Gazdaság

Csúcson az alapok – ritmushiba

admin
admin

2005. 04. 02. 11:00

Hiába fizették meg már többször a tanulópénzt, a magyar befektetők ismét akkor szeretik a részvényalapokat, amikor drágák. Hasonló a helyzet a hazai kötvénybe fektető konstrukcióknál is.

Vannak, akik zseniálisan időzítik befektetési döntéseiket, az átlag befektetők azonban éppen fordítottan cselekednek, mint ahogyan az logikus lenne – osztja meg velünk tapasztalatait Szabó László, a ConCorde Alapkezelő Rt. vezérigazgatója. Ez röviden annyit tesz, hogy amikor valami drága, akkor vásárolnak, amikor olcsó, akkor eladnak. Ez jól megfigyelhető volt az elmúlt két évben a kötvénypiacon, most pedig már a részvények esetében is hasonló befektetési magatartás kezd eluralkodni.

Akárcsak két éve


A 2003-as esztendő arról marad emlékezetes, hogy a kamatemelési ciklus miatt a kötvényalapokon is bukni lehetett. Erre a befektetők úgy reagáltak, hogy olcsón kiárusították a kötvényalapok befektetési jegyeit. Tavaly jó év volt, venni viszont már csak akkor kezdtek a befektetők, amikor az árfolyamok magasra szöktek (Figyelő, 2004/49. szám). A részvényalapok esetében még „viccesebb” a helyzet: miközben a BUX 8 ezerről 15 ezer pontra emelkedett, ezek az alapok szinte a kutyát sem érdekelték, az elmúlt hónapokban viszont – a csúcsokon – már ráharaptak e lehetőségre a befektetők. „A részvényalapoknál a jelentős BUX-emelkedés után jóval nagyobb a kereslet, mint tavaly ilyenkor, a lényegesen alacsonyabb kurzusok idején” – mutat rá Szabó László.

„Pedig aki az utóbbi hónapokban a részvényalapok, vagy a hosszú futamidejű kötvényeket tartó alapok jegyeit vásárolta, az átmenetileg biztosan bukik, ha eddig esetleg még nem került volna sor erre” – húzza alá Holtzer Péter, a piacvezető OTP Alapkezelő igazgatóságának elnöke is. Mint hozzáteszi, a részvénypiacon már megérkezett egy közepesnek nevezhető korrekció, de a komolyabb megingás kockázata – az idei költségvetés tarthatatlanságának esetleges nyilvánvalóvá válása folytán – sajnos a kötvénypiacban is benne van. Persze az alapkezelők – és nyilván a befektetők is – remélik, hogy a 2003-as folyamatok nem ismétlődnek meg; ám az idei évkezdet kísértetiesen hasonlít a két évvel ezelőttire.


Ömlik a pénz

Január után február is roppant lendületes növekedést hozott az alappiac minden szegmensében, miáltal a tél végére az eddigi rekordok is megdőltek. A hazai befektetési alapokban kezelt összvagyon csak februárban 120 milliárd forinttal, 10,5 százalékkal ugrott meg, elérve az 1258 milliárd forintot, és végre megdöntve az eddigi, 2003. május végi csúcsot. A növekedésből – a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) statisztikái alapján – minden alaptípus hasonló mértékű, jellemzően 10 százalék körüli növekedési ütemmel vette ki a részét.

A pénzpiaci alapok vagyonának stabil, februárban 10,8 százalékos, illetve a kötvényalapok 9,6 százalékos gyarapodása tulajdonképpen logikus reakcióként értékelhető, miután a kamatszint folyamatos mérséklődése – és az ez irányba mutató egybehangzó elemzői várakozások – révén a bankbetétek helyett új utakat keres a magánbefektetők leköthető pénze. Ugyanakkor az állampapír-piaci hozamcsökkenés révén egyre drágábbakká váltak a hosszú kötvények is. Mindezek tükrében minimum megkérdőjelezhető a befektetők hosszú kötvényalapok felé fordulása, ahogyan amellett is nehéz lenne érvelni, hogy a részvényalapok népszerűsége miért a tőzsdei boom lokális csúcsán, vagy ahhoz közeledve ugrott meg látványosan.

