Bizonyíték nélkül

Gulyás Imre rendőr százados, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) gyilkossági csoportjának nyomozója 1994-ben találkozott először olyan emberöléssel, amelynek kínai volt az áldozata. Az eset egy szövevényes bűncselekmény-sorozat nyitánya volt. Egy kínai üzletember húgát Pest megyében elrabolták, és telefonon váltságdíjat követeltek érte. A férfi egyik barátja felismerni vélte a zsaroló hangját. A bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a hang tulajdonosának köze lenne a lány elrablásához, bár a férfi évekig előzetes letartóztatásban volt. Az ügy koronatanúját később megölték. Három gyilkosát elfogták, de nem sikerült bizonyítani az összefüggést a zsarolási üggyel. Évekkel később azt a férfit, akit korábban a hangjáról felismerni véltek, a feleségével, a gyerekével és a sógorával együtt brutálisan meggyilkolták egy Izabella utcai lakásban. A rendőrség azonosította a tetteseket, de azok már elhagyták az országot. Az elrabolt lány holttestét évekkel az eltűnése után találták meg, de a gyilkosait nem sikerült felderíteni. Tizenöt év alatt ez volt az egyetlen leszámolásos gyilkosságsorozat a kínai kolóniában.

Tisztelet az elhunytaknak Időről időre megjelenik a magyar (bulvár)sajtóban az a „rémtörténet”, miszerint a hazánkban élő kínaiak végtisztesség nélkül, névtelenül elkaparják hozzátartozóik földi maradványait. Hogy mi célból? Nos, állítólag azért, hogy a papírjaikat eladják honfitársaiknak, akik így letelepedhetnek Magyarországon. Valaki mindig „feltámad” a halott nevén, és az ő irataival kezd új életet. Egy igazolvánnyal tizenöt kínai érkezik az országba – hangzik a közkeletű vélekedés. Egy jellemző szalagcím az egyik napilapból: „Szervezett bandák tüntetik el az ázsiaiak holttestét”. A kínaiak számára sértő a feltételezés, hogy méltatlanul bánnának halottaikkal. A kínai kolónia néhány tagja elmondta: brutálisan sértő számukra az a sajtó által sugallt feltételezés, miszerint haszon reményében méltatlanul bánnak elhunyt hozzátar-tozóikkal. Kultúrájukban az ősöket és a halottakat megkülönböztetett tisztelet övezi, a temetési szertartás, a végtisztesség kötelező. Mint Gulyás Imre, az BRFK életvédelmi osztályának kínai ügyekre „specializálódott” rendőr századosa elmondja, egy ismerős kínai családnál minden nap ápolják tizenegy éve elhunyt szerettük emlékét. A lakás egyik megkülönböztetett pontján a nagyméretű fotó előtt mécsesek égnek, friss virág és étel kerül a polcra, és mindig ott van egy szál a kedvenc cigarettájából. De akkor hol vannak a halottak? Egyfelől a kínaiak számára rendkívüli jelentőségű a szülőföld. Még ha sokan szinte egész életüket máshol is élték le, haláluk után szinte mindig ott szeretnének nyugodni, ahol meglátták a napvilágot. Néha előfordul ugyan, hogy egy kínai család egy időre meghívja a nagymamát, hogy a már itt született kisgyerekkel afféle házitanítóként foglalkozzon, és főképp az anyanyelvét gyakorolja vele, de a súlyos betegek, vagy az idősek általában hazautaznak. Ha pedig valaki mégis itt hal meg, hamvait, ha csak megtehetik, hazaszállíttatják a hozzátartozók. Másfelől szociológiai közhely, hogy egy bevándorló populáció öszszetétele egészen más, mint a befogadó népességé. „Nem lehet a teljes lakosság halálozási mutatóit rávetíteni a kínai kolóniára” – hangsúlyozza Nyíri Pál antropológus, aki az elmúlt években a magyarországi, az angliai és az olaszországi kínai bevándorlók között végzett összehasonlító kutatásokat. Szinte kizárólag fiatalok, aktív korban lévők vállalkoznak arra, hogy hazájuktól távol új életet kezdjenek. A nálunk élők közül a legidősebb a negyvenes korosztály, ötvenesek már nagyon kevesen vannak. Évente kínai halottak ezreivel számolni éppen ezért irreális

