Lázas számolás folyik Ausztriában. A néppárti-szabadságpárti kabinet január elején nyilvánosságra hozta “soha nem látott”, és “szenzációs” jelzőkkel ellátott – a kormánypropaganda szerint a lakosság minden rétegének előnyös – adóreform-tervezetét, amelyről a parlamentnek még valamikor a tavasszal kellene szavaznia. A lapokban is közzétett megannyi táblázatban jövedelmi kategóriákra bontva ott szerepelnek az idei és a jövő évtől esedékes adókulcsok, illetve az elérhető megtakarítás. 
Wolfgang Schüssel. A kancellár rosszalja, de követi a szomszédok adópolitikáját.
ADUÁSZ. A tervek szerint januártól életbe lépő törvény aduásza az eddigi 34 százalékos társasági adó 25 százalékra való csökkentése. Az évek óta követelt intézkedés már a kibővülő Európai Unió újfajta versenyszellemének előszele, hiszen az nem utolsósorban a szomszédos országok csábítóan alacsony társasági adókat kirovó politikájára adott válasz. Ausztria attól tart ugyanis, hogy a magas adóterhek elől menekülő vállalatok egymás után költöztethetik át a szomszédba a telephelyüket.
Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő karácsonyi ajándéknak is tekinthető bejelentése a 19 százalékos “egyenadóról” nem csekély izgalmat váltott ki a határ osztrák oldalán. Pozsony a “flat tax” bevezetésével – benne a vállalatok nyereségadójának a korábbi 35,5 százalékról 19 százalékra mérséklésével – osztrák cégek százait késztetheti töprengésre. Ám még csak nem is Szlovákia a legcsábítóbb. Ausztriában nagyon is számon tartják például, hogy Magyarországon az idén 16 százalékra csökkent az eddigi 18 százalékos társasági adó. Mi több, Lengyelország szintén 19 százalékkal, a kissé távolabbi Litvánia pedig 15 százalékkal kecsegteti a befektetőket, míg Észtország egyáltalán nem adóztatja meg a társaságoknak a termelésbe visszaforgatott nyereségét. Az Európai Unióban eddig egyedül Írország választotta a társaságiadó-mérséklés útját – a kulcs ott 12,5 százalék -, amit, tekintve gazdasága növekedési ütemét, aligha bánt meg.
A vártnál is nagyobb arányú ausztriai társaságiadó-csökkentés egyúttal annak a felismerése is, hogy hiú ábránd egységes adóelőírásokat remélni az Európai Uniótól. Ausztriában nem kevesen gondolják úgy – köztük egyes megjegyzéseiből ítélve maga Wolfgang Schüssel kancellár is -, hogy a szomszédos országok által a külföldi befektetőknek juttatott kedvezmények megengedhetetlen versenyelőnyt biztosítanak. Csakhogy Bécsnek nincsenek túl jó tapasztalatai érdekeinek brüsszeli érvényesítésével, így a kormány célravezetőbbnek találta a szélmalomharcnál, ha maga is úszik az árral, ez esetben a társaságiadó-csökkentési hullámmal.
Az adóreform már amúgy sem volt tovább halogatható. A legutóbbi halasztás másfél évvel ezelőtt a kisebbik koalíciós partner, a Jörg Haider-féle Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) lázadása révén kormányválsághoz, majd előrehozott választásokhoz vezetett. Más kérdés, hogy a 2005-től két lépésben életbe lépő reformmal inkább a nagyobbik koalíciós partner, a kereszténydemokrata Osztrák Néppárt (ÖVP) hívei járnak jól. Az eddigi 34 százalékos társasági adó 9 százalék-pontos csökkentése ugyanis a nagyobb vállalkozásoknak jóval több előnyt hoz, mint a kicsiknek, márpedig a kis betéti társaságok és azok alkalmazottai adják a “kisemberek” azon sok százezer fős csoportját, amelynek érdekeiért a Szabadságpárt síkraszállt. A vállalatok terheinek csökkentése mellett a személyi jövedelemadó terén is rendet teremtő reform az előzetes számítások szerint összesen mintegy 2,53 milliárd eurót hagy az adófizetőknél – kérdés, hogy a kormányzat honnan varázsolja elő a kieső költségvetési bevételt -, ám ennek az összegnek csaknem kétharmada marad a (nagyobb) vállalkozásoknál, a munkavállalók “öröme” alig 975 millió euró lesz. 
KEDVEZMÉNYEK SORA. A vállalatoknak nyújtott kedvezmények mellesleg nem merülnek ki a társasági adó csökkentésében. A több egységből álló konszernek eddig is kiegyenlíthették valamely leányvállalatuk nyereségét egy másik cégük veszteségével, ám csak belföldön, és csak akkor, ha az érintett cégeknek legalább 75 százalékban a tulajdonosai voltak. Mostantól elég 51 százalékos tulajdonrész (ilyen alacsony határ egyedül Franciaországban van), ráadásul a lehetőség külföldi leányvállalatokra is fennáll (ilyen, a határon átnyúló mérlegösszevonás csak a skandináv országokban létezik). Másrészt eddig feltétel volt az anya- és leányvállalatok közötti szoros pénzügyi és szervezeti függőség, most viszont ezt is eltörlik. Egy papírgyár például a jövőben gond nélkül adómentessé teheti a nyereségét egy legalább felerészben általa tulajdonolt vendéglátó-ipari egység veszteségével.
Ez a bűvészmutatvány azokat igazolja, akik úgy vélik: felesleges a csökkentés, hiszen a törvényesen előírt társasági adó a jövőben is csak papíron létezik, ahogyan a cégek eddig is jóval kevesebbet fizettek az államkincstárnak a profitjuk 34 százalékánál. A munkavállalók érdekeit képviselő Arbeiterkam-mern tanulmányt is készíttetett annak bizonyítására, hogy a költségvetés terhelhetősége miatt korlátozott mértékű adóengedmény-összegből igenis eltúlzott a vállalatoknak juttatott megtakarítás. A tanulmány 400 osztrák nagyvállalat mérlegét veszi alapul, és az azokban szereplő nyereségadó-leírásokat – például a kutatás-fejlesztésre fordított összegeket – vizsgálva arra az eredményre jut, hogy a ténylegesen befizetett társasági adó az előírt 34 százalék helyett tavaly átlagosan 18,4 százalék volt. A gyáriparosok szövetsége nem késlekedett a válasszal: saját tanulmánya 27-31 százalékra teszi a cégek átlagos “adófegyelmét”. (Egy friss európai uniós felmérés Ausztria vonatkozásában 2003-ra az előírt 34 százalék helyett 29,94 százalékos tényleges befizetést tüntet fel – míg a magyarországi adat a törvényben szereplő 18 százalék helyett 17,33 százalék.)
Hogy a társaságiadó-csökkentés nyomán lesz-e olyan nagy nemzetközi konszern, amely Ausztriába települ, egyelőre nem tudni. Ám a lépés legalább a riasztó keletre vándorlásnak elejét veheti. A beruházásokért felelős Austrian Business Agency mindenesetre azon örvendezik, hogy Ausztria az intézkedéssel lényegesen vonzóbbá válik, mint a nagy rivális, a szomszédos Németország.
