Lezárulhat egy több mint öt éve megkezdett, s azóta is gyakran a figyelem középpontjába került bankprivatizáció, ha 2001 májusáig a General Electric Capital (GEC) tulajdonába kerül a BB-nek az a 24 százalékos pakettje, amely jelenleg még az állam kezében van. A teljes államtalanításhoz csupán arra lenne szükség, hogy a GEC lehívja szerződésben biztosított opcióját. A vételár nem kérdéses, hiszen a kiszámítás módját bonyolult módon ugyan, de rögzítette az 1995-ben aláírt privatizációs megállapodás. Akkor még abban bíztak az állam nevében eljáró Pénzügyminisztérium (PM) képviselői, hogy 2001 elejére a bank vagyona megháromszorozódik, s így az állami tulajdon értéke – folyó áron számolva – közel 14 milliárd forintra szökhet fel.
TÖREDÉK. Az élet azonban alaposan rácáfolt az akkori várakozásokra: a 4,6 milliárd forint névértékű tulajdonrészért a korábban remélt összegnek csak a töredékére számíthat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. Ugyanakkor – érthető módon – az amerikaiak tiszta üzletet szeretnének, mindenféle peres ügyek nélkül, s bizonyára emiatt nem éltek eddig opciós jogukkal. Persze az állam képviselői is úgy szeretnének pontot tenni a BB eladására, hogy a következő években ne kelljen különböző jogcímeken további milliárdokat fizetniük a banknak, miként arra az elmúlt öt évben többször is sor került. Az eladó részéről ritkán látható lépéseknek – a bank mellé még pénzt is adni – igencsak prózai okai voltak. A pénzintézet privatizációja ugyanis nem legszerencsésebb pillanatban vette kezdetét: épphogy meghirdették a Bokros-csomagot, s az országot – az akkori pénzügyminisztert idézve – csak egy hajszál választotta el az államcsőd bejelentésétől. E válságos helyzetben született az ominózus privatizációs szerződés, amely nem azt tükrözte, hogy az amerikaiknak túl nagy szükségük lett volna a pénzintézetre.
A helyzet rendkívül fonák volt, hiszen akkorra már igen sokat tett a kormány a BB privatizációja érdekében. Az 1994-es választások nyomán szocialista-liberális kormány alakult, így már nem volt annak akadálya, hogy a kilencvenes évek elején kiosztott “bankkonszolidációs tortából” csak kisebb szelethez jutó, az akkor a szocialistákhoz közel álló pénzügyi szakember, Bokros Lajos által irányított BB is részesedjen az állami segítségből. A privatizáció érdekében a szocialista kormány igen gyorsan döntött: az 1994 decemberében hozott titkos kormányhatározat alapján a pénzintézet 12 milliárd forintos tőketartalékot kapott az Állami Vagyonkezelő Rt.-től.
SZÉKHÁZAPPORT. Sőt, egy másik “nagyvonalú” döntés értelmében a bank 1995 elején állami tőkeaapportként megkapta a Deák Ferenc utcai székházat is, ami 2,8 milliárd forinttal növelte az intézmény jegyzett tőkéjét. Akkoriban több szakértő is úgy vélte, az épület jóval többet ér, ám a bank “elfogadta” az árat, arra hivatkozva, hogy azt hivatalos értékbecslő állapította meg. Tény ugyanakkor, hogy nem sokkal a privatizációt követően ennek többszöröséért adta el a bank a műemlék jellegű épületet.
Azután 1995 tavaszától, amikor Békesi Lászlót Bokros Lajos váltotta fel a pénzügyminiszteri székben, még inkább felgyorsultak az események. Hamarjában két addigi kérő a Credit Suisse First Boston és az ING is letett a pénzintézet megvételéről. Mígnem 1995 nyarán a GEC kezdett érdeklődni a lehetőségekről Bokros Lajos pénzügyminiszternél, s decemberben már az adásvételi szerződést is aláírták. Az eladás sürgős volt, mert az üzlet meghiúsulásával a 12 milliárd forintos állami tőkejuttatást vissza kellett volna irányítani a “feladónak”. A bank mintegy 60 százalékáért – az amerikaiak a 27,5 százalékos tulajdonrészért, a pénzügyi befektetőként fellépő EBRD pedig egy 32,5 százalékos pakettért – összesen 87 millió dollárt fizettek, ami akkori árfolyamon lényegében megegyezett a 12 milliárd forintos állami tőkejuttatással. A hirtelen tető alá hozott szerződésben azonban a vevők ráadásként olyan garanciákat kaptak, amelyek a következő években politikai vihart is kavartak. A megállapodás aláírása előtt a GEC-nek mindöszsze hat hete volt arra, hogy átvilágítsa a bank portfólióját, s mivel ennyi idő alatt lehetetlen volt a pontos felmérés, a szerződés gondoskodott a bizonytalanság feloldásáról. A felek úgy állapodtak meg, hogy a későbbiekben a bank igazgatósága kérheti a pénzügyminisztert 1996. június 30-ig keletkezett kölcsönök, befektetések és egyéb eszközök visszavásárlására. Az érintett kétes kinnlevőségek értékét például a könyvvizsgáló 12 milliárd forintban határozta meg, s a garancia tetemes részét be is váltotta a bank. Így aztán nem véletlenül érte gyakran kritika az ügyletet. A mindinkább dagadó politikai botrányt elcsitítandó, 1997 decemberében Medgyessy Péter – az az év elején Bokrost felváltó pénzügyminiszter – vizsgálatot indított a szóban forgó privatizációról. A felkért szakértők azonban nem bukkantak szabálytalanságra.
GARANCIÁK. A több mint öt évvel ezelőtti szerződésben az állam összesen mintegy 20 milliárd forint értékben vállalt garanciát különböző jogcímeken. Ebből már jócskán fizetett is: a rossz portfólió után átutalt – fentebb már említett – több mint 9 milliárd mellett 1997 és 2001 között például további 1,5 milliárd forintos kártérítési kötelezettsége is keletkezett, sőt, az sem kizárt, hogy a BB-t megillető összeg még növekszik is. A pénzintézet ellen ma is folyó kisebb értékű perek szintén tovább gyarapíthatják az állam helytállási kötelezettségét.
A GEC opciójának lehívását azonban most egy kárpótlási jegyekkel kapcsolatos peres ügy késlelteti leginkább, amely a Központi Kárrendezési Iroda (mint felperes) valamint a BÉB Rt. és a BB (mint alperesek) között folyik. Lényegében alig egy- milliárdról folyik a vita, bár korábban több tízmilliárd volt a tét. A háttérben tárgyalnak ugyan a peren kívüli megállapodásról, ám ehhez a kormány jóváhagyására is szükség lenne: az Igazságügyi Minisztérium előterjesztése alapján rövidesen dönt a kabinet a per esetleges lezárásáról. A döntés után viszont már csak a tavalyi mérlegadatokra lesz szükség ahhoz, hogy a privatizációs szerződésben foglaltak szerint meghatározzák a 4,6 milliárd forint névértékű állami tulajdon pontos eladási árát. Egyelőre becslésekre sem vállalkoznak a szakemberek, ám annyi bizonyosra vehető, hogy a remélt bevételnek csak a töredéke csorog majd az államkasszába. Már csak az a kérdés, hogy ezek után – híven az előző kormányzat ígéretéhez – megvonják-e a BB privatizálásának mérlegét. Mindenesetre, mint megtudtuk, az ÁPV Rt. erre egyelőre nem kapott megbízást.