A kínaiakra Gulyás százados szerint egyáltalán nem jellemző az előre megfontolt szándék, inkább a hirtelen felindulásból elkövetett testi sértés. Azért már a bulvársajtót terheli a felelősség, hogy misztikus sztorit kerekít egy-egy esetből. A szalagcímek visszatérő motívuma például a húsvágó bárd mint gyilkos fegyver, amely köré gyakran rituális leszámolást vizionál a cikk írója. „Jellemzően „hideg fegyvert” használnak, a tavalyi, két áldozattal zárult fővárosi lövöldözés kivételnek számít” – magyarázza a nyomozó, miközben egy kínai konyhaművészetről szóló albumot mutat. A könyvben fotósorozat ábrázolja, miképpen aprítják a zöldséget – tenyérnyi széles bárddal. „A kínaiak a konyhában nem használnak kést. Ha valakit elborít az indulat, a bárd az első eszköz, ami a keze ügyébe kerül. Semmiféle rituális jellege nincs, ha bárddal követnek el testi sértést vagy gyilkosságot” – világít rá a magyar szemmel sajátos bűnesetek hátterére a százados. Jellemző például az a történet, amelynek egyik főszereplője, egy kétes hírű személy, azzal az agresszív követeléssel keresett fel egy üzletembert, hogy adjon neki kölcsön egy nagyobb összeget. Az illető tudta, hogy a pénzt soha nem kapná vissza. Önmagát védte, amikor felkapta a bárdot és lesújtott a zsarolóra. Ilyenkor persze csak a kínaiak segítségével, a szokásrend ismeretében lehet kibogozni, mi volt az erőszakos cselekmény indítéka. A budapesti kínai nagykövetség minden segítséget megad a rendőrségi és bírósági eljáráshoz.

„Egyáltalán nem jellemző a magyarországi kínaiakra a bűnöző életmód” – állítja a statisztikát elemezve Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) kommunikációs igazgatója. Úgy véli, mint mindenütt a világon, a kínaiak nálunk is szolgáltatást végeznek, és a kultúrájuk feladása nélkül igyekeznek beilleszkedni a helyi társadalomba. A többségük betartja a törvényt, az adó- és pénzügyi szabályokat, megszerzi a tartózkodáshoz, a munkavégzéshez, és az üzlethez szükséges engedélyeket, s nem hágja át a közrenddel kapcsolatos normákat.

ÁLDOZATOK. S valóban, mint az ORFK 1997-től 2004 júniusáig regisztrált – már bírósági ítélettel lezárt – bűneseteket tartalmazó adatsorából kitűnik, a teljes bűnözési mutatóhoz képest elenyésző a kínaiak által elkövetett cselekmények száma. Tavaly például az első félévben csupán minden 1450. bűntett volt kínaihoz köthető. A gazdasági bűncselekmények száma – ide tartozik például a jogosulatlan kereskedelmi tevékenység vagy a hamis adóbevallás – évente 9 és 18 között ingadozik. Rendre évi 40-90 közrend elleni bűncselekményt regisztrálnak a hatóságok (kivétel a 2000. esztendő, amikor 135 ilyen esetben volt kínai az elkövető). Egyébiránt ez a kategória is meglehetősen széles: ide tartozik az okirattal vagy kábítószerrel való visszaélés, a garázdaság – és a kuruzslás is. A vagyon elleni bűncselekmények száma alacsony, évente 5-12 ilyen esetben nyomozott a hatóság. Rablás például 1999 óta – amikor két ilyen eset történt – egyáltalán nem szerepel a statisztikában. Mi több, a személy és a vagyon elleni bűncselekményekre jellemző, hogy a kínaiak sokkal gyakrabban áldozatok, mint ahány cselekményt ők maguk elkövetnek. A kolóniának 1997 óta 47 tagja vált testi sértés, 15 pedig gyilkosság áldozatává (ezek között még nem szerepel az a fiatalember, akinek a holttestére a múlt héten találtak rá egy VI. kerületi lakásban), míg ugyanez idő alatt „csupán” 2 emberölést és 12 testi sértést kapcsolt kínai elkövetőhöz a bűnüldöző hatóság. (Igaz, a statisztika összeállításakor több emberölési ügyben még nem született ítélet.) Ennél is nagyobb a különbség a vagyon elleni bűncselekményeknél: 1999-ben például 3 kínai követett el ilyen tettet, miközben 233 cselekményben váltak sértetté. A tavalyi első félév statisztikájában pedig 3 kínai tettes és 70 sértett szerepel. Kínaiak számlájára írható még a beutazási és tartózkodási tilalom megsértése, jogellenes tartózkodás elősegítése, ezen cselekmények száma évi 10 körül stagnál, igaz, a 2000-es év e tekintetben is kiugró volt: akkor 63 ilyen jellegű eljárás indult. Mindez persze csak a hivatalos statisztika. Nem tudni ugyanis, hány bűncselekmény marad látens, olyan, amelyről a magyar hatóság nem szerez tudomást.

HOLDÚJÉV. A kínai társadalom felépítése több szempontból még ma is félfeudális, s bizonyos hierarchia – az iskolázottság és a vagyoni helyzet alapján – az itteni kolóniára is jellemző. Azt a közkeletű nézetet viszont Garamvölgyi László – aki „civilben” az Összharcművészeti Szövetség elnökeként rajongója a távol-keleti kultúrának – határozottan cáfolta, hogy Magyarországon működne kínai maffia. „A kínaiak mindig saját köreiken belül követnek el bűncselekményeket, és soha nem a befogadó társadalom tagjai ellen” – hangsúlyozza a kommunikációs igazgató. Természetesen egymással is üzletelnek, amiből nyilván adódnak olykor elszámolási viták, s az is előfordul, hogy a nézeteltérés verekedésbe torkollik. „A szokásrendjük szerint holdújévkor történik a gazdasági elszámolás. Ilyenkor mindenki rendezi tartozásait. Ha jellemző volna, hogy az üzletfelek, vagy éppen adós és hitelező között a vita erőszakba torkollik, akkor az évnek ezen időszakában hirtelen megszaporodna az ilyen bűncselekmény. Ám ezt nem tapasztaltuk. Ügyelnek arra, hogy az üzleti ügyek tisztasága érdekében szakértőket és jogászokat vegyenek igénybe” – igyekszik eloszlatni Garamvölgyi a kínaiakhoz kötődő sötét hiedelmeket.

