Több éve fáradoznak az érintettek a jövőre esedékes különleges szilveszteri mulatság megfékezésén, ám sokak szerint még mindig nem kellő erőbedobással. A sors némi kegye, hogy 2000. január elseje szombatra esik, ami bizonyos felfordulások bekövetkeztét további két nappal elhalasztja. S hogy miben áll a kockázat? Némi leegyszerűsítéssel abban, hogy a dátum számára kijelölt helyek jó része nem teszi lehetővé az évszázad nyilvántartását: csupán kétjegyű évszámokat fogad. Következésképpen a 2000. évet az ominózus dupla nulla jelöli majd, mely számos berendezést a szó szoros értelmében lenulláz: ezeket egyszerűen képtelenség lesz beindítani. Más gépezeteknek “csupán” értelmezési problémája akad: nem tudják majd eldönteni, melyik évszázadban is járnak, s így időzavarba kerülnek.
A dátum két számjegyen történő nyilvántartásának mindeddig takarékossági okai voltak, s ezért a világ most drágán megfizet. (A felkészülés becsült költségeiről lásd Átállási ár című írásunkat.) Szakértők szerint kiváltképpen az államigazgatás, a nagyvállalatok, és azon belül is leginkább a dátumok tömkelegével megáldott pénzügyi szféra tartozik a veszélyeztetettek közé. Az évforduló alaposan megkavarhatja a kamatszámítást, az értékpapírok, hitelek, bankkártyák futamidejének végét; lejárttá, késedelmessé tehet konstrukciókat, melyek korántsem azok és így tovább. Éppen ezért az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) különösen szigorúan veszi az átállás problémáját.
Közel egy esztendeje a helyszíni ellenőrzés része az ezredfordulóra való felkészülés áttekintése. Mint Nyíry Géza, az ÁPTF osztályvezetője a Figyelő kérdésére kifejtette, a felügyelet rákérdez, hol tartanak a bankok a kockázatok felbecsülésével. Emellett azt is firtatják, hogy a hitelintézetek tisztában vannak-e a szükséges erőforrások mértékével. Az ÁPTF még tavaly ősszel közzétett egy hosszadalmas listát arról, mi minden szorulhat ellenőrzésre a bankok belső és külső kapcsolataiban. A felhasználói kézikönyvnek szánt írás többek között arra figyelmeztet, hogy a bankokat kétféle kockázat – az intézményen belüli üzleti kockázaton túl a fizetési rendszerben rejlő rizikó is – terheli.
Az ÁPTF immár valamennyi felügyelője “kitanulta” e problémát és ezt a rendszeresen felüli, mélyebb ellenőrzéseken kamatoztatja is – hangsúlyozta Nyíry Géza. A bankok felkészülése jelenleg meglehetősen nagy szórást mutat, s egynémely esetben – az informatikai leltár megkezdését ösztönözve – a felügyelet már szankcionálni is kényszerült. Ez ugyan egyelőre csupán elbeszélgetést jelentett az illető bankokkal, melyek kilétét természetesen hét pecsét alatt őrzik.
Mindazonáltal úgy tűnik, az idei első negyedév végére valamennyi pénzügyi intézmény számba veszi informatikai rendszereinek állapotát, és rátalál azokra a pontokra, ahol “lenullázódás” fenyeget. Egyes bankok e feladaton már túl vannak, s – főként a külföldi gazdáik szabta szorító határidők keretében – máris a javításnál tartanak. Az osztályvezető úgy becsüli, hogy ez év végére a bankok alkalmassá teszik belső rendszereiket a 2000-es dátum fogadására. Ez annál is inkább fontos, mert máskülönben a negyedik negyedévet a rákövetkező évben már élesben kellene az intézményeknek tesztelniük.
