati fogságba helyezték az engedélyezettnél gyorsabb ütemű olajkitermelés vádjával. Veszélyezteti-e ez azt a tervüket, hogy az idén már több mint 2 millió tonna legyen a kitermelés? 
– Természetesen nem örültünk, és igyekeztünk mindent megtenni, hogy a cégvezető szabadlábra kerüljön, ami egy héttel később meg is történt. Azóta egyébként már új vezetője van a közös vállalatnak, de a mezőt nem mi üzemeltetjük, így nem a mi döntésünk, hogy ki irányítsa a céget. Nem hiszem, hogy ez veszélyeztetné a kitermelési terveket; a jogi engedélyezés és a tényleges kitermelés közt amúgy is mindig van egy időbeni csúszás, de általában létezik egy tűréshatár a hatóságok részéről.
– A Yukos ellen eljárás zajlik Oroszországban. Ha meg kell válnia a részesedésétől, mi lenne a Mol érdeke, az hová kerüljön?
– Olyan partnerhez, akivel ugyanúgy lehet tovább üzemeltetni a társaságot. Filozófiánk, hogy a Magyarországon kívüli mezők működtetéséhez partnereket vonunk be, akik eligazodnak az adott területen, így hozzáadott értéket képesek termelni. A Yukos ilyen volt Oroszországban. A kőolaj-kitermelés kockázatokkal jár, amit célszerű megosztani.
– Sajtóértesülések szerint a horvát kormány hajlik arra, hogy ne tőzsdén keresztül adja el az INA olajtársaság további 15, esetleg 25 százalékát, hanem egyetlen befektetőnek kínálja azt fel. S ha így lesz, akkor a legesélyesebb vevő a Mol, amely 25 százalékos tulajdonrésszel stratégiai partner. Ön milyen esélyt lát erre?
– Az eladó döntése, hogy el akar-e adni és milyen formában. Azt hiszem, mi megmutattuk, hogy az INA számára van hozzáadott értékünk. Az INA most Horvátország legnagyobb ipari beruházása előtt áll, 900 millió dollárt költ majd el csak finomítói fejlesztésre, most fogja elérni, hogy ugyanolyan hozamokkal dolgozzon, mint európai versenytársai. Most indul el az integrált vállalatirányítási informatikai rendszer bevezetése is. Kétségtelen, hogy a Mol már megkerülhetetlen tényező, nem is csak a szerződés, hanem az együttműködés miatt.
– A Mol az elmúlt időszakban elég aktívan vásárolt saját részvényeket a tőzsdén. Vajon összefüggésben van ez azzal, hogy az INA újabb pakettjét részvénycserés konstrukcióban vásárolnák meg? Esetleg igazak azok a piaci pletykák, hogy részvénycserés fúzióra készülnek az OMV-vel?
– Nagy tisztelettel nézzük egymást az OMV-vel, de a fúzió piaci zavart okozna, hiszen számottevő köztünk az átfedés a régióban. Az OMV-nek más a tulajdonosi struktúrája, mint a Molnak, ami újabb kérdéseket vetne fel. Hogy miért vásárolunk? Mondhatnám, hogy én sem tudok ma jobb befektetést a Molnál. Ugyanakkor soha nem zártuk azt ki, hogy egy tranzakció egy részében partnerbevonást is végrehajtsunk, ahogy Szlovákiában is tettük. Hogy más esetben is fel tudjuk-e ugyanígy használni a részvényeket, az a jövő kérdése.
– A Mol és az INA közösen pályázik a bosnyák Energopetrol 67 százalékos pakettjére. Miért közösen?
A tavalyi GDP-növekedés19 százalékát a Mol hozta, 268 milliárd forint értékű bruttó hazai terméket állított elő.
– Az INA a balkáni térség északi, észak-nyugati részének egyik meghatározó tényezője, komoly helyismerete van. E cégtől is megkérdezik, hogy miért a Mollal. És ezután már csak az a kérdés, miért fele-fele arányban. Én azt hiszem azért, mert nekünk legalább annyi hozzáadott értékünk van, mint nekik.
