Az autodidakta

Mind a mai napig legendás a szakmában Hódi László egykori, „hátul dobozos” Moszkvicsa, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején ugyanis ezzel a kis furgonnal maga szállította az árut a kereskedőknek. A járgányt azért őrizte meg az emlékezet, mert a rendszerváltás „hőskorában” kis versenyzőként indult vagyontalan fiatalember azóta sokak mellett elhúzott. Egy téesz-melléküzemágból önállósodott kisszövetkezet részlegvezetőjeként 1988 júniusában 15 munkatársát vitte magával, amikor megalapította betéti társaságát, a mai Megatherm Kft. jogelődjét. „A fővárosban a hetedik számú bt. volt az enyém” – idézi fel az ország egyik vezető épületgépészeti szakkereskedelmi cégének tulajdonosa a kezdeteket. „Akkoriban senki nem tudta, hogy ez micsoda. Elég volt annyit mondani: a Vill-Szer Betéti Társaságtól jöttem, s megnyíltak az ajtók.”

Az első másfél évben a frissen alapított cég állami nagyvállalatok – köztük a BKV és a Ganz-Mávag – megrendelésére elektronikai technológiai kivitelezést végzett. Ám 1989 végére a csőd szélére sodródtak a szocialista vállalatmonstrumok, nem tudtak fizetni. A munka leállt. A magyar gazdaságban hónapokra megszűnt a pénzmozgás, minden szereplő tartozott valakinek, miközben várt a pénzére. „Az adósaim fizetség fejében felajánlották az elfekvő raktárkészleteiket. Kiválogattam a hasznosítható elektromos szerelési anyagokat, a vízszereléshez való termékeket, amelyeket többnyire három-négy évvel korábbi nyilvántartási értéken vettem át, és napi áron adtam el a kiskereskedőknek” – emlékszik vissza Hódi László.

ORSZÁGJÁRÁS. A hiánygazdaságban minden árura azonnal akadt vevő. Amikor egy héten belül az ötödik kereskedő kérdezte meg: „Ebből a könyökből nincsen félcolos?”, elhatározta, hogy azt is beszerzi. Negyvenezer forint készpénzzel elindult a Mofém központjába Mosonmagyaróvárra. Néhány évvel korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy magánember vásároljon tőlük, de akkorra elkoptak a fizetőképes vevők. „Főosztályvezető fogadott, és szinte ünnepeltek” – meséli Hódi az első nagy beszerzőút történetét. A fővárosban még aznap eladta az egész szállítmányt ötvenötezerért. Másnap ismét fordult, estére hatvankétezer volt a zsebében. Két hónapig minden nap megjárta az utat Budapest és Mosonmagyaróvár között a jó öreg Moszkviccsal. Hajnali négykor kelt, este tízre keveredett haza. „Ez volt az eredeti tőkefelhalmozásom kora” – mondja.

Közben egy kevésbé sikeresnek bizonyult vállalkozáshoz társult: egy ismerőssel nyitottak egy kis szerelvényüzletet. Ám kiderült, a közelben lévő Energolux áruházban sokkal olcsóbban lehetett márkás termékeket kapni. Így csak a nagyon tájékozatlan vásárlók tévedtek be az ő boltjukba. Hódi László elhatározta: nyakába veszi az országot, és feltérképezi, hol lehet jó árut beszerezni. Ötvenezer forinttal indult, egyedül. „Nem volt elég pénzem arra, hogy kiskereskedő legyek, ezért lettem nagykereskedő” – magyarázza. Állítja, ez nem paradoxon: a legkisebb boltot is fel kell tölteni ezerféle áruval, s csak lassan térül meg a befektetés. De ha valaki minden pénzét egyetlen termék felvásárlására költi, és hamar továbbadja az árut, azzal gyorsan nagy hasznot húzhat. E felismerés alapozta meg a Megatherm Kft. jövőjét.

Hódi László körülnézett, és tapasztalta: csövek összeszerelésére szolgáló horganyzott fittinget – amelyre óriási volt a kereslet – Magyarországon egyedül egy haldokló soproni üzemben gyártottak, siralmas minőségben. Látta, hogy nincs más út, importálni kell. Ez volt a második fontos döntés a cég történetében. Egy kamionnyi árut rendelt Jugoszláviából, a kikindai vasöntödéből. Máig áldja a szerencsét, hogy neki akkor hitelbe szállítottak. Kibérelte a szomszéd 25 négyzetméteres garázsát, egymaga lepakolta az árut, és a Moszkviccsal nekiindult Pestnek. Azt mondta, nem megy haza addig, míg a forgalom nem éri el a százezret. Néhány hét múlva már kétszázezerre emelte a magának szabott napi penzumot. Egyetlen év alatt tizenöt kamionnyi szerelvényt hozott be és adott el jó haszonnal. 1991-ben már 600 négyzetméteres raktárt bérelt Érden, ahol három-négy alkalmazott dolgozott. Akkor már – önerőből szerzett angolnyelv-tudását hasznosítva – olaszországi üzleti kapcsolatokat épített, és onnan importált golyóscsapokat. Négy-öt évig a Megatherm Kft. csak kisebb szerelvények behozatalával és hazai forgalmazásával foglalkozott. „Csak úgy tudtam fejlődni, hogy nagy árréssel dolgoztam. Én nem a forgalmat hajszolom, hanem a nyereséget” – avat be elveibe a tulajdonos.