„Az alapok befektetőinek nem feltétlenül kellene időzíteniük” – egészíti ki véleményét Szabó László, egy első hallásra talán meglepőnek tűnő kijelentéssel. Szerinte ahelyett, hogy a jegytulajdonosok a múltbeli teljesítmények vizsgálata (és a jövőre vonatkozó befektetési ígéretek fals összevetése) alapján folyamatosan ugrálnának az egyes alaptípusok között, türelmesebbnek kellene lenniük, és alaposan diverzifikálni a portfóliójukat. Ha mondjuk egyharmad részben részvény- vagy vegyes alapba teszik a pénzüket, kétharmad részben pedig kötvényes vagy nemzetközi instrumentumokat választanak, akkor nem járhatnak rosszul. Persze aki spekulálni akar, az ugrálhat, de akkor már jobban teszi, ha direkt részvényvásárlásokból, deviza- vagy határidős ügyletekből próbál profitálni. Az átlag magyar kisbefektető jegytulajdonos viszont – átlagos kockázatvállalási hajlandósággal és átlagos időzítési képességgel – rendszerint bukik azon, hogy nincs elég türelme, és a múltból kiindulva megpróbálja kitalálni, mit hoz a jövő.

A sikeres befektető ismérvei

• Türelmes
• Nem a múltbeli teljesítményekre alapozza döntéseit, főleg nem veti
össze azokat a jövőre vonatkozó betétlekötési ajánlatokkal
• Diverzifikálja (különböző termékek között megosztja) portfólióját
• Figyelembe veszi a befektetési eszközre (kötvényre, részvényre, ingatlanra, pénzpiaci instrumentumra) javasolt időintervallumot pénze likvidálásánál

Okosan is lehet

„Túlságosan sommás lenne azt állítani, hogy a befektetők egytől-egyig irracionálisan döntenek” – jegyzi meg a Figyelő kérdésére Kovács Zsolt, az ING Alapkezelő vezérigazgatója. Roppant érdekes például megfigyelni, hogy egy adott cég ügyfélkörén belül is mennyire különböző befektetési magatartások érvényesülnek. A piacon elérhető befektetési alapok ügyfelei például valóban ésszerűtlen döntéseket hoztak az elmúlt években és a legutóbbi pár hónapban is, a befektetésekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tulajdonosai viszont meglepően okosan reagáltak a piaci helyzetre.

Az ING-nél kezelt mintegy 70 milliárd forintnyi unit-linked vagyon 21-22 milliárdos részvényportfóliójából például január és március között folyamatosan növekvő mértékben vonták ki pénzüket az ügyfelek, és helyezték át más alapba a tőkéjüket, ahogyan a tőzsdei részvényárak a csúcshoz közeledtek. A tendencia kicsit visszább tekintve is érvényes volt; a unit-linked szerződők két éve folyamatosan realizálták a részvényportfóliójukon elért nyereségüket, és ezzel párhuzamosan kötvényfronton is logikusan cselekedtek – az állampapírok drágulását érzékelve csökkentették az ezen alapba irányított pénzük mennyiségét. Ez az ügyfélkör már a kritikus 2003-as esztendőben is racionálisan viselkedett: az emelkedő állampapírhozamok, vagyis csökkenő árfolyamok mellett mindinkább a kötvényalapok felé fordult.

E „fura” jelenség magyarázata Kovács Zsolt szerint talán abban rejlik, hogy a unit-linked befektetők hosszú távon elkötelezettek, a sima befektetési alapok ügyfeleivel ellentétben „menekülési” vagy „kiszállási” lehetőség nélkül, vagyis jobban rá vannak kényszerítve a racionálisabb döntéshozatalra. Akármi is húzódik a háttérben, jó, hogy látni példát bölcs magyar kisbefektetői viselkedésre is.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

kiadó (kiadó)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.