A parlament informatikai bizottságában a múlt héten elfogadták azt a tervet, hogy az internet költségeit osszák meg a távközlési, illetve az internetszolgáltatók. Mit is jelent ez voltaképpen?
– Bár a Webigen Rt. tevékenysége a világhálóhoz kapcsolódik, ez a terv bennünket közvetlenül nem érint. Viszont minden olyan intézkedést, amely a költségeket csökkentheti és a felhasználók táborát növeli, örömmel veszünk. Magyarországon azonban sajnos nemcsak a hozzáférés drága volta akadályozza az internet szélesebb körben való térnyerését, hanem például a PC-k 10 százalék alatti lakossági elterjedtsége is.
– Magyarország a hálón – egyre több politikai erő tűzi zászlajára ezt a célt. Miként látja, valódi szándékról van szó, vagy választási harcról?
– A kérdés lényege az, hogy az internet egy “pokolian” új dolog, forradalmi találmány. Az elterjedése viszont inkább evolúciós fejlődést mutat. A technika pedig mára már elérte azt a szintet, amikor a segítségével valóban minőségi változást lehet elérni a szolgáltatásokban. Az internet terén sokkal könnyebben felzárkózhatnánk, mint más hagyományos területeken, sőt a lemaradás előnnyé is kovácsolható. Ki lehetne hagyni néhány fejlődési szakaszt, ahogyan a hazai bankrendszer lényegében kihagyta a csekkfüzetet fejlődése során.
– Csakhogy nem biztos, hogy jut idejük a politikusoknak a fontos kérdésekre, ha azzal vannak elfoglalva, hol üljenek a parlamentben…
– Magánemberként nagy figyelmet fordítok a napi politikai kérdésekre, de a véleményemet inkább megtartom magamnak. Különben pedig biztos vagyok benne, hogy sok olyan politikus van, aki a komoly kérdésekre összpontosít. Ami pedig Torgyán Józsefnek a patkóban kijelölt helyét illeti: az internet távülések megtartását is lehetővé tenné. Ha pedig a plenáris ülések virtuálisak, akkor nincs szerepe annak, ki hol ül.
– A politikai vitákban persze ma még nem az internet, hanem a kultúra az ütközőpont. Mit szól hozzá, hogy két film – a Hídember és a Bánk bán – több támogatást kap, mint amennyit az összes többi benyújtott projekt igényelne?
– Ha moziba megyek, sokkal szívesebben nézek rétegfilmeket, mint monumentális produkciókat. Ezért, ha én osztanám el a támogatásokat, sok kisebb filmet segítenék.
– A filmekben elfogadják az erőszakot, ám jogos megbotránkozást váltanak ki a taxis-gyilkosságok. Ön szerint mit lehet tenni az ilyen támadások ellen?
– Azok az ötletek, ame- lyek az elmúlt napokban újólag elhangoztak – fegyverviselési engedélyt kell adni a taxisoknak, különlegesen védett kategóriába sorolni őket, vagy egyéb preventív intézkedéseket foganatosítani -, néhány bűnözőt lehet, hogy eltérítenének szándékuktól. Attól tartok azonban, hogy a legelszántabbakat nem tartaná vissza. Ezért azt gondolom, hogy az érintettek felkészítése jelenthet valamiféle megoldást. Nem tudom, hogy van-e Magyarországon ilyen képzés, de szerintem nagyon hasznos lenne.
– A média szerepe is gyakran felmerül e kérdéskör kapcsán. Az állítólagos bérgyilkossal készített Frei-interjú nem nagyon használt a sajtó megítélésének…
– Nagyon ritkán nézek televíziót, pontosan azért, mert kevéssé hihetőek a riportok. Infotainment, ez a legelterjedtebb műfaj neve, amelynél nem tudni, meddig tart az információszolgáltatás, s hol kezdődik a szórakoztatás.A Frei-interjú – amit szakmai tévedésként is fel lehet fogni – azt mutatja, hogy maguk az újságírók sem tudják, hol a határ a két műfaj között. De néha a politikusok is eltévelyednek és ezért ma már talán “polittainmentről” is beszélhetünk. Téved azonban, aki ezt speciális magyar jelenségnek gondolja: a valódi témák helyett a világban mindenhol megpróbálnak ál-szenzációkkal operálni.
