Lapunk megjelenésével egy időben kerül a kormány elé az előterjesztés arról, hogy mikor csatlakozzon Magyarország az 1997 elején életbe lépő páneurópai szabadkereskedelmi övezethez. A nemrégiben befejeződött brüsszeli szakértői tárgyalások nyomán a tárcák értesüléseink szerint a július elsejei időpontot javasolják. A főként tengerentúli beszállítókra építő, de az európai piacra termelő hazai vállalatok tehát átmenetileg fellélegezhetnek: csak a második félévtől szűnik meg a számukra előnyös vámvisszatérítési rendszer.
Az Európai Unió (EU) “kormánya”, a brüsszeli Bizottság már jó ideje tervezi az összeurópai szabadkereskedelmi rendszer létrehozását (Figyelő, 1996/31. szám), amely egyszersmind védi a kontinens piacát. Az eredeti EU-javaslat szerint a január elsejétől létrehozandó rendszernek (lásd Az időtényező című írásunkat!) az a célja, hogy a kontinens három szabadkereskedelmi övezetébe – az Európai Unióba, az Európai Szabadkereskedelmi Társulásba (EFTA) és a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulásba (CEFTA) -, valamint a nem CEFTA-tag társult államok körébe tartozó 29 ország (lásd térképünket!) kölcsönös kereskedelmi kedvezményeket nyújtson egymásnak. Határozott törekvés, hogy az új európai kereskedelmi rendszer mérsékelje a tengerentúli áruk jelenlétét az európai piacon.
Az imént vázolt kettős célt szolgálja, hogy megváltozik az eddigi származási szabályrendszer. Az új rendelkezés ösztönzi az Európán belüli kooperációt és beruházásokat. Egy ipari áru akkor minősül majd európainak – tehát akkor juthat vámmentesen az Unióba -, ha legalább 50, egyes esetekben pedig 60 százalékban a 29 ország valamelyikében állítják elő. (Az autóiparban az áru “európai” része el kell, hogy érje a 60 százalékot.)
Százalékos származás
Az új származási rendszer a több európai vállalat által gyártott termékre akkor is megadja majd a vámmentességre feljogosító EUR1 származási bizonyítványt, ha a szükséges százalékon felüli “saját” hozzáadott érték nemcsak egy országra teljesül. Vagyis a hozzáadott értékek összeadódnak – ezért keresztelték a szabályozást páneurópai kumulációs rendszernek -, és az együttes hányadnak kell meghaladnia a származási szabályrendszer mellékletében meghatározott 50 százalékot.
A kooperációban gyártott ipari termékek vámmentes piacra jutásának azonban olyan ára van, ami érzékenyen érinti néhány nagy magyarországi vállalat üzletpolitikáját. A cél ugyanis az, hogy csak a kumulációs övezetből származó alapanyagokból, alkatrészekből álló áruk jussanak vámmentesen az európai piacra. Az övezeten kívüli alkatrészeket felhasználók ezek után azonban fizessék meg a vámokat – szól a brüsszeli követelmény.
Magyarország azzal, hogy várhatóan 1997. július elsejétől csatlakozik az (akkorra már működő) rendszerhez, kötelezettséget vállal arra, hogy egyes esetekben megszünteti a vámvisszatérítést. (Mint ismeretes, az eddigi magyar gyakorlat szerint az exportáru importtartalmáért fizetett vámot minden esetben vissza lehetett igényelni.)
A változás lényege abban áll, hogy egy esetben előbb mérséklődik, majd megszűnik a vámvisszatérítés lehetősége: ha egy ipari termékbe az európai övezeten kívüli alkatrészeket építettek be, exportjának célországa viszont az övezeten belül van, akkor a felhasznált részegységek hazai vámjai nem téríthetők vissza. (Ezt a módosulást leszámítva a vámvisszatérítés eddigi rendszere változatlan marad.)
Magyarország és Lengyelország eddig sajátos versenyelőnyt élvezett – mutat rá Szabó Sándor, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) főosztályvezetője. A két ország társulási szerződése ugyanis még nem mondta ki a vámvisszatérítés tilalmát, ellentétben például a cseh vagy a szlovák Európai Megállapodással. A Magyarországon és Lengyelországban működő és Európán kívüli alkatrészeket felhasználó vállalatok tehát eddig élvezhették a kétszeres vámmentességet.
Türelemmel viselhetjük
A jövő év első felében várhatóan módosuló hazai vámtörvény hatálybalépésével azonban megváltozik a helyzet: az említett vállalatoknak vagy a vámvisszatérítésről vagy pedig a vámmentes európai piacra jutásról kell lemondaniuk. Szabó Sándor úgy véli: nem egyértelmű, hogy a cégek az európai szabadkereskedelmet választják. Számítások kérdése, hogy melyik éri meg jobban: ha a magyar vámszint lényegesen meghaladja az EU-belit, akkor a vállalatok inkább a vámvisszatérítést választják majd. Ebben az esetben a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény alapján léphetnek az Unió piacaira, vagyis a szabadkereskedelemnél hátrányosabb feltételek szerint.
