Február végén, az emlékezetes 75 bázispontos alapkamat-csökkentés nyomán végül is elhárult az a veszély, hogy ismét nekilódul a forint újabb erősödésére irányuló spekuláció. Sőt a magyar fizetőeszköz március közepétől látványosan gyengült, a kamatvágás idején érvényes 242-243-as sávból húsvétig 247 forint körüli szintre kúszva az euróval szemben. A legfőbb oka ennek a nemzetközi pénzügyi kondíciók szigorodása, amelyet az öreg kontinensen a stabilitási paktum enyhítése és a külkereskedelmi mérlegpozíciók romlása, a tengerentúlon pedig ugyancsak a gyengülő fizetési pozíciók és az inflációs feszültségek éleztek ki. Az alacsony kamatok segítségével stimulált növekedés időszaka véget ért. 
Emiatt aztán fellazul az eddig oly szorosnak feltételezett kapcsolat a forint árfolyamszintje és a kamatpolitika szigora között. A forint attól függetlenül is gyengült (szép „rendesen”), hogy a kamatpolitikában nem történt számottevő változás, elvégre nem valami nagy különbség, ha 50, vagy ha „egyenesen” újabb 75 bázisponttal vág kamatot a monetáris tanács húsvét után. A Reuters úgy fogalmaz: a forint esése nem eredményezte a „kritikusnak” tekintett kamatszint emelkedését, de a süllyedését sem. Néhány hónapja 8,50 százalékra taksálták ezt a kamatszintet, mondván: ez alatt a szint alatt a jegybank felhagy a 2003 végére 12,5 százalékra felsrófolt alapkamat módszeres leépítésével. Azóta ez a kritikus szint – a Reutersnek válaszoló elemzők szerint – jócskán lejjebb szállt, és most az elemzők 7,00-7,25 százalékos, a szükséges kamatprémium-szintet tartósan biztosító kamatról beszélnek. Ám ha az elemzők által becsült számsorokat jobban megnézzük, újabb „szokatlan” változásokra bukkanhatunk. A szakemberek nem látják akadályát az alapkamat két éven belüli jelentős csökkentésének, miközben a forint – ha nem is túlzottan határozott, de azért figyelemre méltó – gyengülésen eshet keresztül. Elvégre az elemzők által 2006 végére várt 254 forintos euróárfolyam már az exportőr kívánalmakat is kielégítheti.
Az infláció közben februárban is igen kedvezően alakult (a fogyasztói áremelkedés éves mértéke 3,2 százalék volt), és a szakértők szerint e téren 2005 végéig némi romlás, jövőre viszont újabb javulás várható. Az inflációs ingadozás már végképp nem szab irányt a kamatingadozásoknak. A kamatok – s velük a benchmark állampapírhozamok – csökkenését viszont a továbbra is magas prémiumelvárás fékezi. Valószínű azonban, hogy ma már nem a forintárfolyam-leértékelődés kockázata a fő veszély; sokkal inkább a nemzetközi kockázatok, a befektetések megtérüléséhez fokozottabban kapcsolódó elvárások tekinthetők annak.