Az első nagyberuházás 1994-ben vált szükségessé: Hódi 1200 négyzetméteres raktárt építtetett Érden, ahol már 25-30 alkalmazott dolgozott. Közben képezte magát. „Valóságos lexikon volt a fejem. Gyártóktól és gyártmányismertetőkből tanultam. Betéve tudtam minden általam forgalmazott termék paramétereit, ismertem az előnyeit a konkurenciával szemben.” Akkorra összegyűlt már annyi tőke, hogy a cég elkezdett radiátorokat importálni. „Magyarországon kizárólag a Dunaferr gyártott radiátorokat, de régi reflexből uram-bátyám alapon válogatott a kereskedők között. Miután nem vásárolhattam tőlük, külföldi gyártókat kerestem.” Ez hozta az újabb lendületet. Megvásárolta Érden a mai telephelyet, a 6 ezer négyzetméteres raktárral és irodával.

Az üzleti pályafutására nézve sorsfordító szerencsének tartja Horváth-Dori Sándor, a Dori Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója azt az 1995 elején történt találkozást Hódi Lászlóval, amelynek nyomán bekapcsolódott egy olasz gázkészülék-család hazai elterjesztésébe. Ma már a Megatherm által forgalmazott valamennyi termék viszonteladásával foglalkozik. A kereskedő a szakmai felkészültségen túl leginkább azt becsüli partnerében, hogy nem vonja ki magát a napi munkából, hanem maga irányítja cégét, így naprakész információkkal és kapcsolatokkal rendelkezik.

A Megatherm első szakáruháza 1995-ben nyílt meg. „Korábban egyáltalán nem szolgáltunk ki szerelőket, csak a viszonteladókat engedtük be az érdi raktárba. Ekkorra kiderült: nem tartható ez az üzletpolitika.” A folyamatosan bővülő üzlethálózatot viszont széles választékkal kellett ellátni. Ez újabb fejlődést generált: addig tizenöt termékcsoportot forgalmazott a cég – hamarosan már nyolcvanat. Többségét érdemes volt beilleszteni a nagykereskedelmi termékpalettába. Újabb bevételnövelő „nagy dobás” volt, amikor 1995 őszén elkezdtek kazánokat is forgalmazni. Ma tizenegy városban húsz áruházat működtet a kft., amely 130 dolgozót foglalkoztat. Tavaly épült meg a második nagykereskedelmi bázisuk, Kistarcsán.

NYERŐ KÉSZLET. Az évek során persze a konkurencia is fejlődött. Hódi László szerint az épületgépészeti termékek magyar piaca nem bír el 500 cégnél többet – ma mégis 3 ezer működik belőlük. „Mindenki árul mindenkinek. Más területen nincs ilyen őrült verseny” – elemzi a helyzetet a tulajdonos, aki azzal magyarázza sikerét, hogy a pénzét mindig visszaforgatta a vállalkozásba. És bizonyos benne: ár-minőség arányban a ma már főképp fűtéstechnikára szakosodott Megatherm Kft. lekörözi versenytársait. A cég legnagyobb erőssége az 1,2 milliárd forint értékben, nyolcezerféle termékből felhalmozott árukészletben rejlik. „Nálunk nem okoz problémát, ha az ügyfeleinknek azonnal szükségük van ötezer golyóscsapra, 10-20 ezer méter rézcsőre, néhány száz kazánra vagy vízmelegítőre” – mondja Hódi László, aki büszke arra, hogy számos, korábban nálunk ismeretlen terméket ő vezetett be a hazai piacra. Azt azért ő is elismeri, előfordult már, hogy rosszul döntött. Példaként az árutőzsdét hozza fel: a rézcsövek ára évek óta erősen ingadozik, s ha valaki rosszkor vásárol nagy tételben, nagyot bukhat. Ám e téren is csak „apróbb melléfogásokat” említ. A Megatherm Kft. közel egy évtizede ráállt arra a fejlődési pályára, amelyről máig nem lehetett kizökkenteni.