Ha szép időben érkezik Seattle-be az utazó, először nem fogja érteni, miért az időjárást latolgatja a helybeliek első mondata. Később kiderül az Angliát idéző szokás oka: az Egyesült Államok északkeleti csücskében, egy áttekinthetetlen öbölrendszerben elhelyezkedő város esős éghajlatáról híres. No meg kellemes fekvéséről, amerikai viszonylatban kifejezetten emberi léptékéről (az egész belváros sétálva bejárható), a vele szinte egybeépült Redmondról, a Microsoft főhadiszállásáról, de legfőképpen a popzenéről és a kávéról. 
Seattle-ből indult többek között Ray Charles, a Nirvana, a Pearl Jam, no meg Jimi Hendrix, akinek sírja zarándokhely a város közelében. Az Experience Music Project nevű, kívülről összegyűrt színes sztaniolcsomókra emlékeztető könnyűzenei múzeumban őmellettük most éppen Bob Dylan indulásáról, 1956 és 1966 közötti pályafutásáról láthatunk időszaki kiállítást. A zenei innováció ma sem állt le: a város számtalan klubjában és kocsmájában egy erősebb szombat estén 50-60 koncert közül is válogathatunk. A múzeum- és a koncertlátogatás az indián folklórműsorral ellentétben remek móka esős időben is, tanácsos azonban könnyen öltözni: a ruhatár és a fogas errefelé ismeretlen intézmények.
Múzeum után, buli előtt csak a kávé képes lelket önteni a megfáradt utazóba. Seattle kávéoázis az amúgy híg leveivel a sűrű eszpreszszóhoz szokott utazót nem elkényeztető országban. Innen indult a Starbucks, az Amerika-szerte – és immár az egész világon – befutott kávézólánc, ahol valóban erős feketét mérnek. Minden üzlet más világ: van, ahol csak kényelmetlen irodai székek, máshol terpeszkedős fotelek várják a vendéget. Porceláncsészét vagy kiszolgálást dőreség lenne várni, de újságok és kellemes háttérzene mindenhol van. A világon egyedül Seattle-ben kezdte el a cég a kapucsínó mellett egyes üzletekben zenével is élénkíteni a vevőket. Akinek ugyanis még mindig nem elég a muzsikából, az „kávébiztos” számítógép mellé telepedve válogathat a bőséges rock, blues, pop és világzenei kínálatból. Senki sem „soul” ránk, ha akár egy egész esős délutánt elmulatunk a fejhallgatóval és egy tejeskávéval. A legkedvesebb nótákat némi díj ellenében mindjárt CD-re írhatjuk, akár öt példányban, hogy barátainkat vagy ellenségeinket is megörvendeztessük-megpukasszuk a seattle-i hangulat emlékével.