Fent említett 1994-es „debütálása” óta Gulyás Imre százados természetesen számos „kínai ügyben” vezetett nyomozást, és mára mintegy a BRFK kínai specialistájának számít. Megismerte a kolónia életét, számos ismeretséget szerzett és barátokat talált a kínaiak között. Kapcsolatrendszere, mint mondja, azon alapul, hogy kivívta a bizalmukat, mégpedig azzal, hogy tiszteletben tartja a kultúrájukat. Sokat tanult azoktól a Kínából érkezett rendőröktől, akikkel a családirtási ügyben dolgozott együtt, amikor néhány hónapot tanácsadóként itt töltöttek. Később az ő meghívásukra járt Kínában turistaként. „Sokat segítettek azzal, hogy elmondták, milyen íratlan szabályokat kell betartani. Van már rutinom abban, hogy ha egy társaságban leültetnek, az ülésrendből meg tudom állapítani, milyen a státusom” – meséli a százados. Ha például ugyanabban a társaságban a második alkalommal máshol kínálnak neki helyet, abból megértheti, hogy erősödött a bizalom iránta, vagy éppen csökkent. A kínaiak által kedvelt kerek asztalnál a bejárattal szemben van a főhely, ott ül a legtekintélyesebb férfi. Ha mellé ültetik, az nagy megtiszteltetés. Aki tőle távolabb ül, kevésbé fontos. A vendéglátó osztja az ételt, a megbecsülés sorrendjében. A legjobb falatokat a korelnök kapja. „Ha kilencen vagyunk, és én kapok harmadikként, akkor az egyértelmű státust jelez. Ha azok közé tartozom, akik elveszik az ételt, ha enni akarnak, akkor tudom, hogy valami miatt nem tetszem. A legnagyobb barátság jele, ha egy férfi kézből adja a cigarettát. Ezt akkor is el kell fogadni, ha nem dohányzom: megköszönöm és leteszem a szalvétára. Nagy sértés lenne visszautasítani” – érzékelteti Gulyás Imre, milyen „apróságokkal” illik és érdemes tisztában lennie egy rendőrtisztnek, ha kínaiakkal foglalkozik.

BIZTONSÁGBAN ÉRZIK MAGUKAT. „Olyan esettel még nem találkoztam, hogy kínai magyar állampolgárt meglopott, vagy bántalmazott volna” – állítja a százados. Ezzel szemben a „fehér ember” nem válogat. Nemrég fülelt le az életvédelmi csoport egy kelet-európai bűnbandát, amelynek tagjai arra szakosodtak, hogy a piacon kiszemeltek egy-egy tehetősebb kínai kereskedőt, hazáig követték, majd elvették a napi bevételét. A nyomozó szerint azért a kínaiak nálunk általában biztonságban érzik magukat. Szeretik az országot, és a magyarokat. Azt mondják, más országokkal összehasonlítva itt éri a legkevesebb diszkrimináció és atrocitás a kínai közösséget.

Előítélet azért létezik. Vándormotívumként időről időre felbukkan például a magyar sajtóban a történet, miszerint a hazánkban élő kínaiak manipulálnak a halottaikkal (lásd keretes írásunkat), ebből azonban Gulyás Imre szerint egy szó sem igaz. „A kínaiak között van viszont egy vékony réteg, amelynek tagjai nem tudnak legális úton Magyarországon letelepedni. Ők azok, akik manipulálnak az iratokkal, kihasználva azt, hogy az európai szem számára, kis túlzással, első látásra minden ázsiai egyforma” – mondja a nyomozó. Előfordulhat, hogy valaki elhagyja az országot, s a magyar papírjait átadja valaki másnak. Esetleg az is lehetséges, hogy a halottak papírjait nem minden esetben szolgáltatják vissza a hatóságnak. „Időről időre tapasztalunk személycserét, amikor a kínai hatóság által kiadott irattal, vagy magyarországi papírokkal nem annak jogos tulajdonosa jelentkezik” – erősíti meg Egyed Zoltán, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal idegenrendészeti igazgatója is. Ilyenkor az illető ellen közokirat-hamisítás vétsége miatt eljárás indul. Éppen az ilyen esetek felderítése érdekében dolgozott 2001-ben fél évig tanácsadóként két kínai rendőr Budapesten, akik elsősorban abban segítettek a magyar kollégáiknak, hogy megismerjék a kínaiak körében bevett hamisítási trükköket.