A széles nyilvánosság előtt talán még kisebb publicitást kapott, de a szakma körében máris nagy érdeklődést és vitát váltott ki Szalay-Berzeviczy Attila javaslata. A Budapesti Értéktőzsde elnöke szerint szükség lenne egy úgynevezett negyedik nyugdíjpillérre a jelenleg működő társadalombiztosítási rendszer, illetve a magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak mellett. A nyugdíjpénztári szektort belülről is jól ismerő szakértőnknek komoly fenntartásai vannak a nagy vonalakban már megismert koncepcióval szemben. Ellenérveit a FigyelőNet olvasóinak fejti ki először.
Előszó 
Először is a tőzsdeelnöknek teljesen igaza van abban, hogy a „tengerentúlon tudják, hogy a részvény egy 15 éves időszakon túl szinte biztosan ver bármilyen más befektetést, ez bizonyított”, valamint, hogy „a magyar nyugdíjpénztárak befektetési politikája károsan konzervatív”, illetve, hogy „adókedvezmény nélkül nehéz az embereket ma megtakarításra bírni.”
Abban is igaza van a tőzsdeelnöknek, de már csak részben, hogy a „magyar nyugdíjpénztárak részvénybefektetésektől való tartózkodásában inkább az játszik szerepet, hogy jelenleg egyéves hozamokat kell jelenteniük.”
Pusztán formai megjegyzésként pedig tegyük hozzá, hogy nincs olyan, hogy negyedik pillér, hiszen a harmadik pillér, mely az önkéntes (nyugdíj) megtakarításokat tartalmazza, definíció szerint tartalmazná a felvetett „új eszközt” is.
Mi lenne ez az új eszköz?
„A számla tulajdonosa ide akkor fizetne be pénzt, amikor tud, viszont a nyugdíjig azt már nem vehetné ki…” – tartalmazza a javaslat. Ez így elsőre jó gondolatnak tűnik, gyakorlatilag már majdhogynem létezik is. Önkéntes nyugdíjpénztárnak hívják. S bár havi 1000-1500 forint úgynevezett egységes tagdíjat minden hónapban elvárnak a pénztárak, de nem jellemző, hogy azokat, akik ezt nem teljesítik, kirúgnák, pláne, ha alkalmanként amúgy is (sokkal többet) fizetnek.
Az önkéntes pénztárak jelentős része biztosítja, hogy a pénztártag különféle portfóliók közül válasszon, így akár 40-50 százalékos részvényarány is elérhető. Továbbá, az önkéntes pénztári befizetéseken magas az adókedvezmény, ráadásul a többi támogatott formával összevetve konzisztensen magas, azaz például egy 10-15 évre kötött egyéni megtakarítási biztosításra 30 százalék helyett „csak” 20 százalék jár, de ez utóbbi esetben hamarabb juthat pénzéhez a megtakarító.
Eleddig az egyetlen különbség, miszerint: „nyugdíjig azt már nem vehetné ki” egy olyan további opcióromlás, amit csak még magasabb (35-40 százalékos) adókedvezmény biztosításával lehetne kompenzálni. Meg lehet próbálni, biztos lennének felhasználók, csak nem biztos, hogy elegen lennének, azaz nem biztos, hogy a célt elérnénk. Praktikusan a megoldás a jelenlegi infrastrukturális bázison is megvalósítható, például úgy, hogy az önkéntes pénztári befizetések egy részét le lehetne kötni nyugdíjig és erre járna az extra adókedvezmény (hasonlóan az egészségpénztári lekötéshez).
Olcsóbb lenne?
„Olcsóbb is lenne a nyugdíjpénztáraknál, hiszen nincs vagyonkezelő és más eltartandó bürokrácia. Mindenki maga dönthetné el, mibe fekteti a pénzét: részvénybe, állampapírba vagy más pénzügyi befektetésbe, és napi rendszerességgel követhetné, hogyan alakul a megtakarítás értéke.”
Namármost egy olyan lakossági (nyugdíjelőtakarékossági) értékpapírszámla: 
aminek az egyenlege lehet 5000 forint (az induló években) vagy akár 5 millió (a vége felé), ahová tetszőleges időközönként tetszőleges összeget lehet befizetni és összegenként meg lehet határozni, hogy az mibe kerüljön befektetésre – feltehetőleg nem csak személyesen, hanem telefonon vagy interneten, amelynek az egyenlegét (esetleg forgalmát) akárhány évre visszamenőleg (feltehetőleg befektetett eszközönként) naponta le lehet kérdezni, az minden, csak nem olcsó.
Szinte kizárt, hogy a jelenlegi önkéntes nyugdíjpénztári költségszint alatt meg lehet csinálni. Gondoljunk csak egy eseti tőzsdei megbízás díjára! Miért gondoljuk, hogy egy, a jelenleginél többet tudó lakossági rendszert olcsóbban lehet üzemeltetni, mint amilyen szinten az önkéntes pénztárak működnek?
Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy igazán hosszú távú befektetés esetén, mint amilyen a nyugdíjcélú, nem alapfeltétel a nettó eszközérték napi ismerete, hiszen a befektetési döntéseket elsősorban a rendelkezésre álló időhorizont határozza meg. Ettől persze még nem lenne több részvénybefektetés, az elnök is azt állítja, hogy „a mi feladatunk, hogy meggyőzzünk mindenkit arról: hosszú távon akkor jár a legjobban, ha a pénze minél nagyobb részét teszi megbízható vállalati részvényekbe” – de ehhez minek egy új forma?
A pénztárak konzervativizmusáról
Végül, de nem utolsó sorban ejtsünk szót a hazai pénztárak „károsan konzervatív” befektetési politikájáról. 
A magasabb részvényhányadra hozott nyugati példák azért nem relevánsak, mert ott nagyon sok esetben úgynevezett szolgáltatásmeghatározott (defined benefit) vállalati nyugdíjpénztárak fektetnek dominánsan részvényekbe. Ebben az esetben ugyanis a befektetés kockázatát nem a pénztártag viseli. A szakmailag is képzett (többnyire munkáltatói) garanciavállaló pedig viszonylag sokkal könnyebben elfogadja a befektetési eredmények hullámzását cserébe azért, hogy hosszabb távon szinte biztosan magasabb a hozam várható értéke.
Lengyelország azért nem jó példa (mármint a nyugdíjpénztárak számára), mert ott van egy, a piaci átlaghozamok alapján számított hozamelvárás, amit ha alulteljesít a pénztár, akkor a háttérintézménynek kell pótolnia a hiányt. Ennek esélyét minimalizálandó a pénztárak nagyon is harmonizálják a befektetéseiket, senki sem akar kilógni a sorból. Az egyensúlyi állapot pedig épp egy magas részvényarány mellett állt be.
Továbbá a mai magyar jogszabályi környezet – amellett, hogy a teljes befektetési kockázatot a pénztártagra helyezi, egy ezrelékes költség mellett lehetővé teszi a magánpénztárak közötti mozgást, akár hat havonta. A hozampublikációk olyan szabályozása, hogy csak mondjuk legalább 5 éves hozamokat lehessen közzétenni – ezen a problémán nem segítene. Annál inkább nem, mert mondjuk, ha tudom az 1998-as hozamot, akkor utána az 1998-2002 és az 1999-2003-as ötéves hozamadatokból a 2003-as hozam is igen könnyen elérhető lesz…
Gyurcsány Ferenc a javaslatot inspirálónak nevezte. Engem például ennek a cikknek a megírására inspirált.
