Mórról szólok. Azért, mert jó kis hely, mely érzékelhetően igyekszik felhívni magára a figyelmet. Kicsiny és kicsit elfeledett borvidék ez, tulajdonképpen egy ménkű nagy, huzatos nyiladékban, pontosabban törésvonalon, a Móri-árokban fekszik. Keleti oldala a Vértes, az árokban húz a 81-es út, Csókakő vára díszíti a völgyet. Ez is német alapozású borkultúra volt, a bajorok és a kapucinusok tették naggyá a móri bort. A XIX. században lett nagy név a móri Ezerjó, aztán kitelepítették a németeket a kollektív bűnösség jegyében, az új lakók meg nem konyítottak a borhoz. 
Móri Ezerjó 2002, Bozóky pincészet
Az ültetvények nagysága 750 hektár körül van, a fő fajta tehát az Ezerjó, ritka szép találkozása ez tájnak és fajtának, úgy illeszkednek egymáshoz, sőt, egymásba, mint Jancsi és Juliska, Kököjszi és Bobojsza, Marx és Engelksz. Az Ezerjóból pazar, nem tokajis, igazi, azaz botritizált (tehát a nemes penész által megejtett) aszú is készíthető. Ezt is, mint e heti borunkat, a 35 hektáros Bozóky mester varázsolja ki a tájból. Április 23-án egyébként a Borral Készült Ételek Főzőversenyét rendezik meg a Móri Borbarát Hölgyek a Bozóky pincészet parkjában. A móri borleves a német konyha maradványa, ahogy a kvircedli vagy a Katzenpratzl (cicapracli) nevű süti is. A versenyre saját alapanyagokat kell vinni, melyet bográcson, grillen vagy akár cserépben is el lehet készíteni, az első helyezett csapat igen gavalléros, százezer forintos jutalomban részesül. Zene, tánc, népművészek, eszem-iszom, igazi jó kis búfelejtő-tavaszköszöntő bacchanália, tessék elmenni.
Az Ezerjó (Kolmreifler, Tausendgute, Thousandgood, Tíszjacsiharasó) régen az egyik fő fajta volt, de rühellé a nagyüzemi magas művelést, így visszaszorult Mórra. E heti Ezerjónk szép sárga borszínű, kései szüret-illatú-ízű, finom fanyar savakkal ékes, jól hangolt, príma fehérbor, maszkulin jellegű, értelmes embereknek való ital, rétegbor tehát, pazar lehet fehér sültekhez, jó beszélgetésekhez; 1500 forint körüli áron vesztegetik.