A felkészülést a Postabank három hónap alatt, 80 programozó erőfeszítései révén kívánja végrehajtani, majd meglévő és új rendszereinek párhuzamos futtatásával júliusra tesztelni is. Az ezen időpont után vásárolt 18 hónapos lejáratú papírjai ugyanis már a jövő évezredbe torkollnak, így rendszere – benne 8 ezer program, és 4 millió sor -, illetve annak érintett részei nyárra már helytállni kénytelenek. Az OTP Bank 1999 közepére felkészíti döntő rendszereit az évezred fordulójára; ennek érdekében immár fél éve vizsgálja futó programjait, a külső rendszerekkel összekapcsolódó, úgynevezett interface-eket, valamint nyomtatványait, a bizonylati rendszereket. Mindeközben azon fáradozik, hogy – a többi pénzügyi intézményhez hasonlóan – hardveréről és alapszoftveréről beszerezze a gyártók és fejlesztők igazolását, mely szerint azok úgymond ezredforduló-kompatíbilisek.
Ezúton jár a BNP-Dresdner Bank (Hungaria) is, mely máskülönben oly “szerencsés”, hogy fő számítógépes rendszere és saját fejlesztései egyaránt négy karakteren számolják az éveket. Ezzel szemben a Raiffeisen Unicbank valamennyi rendszerére hatással van az évforduló, csakúgy mint az ING Banknál, ahol azonban tavasszal új integrált banki rendszert vezetnek be, Sanchez néven. A szintén valamennyi frontvonalon érintett Budapest Bank stratégiai tulajdonosa, a General Electric “szabványa” szerint próbálja legkésőbb jövő ilyenkorra felkészíteni a szisztémáját. Eközben a Citibanknál a helyileg futó alkalmazások mindegyike immár megfelel a századváltás követelményeinek, év végére pedig terveik szerint a Magyarországot érintő regionális alkalmazásokról is elmondható lesz ez. Ugyanígy az Inter-Európa Banknál, mely az Idom Rt. iránymutatásával épp mostanság ér a leltározás végére. Minthogy a felkészülési folyamatnak ez éppen csak az első lépése, a bank az összes szükséges ráfordítást egyelőre nem becsülte meg. A Budapest Bank ugyan ezen már túl van, de költségeit nem tartja publikusnak. A Postabank 200-300 millió forintra taksálja kiadásait; ennek töredéke lesz az ING költsége (50 millió forint), mely bank a munkaigényt 2 ezer munkaórára tervezi. Ezt a Postabankban 25 ezer órára jósolják.
Mindez természetesen nagyban függ attól, mennyire önálló informatikai fejlesztés a felkészülés: vajon egy általános átalakítás része, avagy önálló projekt, amelyhez esetleg más operacionalizálási események is kapcsolódnak(mint például a Postabanknál a képernyőkezelés és a programszerkezet egységesítése). A bankszektor felkészülésének végösszege mindenképpen sok milliárdra rúg majd. Hogy mégis mennyire, azt egyelőre közelítőleg sem hajlandók belőni a szakértők.
A felkészülés dandárja ráadásul még hátra van. A felügyelet mindenesetre máris katasztrófatervek kidolgozását szorgalmazza. Ha pedig kár keletkezik, azt a banknak állnia kell. Mindez nem ördöngösség – vallják a bankok – a téves számlázás rendezése, lévén, hogy pár ezreléknyi hiba mindig akad, szinte napi gyakorlat. Ugyanakkor valamennyi hitelintézet szűrőket épít programjaiba, amelyek az átlagosnál nagyobb eltérések esetében jeleznek. Elírás következtében volt már bankbetét, amely Krisztus születésétől kamatozott, de a hirtelen keletkezett 4 millió forintos jóváírást a szűrők rögtön hibaként jelölték. Nyilván a bankot lavinaszerűen elárasztó tévedések esetén a helyzet már nem volna ennyire egyszerű.
