Az olajszektor papírjait egyébként is szeretik a befektetők a hazai és a regionális tőzsdéken, de az újabb hír láthatóan beindította egyesek fantáziáját. A BÉT-részvények árának hétfői eséséből is szinte kizárólag a Mol-papír tudta eleddig kivonni magát, amit elemzők legalábbis részben ennek az „új” fejleménynek tudnak be (másrészről jótékonyan hatnak a magas olajárak és a magas finomítói margin is a cég megítélésére). 
Más vélekedések szerint ugyanakkor a Mol népszerűsége egy ideje töretlen, már múlt pénteken a Reuters-nek adott nyilatkozat előtt is és azt követően is, illetve a hétfői kereskedés során folyamatos vételi szándék nyilvánult meg a Mol iránt, ami arra utal, hogy a Gazprom-szándék valójában mégiscsak hidegen hagyja a befektetőket, de legalábbis nem lepte meg a piacot.
|
Ezzel együtt érdemes eljátszani a gondolattal, vajon mekkora a realitása annak, hogy a Mol jelenlegi „szórt” tulajdonosi szerkezetében meghatározó paketthez jusson a Gazprom (vagy például az időről-időre szintén érdeklődést mutató Lukoil), illetve, hogy a csaknem 12 százalékos csomag megszerzése milyen következményekkel járna. Az ÁPV Rt. eddigi nyilatkozatai alapján gyakorlatilag kizárható, hogy az állam stratégiai befektetőt akarna bevonni a Mol irányításába, és ezt szolgálja a Mol-menedzsment erős lobbija is.
A társaságba eddig sem engedtek be stratégiai tulajdonost (a legnagyobb szakmai részvényes, az OMV 10 százalék fölötti csomagjával is pénzügyi befektetőnek számít), és a többször hangoztatott kormányzati szándék szerint továbbra is független, pénzügyi invesztorok által dominált magyar multiként kell, hogy működjön a cég. (A Mol alapszabályába egyébként vannak bástyák beépítve, például az, hogy függetlenül a részvénytulajdoni hányadtól, maximum 10 százaléknyi szavazattal rendelkezhet egy részvényes.) Amennyiben tehát nem következik be éles váltás a kormányzati szándékban – márpedig az elmúlt évek tapasztalatai alapján e tekintetben következetesség figyelhető meg -, akkor a maradék állami csomag a piacra kerül, és magán- illetve pénzügyi intézményi befektetők kezében landolhat.
Árhatás
Stratégiai befektető tehát nem kívánatos, különösen nem, ha orosz. (Ennek némileg ellentmond Gyurcsány Ferenc Alekszej Millernek adományozott kitüntetése, amely a Gazprom vezetője tevékenységének és általában véve az orosz-magyar gazdasági kapcsolatok elismerésének szólt…) Ha csak az olyan szempontokat nézzük, mint a vállalati kultúra vagy a technológiai színvonal, akkor sem biztos, hogy az orosz példa a követendő, ennél fontosabbak viszont a politikai kockázatok. Nem jó, ha a geopolitikai irányultsággal ellentétes irányú gazdasági függés alakul ki egy, az ország gazdasági életében meghatározó szegmensben, nevezetesen az olajiparban – mondja Zékány András, az ING elemzője.
Az állam aligha vállalja be az efféle politikai rizikót – erősíti meg Pletser Tamás is, az Erste elemzője – különösen annak fényében, hogy a Mol-pakett a pénzügyi piacokon is legalább olyan kelendő és könnyen eladható. Elvileg persze lehetne érvelni a pakett egy csomagban történő értékesítése mellett: elképzelhető, hogy jobb áron és alacsonyabb költségekkel tudnák eladni, mint ahogyan azt nyilvános tőzsdei kibocsátás révén megtehetnék, illetve nem gerjesztenének plusz kínálatot, ami esetleg visszahúzná a részvények árfolyamát. 
Ezzel együtt a részvénykibocsátás szinte biztosan megtörténik még ebben az évben, az eddigi ÁPV-s nyilatkozatok fényében valószínűleg a második félévben. Az sem kizárt ugyanakkor, hogy a jelenlegi legnagyobb pakettel rendelkező 10 százalékos tulajdonos OMV ezzel egyidőben a saját pakettjét is piacra dobja. Erről az osztrák olajcég vezérigazgatója beszélt a portfolio.hu-nak adott interjújában, hozzátéve, hogy erről még nem született konkrét döntés. Ha ez valóban megtörténne – latolgatja a lehetőséget Bónis Miklós, az Inter-Európa Bank elemzője -, akkor a jelentős pluszkínálat lefelé hajtaná a Mol kurzusát, ugyanakkor lehetséges, hogy egy egyszeri nagyobb pakett piacra dobása kisebb mértékben éreztetné hatását, mint a két részvénycsomag két lépcsőben történő értékesítése.
Van tehát mire spekulálni mostanában a Mol háza táján. Egy valami azonban biztos: Az iparági környezet roppant kedvező, a régióbeli olajcégek megítélése több mint egy éve megbízhatóan javul, és egyre inkább felvásárlási célponttá válik a Mol (és többek között a lengyel PKN is). A felvásárlási spekulációk pedig mindenképpen hajtják a részvények árát, akkor is, ha a háttérben keletről fúj a szél.
