Nem először fordul elő, hogy „kölcsönveszem” a címet, de most ennek különös jelentősége van. A címet ugyanis ezúttal a világ talán legtekintélyesebb konzervatív gazdasági és politikai hetilapja, az Economist írta a legutóbbi szám vezércikke fölé: „Wolf at the door”. Abból az alkalomból választotta ezt a nem éppen hízelgő szójátékot, hogy Bush elnök a Pentagon – Rumsfeld után második – emberét és szürke eminenciását, Paul Wolfowitzot jelölte a Világbank élére. (A jelölt nevének eleje – Wolf – azt jelenti: farkas. Bush egyébként Wolfie becenéven szólítja.) Posztját júniusban foglalná el.
ARROGANCIA A NÉGYZETEN. Így került hát a farkas az ajtó elé. S hogy az Economist ezt a „farkast” a hagyományosan negatív népmesei tulajdonságokkal ruházza fel, arról egy másik, jiddis eredetű szó tanúskodik, amely sok nyelv szleng-szótárában megtalálható. Magyarban: „hücpe”. Angol és amerikai írásmódja: „chutzpah”. Jelentése: erőszakosan, tenyérbemászóan szemtelen, arrogáns. Amerikai elnök neve mellett jelzőként alighanem elsőként az Economist használta: „George Bush hücpéje párját ritkítja. A Világbank élére jelölte a keményvonalas neokonzervatív Wolfowitzot, az iraki háború intellektuális építőmesterét. És alig egy héttel azután, hogy egy másik héját nevezett ki ENSZ-nagykövetnek: John Boltont.”
Mielőtt ezt a kettős kinevezést értelmezném, némi ideológiai emlékeztetőül: nem véletlen, hogy a „neokon” Amerikában erősödött meg, majd vált (a Bush elnökség idején) a hatalom ideológiájává. Céljainak megvalósításához ugyanis nem elég a küldetéstudat. Anyagi erő is kell hozzá. Amerika ereje tette lehetővé a megelőző háború (Irak) és a „nemzetépítés” (nation building) neokon doktrínájának alkalmazását. E nélkül nem lenne reálisan alkalmazható az unilateralizmus elve, tehát az, hogy „szükség esetén” Washington egyoldalúan is készen áll politikai, vagy katonai akciók végrehajtására.
Ez lehet Bolton és Wolfowitz kinevezésének közös vonása. Boltont Bush a múlt héten azért ültette a világszervezetbe, hogy jelezze: ha az – s mindenekelőtt a Biztonsági Tanács – nem támogatja Amerika vélt, vagy valós hatalmi érdekeit, akkor egyoldalúan, az ENSZ-en kívül lép akcióba (Figyelő, 2005/11. szám). A Wolfowitz-jelölést az Economist most így értékelte: „Bush foglyul akarja ejteni a Világbankot, hogy az amerikai külpolitika eszközévé tegye.”
A módszereket és a várható következményeket a legnevesebb amerikai szakértők is ennek szellemében vázolják fel. Adam Posen professzor, a washingtoni Institute for International Economics egyik vezetője szerint „ezentúl az Amerika által szabott feltételek teljesítési szintje dönti majd el a fejlesztési segélyek elosztását, aszerint, hogy jutalmazni, vagy büntetni szándékozik a bank új vezetése az adott ország politikai magatartását. A Wolfowitz által sugallt biztonságpolitikának megfelelően a fejlesztési segélyeket is a Közép-Keletre koncentrálják. A Világbank az egyetlen szervezet, amelynek vezető pozíciójából Wolfowitz a neokon külpolitikai célokat a fejlesztési segélyek szelektív elosztásával gazdaságilag is meg tudja támogatni.”
Nem kevesebb, mint évi 20 milliárd dollárnyi fejlesztési segélyt lehet így a Bush-rezsim politikai céljainak szolgálatába állítani. Érthető, hogy a jelölés a Washington Post szerint „sokkolta a Világbank tízezer alkalmazottját és különösen az iraki háborút ellenző európai kormányokat. Nyomban megindult a spekuláció, hogy miképpen lehetne megtorpedózni ezt a kinevezést.”
VÉTÓZNI NEM SZOKÁS. Elméletileg ez nem lehetetlen, hiszen „Wolfie” jelölését a Világbank 184 tagországát, illetve országcsoportját képviselő 24 tagú igazgatótanácsnak jóvá kell hagynia. A tagok szavazatának aránya az általuk a bank számára nyújtott alaptőke nagyságának függvénye. Így Washingtoné a szavazatok 16 százaléka. (Utána a sorrend százalékban: Japán 8, Németország 4,5, Franciaország 4,3 százalék.) Az elmélettel szemben a gyakorlat szerint a Világbank élén amerikai megbízott áll. Európáé a Nemzetközi Valutaalap vezetése. A szokásjog szerint a jelölteket nem vétózzák meg. Ráadásul a Wolfowitz-jelölés kényes volta miatt Bush még előzetes telefonegyeztetésre is rászánta magát a London-Párizs-Berlin körben.
Ha valamilyen világrengető – és alig hihető – lázadás ki nem robban, a farkast beeresztik az ajtón.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