A felkészülést egymáshoz hangolni sem volna érdemtelen, minthogy a banki rendszerek a zsírón, a nemzetközi kártyatársaságokon, a Swift nevű nemzetközi elszámoló rendszeren és más közvetítőkön keresztül jócskán összekapcsolódnak. A nemzetközi társaságok mindazonáltal maguk is irányítják e munkát: egyértelmű elvárásokat támasztanak tagjaikkal szemben. Ugyanez igaz a tesztelésre is – a Europaynek például saját “year2000” tesztje van. Mindemellett az ezredfordulós próbák egymáshoz idomított változatát jövő év elején látni szeretné a bankoktól az ÁPTF is.
A rendszereknek az összekapcsolódásukból adódó láncreakciószerű lerobbanása az államigazgatásban viszont nem fenyeget. Az adatvédelmi törvény tiltásának köszönhetően ugyanis az egyes intézmények informatikai rendszerei szigetszerűen működnek. Mint azt Horváth János, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára, az informatikai tárcaközi bizottság elnöke elmondta, átállításukat emellett viszonylag fiatal voltuk, illetve az európai szisztémáknak megfelelő, közel 7 éve folyó fejlesztésük, egységesítésük teszi könnyebbé. Nehezítő körülmény viszont, hogy a manapság működő rendszerek eredetéről sokszor nem szól a fáma.
Hogy az ezredforduló “önmagában” mennyit emészt fel, arra egyelőre nincs adat. (A szükséges ráfordításokról jelenleg csupán a Belügyminisztérium ad becslést: szerintük 2,2 milliárd forint elegendő lesz az intézmény átállására.) A tárcaközi bizottság e témakört firtató felmérései eddig azt mutatták, hogy e probléma még korántsem került a döntéshozók látómezejébe – több minisztérium még a “leltározást” sem kezdte meg. Élen jár viszont a belügyi, a honvédelmi, a földművelésügyi és a pénzügyi tárca, valamint utóbbi kapcsolt intézményei, az adóhivataltól a vámhatóságig. A kívánatos ráfordítások mértékét azonban még csak most kell véglegesen megbecsülnie az államigazgatási intézményeknek: a tárcaközi testület e héten indít részletes kérdőívet a költségek megtudakolására. A várhatóan áprilisra feldolgozott válaszok nyomán szeretnék a jövő évi költségvetésbe e feladatot is bekalkulálni. (Némi forrást a büdzsé már idén is nyújt: informatikai beruházásokra – a rendszerek egységesítésétől a jogszabály-előkészítésig – 450 millió forintot tartogat.)
Központi tartalékot azonban csak korlátozottan szánnak e célra. A bizottság, tavaly márciusi döntése értelmében, úgymond közepes erősségű programot indít. Azaz – magyarázta a Figyelőnek Horváth János – a munka legjavát az egyes szervezeteknek külön, önállóan kell fenntartási munkálataik között elvégezniük. A központilag vezényelt felkészülés ellen szól ugyanis, hogy mindez nem csupán számítástechnikai feladat: a beléptető rendszerektől a telefonközpontokon át a nyomtatványokig számtalan intézményi elemet érint.
E gondolat a vezérelve a kormány elé várhatóan tavasszal jutó előterjesztésnek is, amelyik az ezredfordulóra való felkészülés felelősségét “osztaná ki”. A cél az, hogy ne minden rizikót az informatikai kiszolgáló személyzet viseljen; felelősséggel tehát az illető intézmény működtetéséért elővehető egyén (minisztérium esetében például a miniszter) tartozik majd.