A szakértői tárgyalásokról visszatérő magyar delegáció tagjai – többek között Dienes-Oehm Egon, a Külügyminisztérium (KüM) főosztályvezetője és Antal Péter, az IKIM osztályvezetője – arról tájékoztatták a Figyelőt, hogy Magyarország kétéves türelmi időt kapott a vámvisszatérítés teljes eltörlésére. Addig mérsékelni kell a visszatérítést: 1999. január elsejéig az 5 százalékos vámszint feletti részt még visszakaphatják az exportőrök. (A textiliparban ez a küszöb 10 százalék lesz.)
A vámvisszatérítés megváltoztatása 4-5 hazai céget átmenetileg “nagyon komolyan” érint – vázolta egy októberi hatástanulmány következtetéseit Szabó Sándor. A főosztályvezető hozzátette: 20-22-re tehető azon vállalatok száma, amelyeket a megváltozó szabályozás “érzékenyen befolyásol”. A többi vállalkozás helyzetére nem lesz érdemi hatással a módosítás.
Lesznek kárvallottak
Az érintettek elsősorban azok a vállalatok, amelyeknél az Európán kívüli beszállítói kapcsolat a tulajdonosi szerkezet miatt intézményesített formát ölt. A tengerentúli befektetők kezében lévő vállalatok a leginkább veszélyeztetettek. A hatástanulmányban foglaltakat visszaigazolták két multinacionális nagybefektető magyar leányvállalatánál is. A 100 százalékban a General Electric érdekeltségébe tartozó Tungsram üzleti terveit súlyosan befolyásolja az európai származási szabályrendszer módosítása. Az idén 55 milliárd forintos árbevételre számító Tungsram 95 százalékban exportra termel, piaci részesedése Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt 17-17 százalékos. A Tungsram illetékese lapunknak úgy fogalmazott, hogy “nagyon komoly a helyzet”, hiszen a nagyarányú európai export “igen jelentős” tengerentúli importtal párosul. Miután a GE Lighting Europe-nak Magyarországon van a gyártási központja – eddig 550 millió dollárt fektettek a Tungsramba -, az európai kooperáció erősítése és az ebből fakadó előnyök kiaknázása csak hosszabb távon képzelhető el.
A Magyarországra 250 millió dollárt befektető Suzukit ugyancsak érzékenyen érintheti a származási rendszer megváltozása. Mint Bánki Frigyes, a Magyar Suzuki Rt. vezérigazgató-helyettese a Figyelőnek kifejtette: a céget a változás arra serkenti, hogy gyorsítsa termékhonosítási programjának végrehajtását. – Az a célunk, hogy minél inkább hazaivá és európaivá tegyük a gyárat – tette hozzá. Az idén eddig 36 ezer 600 gépkocsit gyártottak; a termelés 95 százalékát az európai piac szívja fel. Az alkatrész-behozatalban jelentős a japán arány, de a magyarországi és az európai hányad folyamatosan nő. Bánki Frigyes szerint a vállalatot hosszabb távon versenyhátrány érheti a vámvisszatérítés elmaradása miatt. Az idén és jövőre ugyanis a Suzuki, néhány más autóipari vállalattal egyetemben, vámmentesen juthat az Unióba. Az egyedi alapon nyújtott vámkontingens azonban néhány év múlva megszűnik, így átmenetileg a Suzukit is sújthatja a vámvisszatérítés elmaradása.
Kajner Péter, az Opel értékesítési igazgatója lapunknak elmondta: cégüket a változás nem érinti, hiszen alkatrészimportjuk szinte kizárólag az EU-ból, főleg Németországból származik.
A nem európai importra építő nagy magyarországi befektetők gondjai tagadhatatlanok, azonban néhány magyarországi vállalat átmeneti versenyhátrányánál az IKIM és a KüM illetékesei fontosabbnak tartják, hogy Magyarország viszonylagos piaci helyzete változatlan marad. Az új szabályozás ugyanis Európa minden országára érvényes lesz. A tárcák szakemberei szerint az új rendelkezésben az a legfontosabb, hogy ösztönzi az európai együttműködést és beruházásokat. Ez pedig hosszabb távon Európa versenyelőnyéhez vezethet.
A tengerentúli beszállítókra építő magyar expotőrök fél évig még élvezhetik a számukra kedvező vámvisszatérítési rendszert, azonban azután végérvényesen tudomásul vehetik, hogy a páneurópai szabadkereskedelmi övezethez csatlakozó 29 állam összezárja sorait.
