Gazdaság

A szabadság jövője

admin
admin

2004. 02. 12. 08:00


A demokrácia korában élünk – kezdi könyvét az amerikai Fareed Zakaria. Az egykor néhány atlanti országra szorítkozó gyakorlat mára világszerte referencia értékű lett. A földkerekség nemzeteinek kétharmada általános, a felnőtt lakosság egészére kiterjedő választójoggal voksol. Évszázada egyetlen országról sem volt el-mondható ez. “Az emberek többsé-gének szemében a demokrácia lett a politikai legitimitás egyetlen forrása.” Még diktátor ellenfelei is követik szertartásrendjét, megrendezik a szavazást, ami szintén arra vall, hogy referenciaként diadal-maskodott a demokrácia. Kérdés viszont, milyen jövő vár a szabadságra az illiberális, azaz nem szabadság elvű demokrácia korában.

A szerző indiai származású. Történelemből a Yale Egyetemen diplomázott, nemzetközi kapcsolatokból a Harvardon doktorált. A tekintélyes külpolitikai szemle, a Foreign Affairs vezető munkatársa volt. A Newsweek International főszerkesztője. Könyvét Henry Kissinger “kihívó és meggondolkodtató” műnek nevezte. Huntington az utóbbi évek legfontosabb munkájának tartja.

Az alcím neologizmusa, az “illiberális” szó jelzi, hol a bökkenő. Zakaria szóhasználatában a szabadelvű ellentéte, a liberalizmusától megfosztott demokrácia az illiberális. A szabadság választással kormányra kerülő ellenségeinek eseteit idézi és elemzi a könyv, köztük a klasszikus példát, az 1933-as német választásokat, úgyszintén a diplomata Richard Holbrooke megjegyzését az épp felbomló Jugoszláviáról, a szabadon választott fasiszta és rasszista képviselőkről. Az általános választójog demokratikus igénye a világon mindenütt ez elé a dilemma elé állít, fejtegeti Zakaria, s mohamedánként az iszlám országokat említi.

Majd’ egy évszázaddal ezelőtt Woodrow Wilson amerikai elnökként biztonságossá akarta tenni a világot – a demokrácia számára. Zakaria szemében a kihívás ma így fest: biztonságossá kell tenni a demokráciát – a világ számára..

A szabadelvű nézetrendszer klasszikus céljait ezért javasolja ismét átgondolni, a XXI. századhoz alkalmazni. Az újragondolás érdekében tesz különbséget liberális és illiberális demokrácia között. Előbbire az angol út a minta. Utóbbihoz a kontinentális Európa nagyjainak, Németországnak, Franciaországnak és az Osztrák-Magyar Monarchiának a történetében talál mai veszedelmek értelmezéséhez támpontokat. A liberális demokráciák útján – a Magna Chartától az amerikai alkotmányig – törvények szavatolták a szabadságjogokat, s korlátozták az országlakókat, köztük a hatalom gyakorlóit, és ebben az előbb liberális keretben vált végül demokratikussá is a “Nyugat”. Kormányzási modelljének jelképe így nem annyira az általános választójog, mint a bírói függetlenség.




Paraméterek 
Fareed Zakaria: The Future of Freedom. Illiberal Democracy at Home and Abroad. Norton, New York-London. Spanyol kiadás: Taurus Ediciones. Olasz: Rizzoli. Francia: Odile Jacob.  

Okoskodása értelemszerűen vezeti el Zakariát erkölcsi kérdésekhez, normák és törvények kötelező erejéhez. Nyugati válfajában is illiberális elemekkel telítődött a demokrácia. A kultúra demokratizálódásával így ma nem az a kérdés, ami volt, hogy tudniillik kicsoda minősít értéknek valamit, hanem az, hogy hányan. A változás az elit demokratikus zavarodottságát is tükrözi. Ha valamely elit tagjai a sokaság szemében pusztán épp olyanok, mint a többi ember, az antropológiai szempontból nyilván igaz, viszont könnyed felelőtlenségre ad alkalmat. A rangtartó régi elit magaviseletében persze jó adag képmutatás is rejlett. De hát a képmutatás szintén civilizációs tényező, a társadalmi összetartás eleme. “Az erkölcsi normák valamely társadalom leginkább emelkedett törekvéseit tükrözik, nem pedig összetett valóságát” – mondja Zakaria. S aki képet mutat, ebben a szellemben példát is ad. A Titanic első és második osztályának jó és még jobb módú utasai közül a férfiak nagy többsége odaveszett, a nők és gyermekek nagy többsége megmenekült. Előbbiek tartották magukat a becsület-kódexhez: előbb a nők és a gyermekek. Benjamin Guggenheim így a mentőcsónakhoz kísérte feleségét, majd visszatért a süllyedő hajó fedélzetére. A pár éve készült filmben éktelen tülekedéssel törtettek az urak a mentőcsónakokhoz. Zakaria kommentárja: a publikum a jelenetet úgy, amint az a valóságban történt, manapság merő képtelenségnek találta volna.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

The rescued private owned submarine UC3 Nautilus that sank on Friday 11. August, are dragged into Copenhagen Harbor 12. August 2017 by the Salvage ship Vina. The Swedish journalist Kim Wall which was on board the submarine is still missing. Owner and Captain Peter Madsen was rescued and charged with negligent manslaughter. (Foto: Jens Noergaard Larsen/Scanpix 2017)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.