A felkészülési célú működési beruházásoktól a bizottság egyúttal azt reméli, hogy új, egységes szoftverkultúra honosodik meg az államigazgatásban. Ha e kívánalmában nem is, de a más irányú fejlesztéseket illetően álláspontja egészen más, mint például az Egyesült Államokban. A tengerentúlon a nagyobb állami intézmények informatikai beruházásait mind több esetben moratórium sújtja – mely szakértők szerint jövőre Európát és Ázsiát is eléri -, s a számítástechnikai ipar is azon aggodalmaskodik: az ezredfordulós felkészülésen túl egyéb tevékenységeik panganak. Elemzők szerint a századvégi “gubanc” erősen rányomja a bélyegét többek között a személyi számítógépek eladására. Az amerikai Technology Business Research becslései alapján tavaly 3,6 milliárd dollárt vesztettek a millenniumi mizérián az ezzel foglalkozók. Idén ez az összeg megközelíti a 12 milliárdot, jövőre pedig már meghaladhatja a 25 milliárd dollárt is. Ugyanezen probléma veszélyezteti például az Office 98, vagy a Windows 98 eladásait (mely utóbbi piacra dobását a hírek szerint a Microsoft egyenesen elhalasztani tervezi). A nagyobb, körülményesebben adaptálható rendszerekből (SAP, Baan) szintén nem óhajtanak mostanában vásárolni, jóllehet, ezek az elmúlt három évben igazi nagy korszakukat “élték” a 2000-es problémára először ráébredő társaságok körében.
Így járt el például a Digital Equipment is, mely két éve igyekszik a “00” jegyében megújhodni. A társaságok – leltári eredményeik függvényében – háromféleképpen próbálkozhatnak. Az első esetben a teljes rendszert, a másodikban csak annak személyi számítógépes nyúlványait cserélik le. Ha viszont a szisztémák teljesen összeépültek, s ezer szál szövi egybe elemeiket, akkor az üdvözítő megoldás a konvertálás lehet. Ennek során – magyarázta Molnár Máté, a Digital Magyarország Kft. munkatársa – a dátummezőt tágítják különféle módszerek révén megfelelőre. Az átvizsgálásra a szakember nyilván cége saját programját, a Janus 2000-t ajánlja, mely e feladatot többé kevésbé automatizálja. (A PC-k tesztelésére, vagyis arra, hogy miként viselik majd e kerek dátumot, egyébként az Interneten is hozzáférhetők ingyenes túlélési programok.) Amennyiben valamely cég a legköltségesebb verzió, azaz az új rendszer mellett dönt, akkor azt még ízibe tegye, mert hamarosan már túl késő lesz.
A hazai vállalatok közel 70 százaléka megkezdte önmaga átvilágítását a 2000. év problémájának szempontjából – derül ki a Digital Equipment megbízásából nemrégiben készült felmérésből (lásd a grafikont). A 200 célirányosan kiválasztott cég fele úgy vélekedett, hogy információs rendszerének nem megfelelő működése túlságosan nagy kockázatot jelentene. Egyharmaduk egyelőre mégis csak a felkészüléshez szükséges tervek elkészítésénél tart (a vállalatok 14 százaléka csupán 1998 elején fedezte fel a problémát); mintegy 40 százalékuk már belevágott a fejlesztésekbe, egyötödük pedig már nyakig van a munkában; s akadnak olyanok is, amelyek a projekt befejezéséhez közelednek.
A szóban forgó probléma kiváltképp az 50 és 300 millió forint közötti árbevételt produkáló cégeket sújtja; azokat, amelyek informatikai beruházásaikat a kilencvenes évek elején vitték végbe, s ehhez a dBase és a Cobol számítógépes programnyelven írt szoftvereket használták. További gondot jelent, ha a hálózaton igen sok PC van, amelyeket ráadásul nem feltétlenül egy időben szereztek be, illetve ha a folyamatirányító berendezéseket is számítógépek vezérlik. A több ezer embert foglalkoztató nagyvállalatoknál, amilyen például a Mol Rt. is, olyan szoftvereket alkalmaznak, amelyek a könyveléstől a pénzügyi tranzakciók végrehajtásán át a termelésirányításig valamennyi területen hasznosíthatók. A vegyipar más területén, a gyógyszergyárakban, a kilencvenes évek közepén szerezték be a legkorszerűbb, integrált számítástechnikai berendezéseket és a hozzájuk való szoftvereket, s így elvben nyugodtan várhatják a 2000. évet. Ezen társaságok külső cégekkel végeztetik a könyvelést, amelyek viszont már nagyjából mind felkészültek az ezredfordulós problémára.