– Az Erste Bank elemzése szerint a Mol és a PKN az évtized végén maguk válnak nyugati multik felvásárlási célpontjává.
– Egy felvásárlás nem feltétlenül szörnyűség, ha a vevő felárat fizet és fair feltételeket nyújt. A részvényesek döntik el, hozzájárulnak-e a tranzakcióhoz, arról nem beszélve, hogy ehhez az aranyrészvényes magyar állam beleegyezése is kell. Egyébként 2010-ig létezik a szavazati korlátozás, azaz hiába rendelkezik egy tulajdonos nagyobb részesedéssel, akkor is csak 10 százalékkal voksolhat. Ha valaki ezután kifizeti a tényleges piaci árat, akkor vagy még több szinergiát lát a működésben, vagy piacot akar venni, ehhez viszont a versenyhatóságnak is lesz néhány szava.
– Versenyhatósági jóváhagyásra várnak a gázüzletág eladásával is.
– Három hete tudjuk, hogy Brüsszel fogja elbírálni az E.On vételi ajánlatát, noha ez nem regionális súlyú, csak országon belüli tranzakció. A harmadik negyedévben várható döntés.
– Javasolják a jövő heti közgyűlésnek a részvények 1000 forintos névértékének csökkentését 250 forintra. Miért pont most?
– A miénk a második legmagasabb árú részvény a Budapesti Értéktőzsdén. Ennek pszichológiai hatása van. Más dolog ugyanannyi pénzért 10 vagy 40 darab részvényt venni, ezért ha csökkentjük a névértéket, megnő a likviditásunk. A kisbefektetőknek akarunk kedvezni ezzel. Európában például az átlagos részvényérték 40 euró, azaz kevesebb mint tízezer forint.
– A Mol új vezetőkre kívánja kiterjeszteni részvényprogramját. Miért?
– Azt szeretnénk, ha azok az igazgatósági tagok, akik szerzési korlátozás miatt korábban nem vehettek részt a programban, az eredeti feltételekkel vásárolhatnának, amikor megszűnik a korlátozás, hiszen ők is itt voltak velünk együtt, amikor a döntéseket meghoztuk.
– Vagyis az állam képviselőiről van szó, rájuk vonatkozik szerzési korlátozás…
– Igen, de már nem az állam képviseletében, hanem saját maguk jogán ülnek az igazgatóságban.
– A Mol már kiment a határokon túlra, de vajon Ön mint menedzser is jelen van-e már a nemzetközi piacon? Megpróbálták már elcsábítani külföldi tulajdonú regionális céghez?
– A Molt elsőként és egyetlenként hívta meg az ipari vezetők európai kerekasztala, az European Roundtable of Industrialists, amely Európa 46 legnagyobb vállalatának vezetőit tömöríti. Ez volt az első nemzetközi visszajelzés, ami már igazán a Molnak szólt. Büszkék vagyunk arra, hogy a vállalatirányítási gyakorlatunk elfogadható az ipar vezető képviselői számára.
– Nem árulja el, hogy megpróbálták-e már levadászni?
– Nehéz lenne a régióban jobbat mondani, mint a Mol. De felvethetek valamit én az utolsó szó jogán? Sosem kérdezik meg tőlem, mit jelent valójában a Mol Magyarországon…
– Nos, mit jelent?
– Például azt, hogy a tavalyi GDP-növekedés 19 százalékát a Mol hozta, 268 milliárd forint értékű bruttó hazai terméket állított elő. A 2004-es 3,8 százalékos növekedésből 0,8 százalék a Molnak köszönhető. Az új külföldi működőtőke-beruházások értékének az egynegyedét teszik ki a cég beruházásai. Az összes nemzetgazdasági invesztíció 3,5 százalékát adjuk. A középvállalatok közül 163 beszállítónk van, és akkor a kisvállalatokról még nem is beszéltem. Ezek azok a dolgok, amelyekre igazán büszkék vagyunk.