A függőség elkerülése a nagyobb vállalatok örök kérdése. Ahol a gyártásban, az anyagbeszerzésben – például a Magyar Suzuki Rt. just-in-time módszeréhez hasonlóan – meghatározó a számítástechnikai rendszer szerepe, gyakran saját fejlesztésű szoftvert alkalmaznak. Az autógyár 20 fős, úgynevezett EDP (Electric Data Processing) szervezete házon belül gondoskodik a fejlesztésekről. A győri Rába Rt. még a Cocom-listák létezése idején kezdte meg a nagy, termelésirányításban használt számítógépei beszerzését, melyekhez a maga fejlesztette szoftvereket ismét csak önmaga alakítja át. Ez külön költséget nem okoz, legfeljebb munkaátszervezést igényel.
A szolgáltatóknál, különösen ha távközlésről van szó, nagy súlyt helyeznek a telefonközpontokban lévő számlázási programok átállítására, hiszen az ügyfeleik megtartása miatt ez húsbavágó kérdés.
Az idő mindenesetre sürget, már csak azért is, mert előrehaladtával világszerte az erőforrások szűkösségét jósolják: elemzők szerint eszközökből és hozzáértőkből sem lesz elég, s ez az árakat is felhajtja. A szakismereti eszközök árfolyama igencsak meredeken ívelhet fölfelé az elkövetkezendő másfél évben; kiváltképp a régebbi programnyelvek ismeretét lesznek hajlandók megfizetni az ügyfelek. Amerikai jóslatok szerint a Cobol programozók óradíja 150 dollár fölé is kúszhat, de minden bizonnyal nálunk is megugranak majd az árak – nem kizárt, hogy akár a jelenlegi kétszeresére is.
Hogy ezen extra költségek, illetve a millenniumi hiba bekövetkezéséből következő károk felelősségét ki vállalja és fedezi, az még javában nyitott kérdés. Az Egyesült Államokban máris ügyvédi irodák garmadája ecseteli e lehetséges ügyeket, és jósolja, hogy ez az egyetlen szám – a 2000 – legalább 1000-2000 milliárd dollár értékű pert von majd maga után: azaz összességében ennyire perelik majd a szenvedő alanyok a károk okozóit. A legkézenfekvőbb célpont nyilván a probléma elhárítására bérelt társaság lehet, de ugyanígy alperessé válhatnak egyes társaságok vezető tisztségviselői is. Garanciális viták keseríthetik azon szoftvercégek életét, melyek programjai mégsem állnak helyt jövő szilveszterkor, és olyan vádak sem kizártak, melyek szerint üzleti titkok, bizalmas információk, titkos szerződések kerültek napvilágra, pusztán azért, mert a szűkös erőforrás – a programozó – túl sok vállalkozás között volt kénytelen “ingázni”.
Jóllehet, a nemzetközi elemzők úgy jósolják, a vállalkozások 40-60 százalékánál fellép az ezredfordulón valamilyen krach, hazai szakértők szerint a problémát igencsak felfújják. Azon korábbi hangok, melyek szerint a 2000. év problémája megoldhatatlan a magyar cégek számára, immár elcsendesedtek. Általános vélekedés szerint a honi gyártók és szolgáltatók – kis külső segítséggel – maguk is megküzdenek a programátírásokkal, a szükséges új berendezések beszerzésével, mindez azonban nagy odafigyelést és azt igényli, hogy a cégek komolyan vegyék az ezredfordulós felkészülést. Bukási jóslatokba viszont az informatikusok már csak babonából sem bocsátkoznak.
