Gazdaság

MAFILM RT. – Trükkfelvétel

admin
admin

1996. 12. 11. 00:00

Nem mindennapi trükkfelvételre készül a magyar filmgyártás valaha jobb napokat látott központja, a Mafilm Rt. A társaság életének forgatókönyve, amely eddig jobbára egy katasztrófafilmre emlékeztetett, most a nagy menekülési jelenettel folytatódik. A sejtelmes ködből felbukkanó új szereplők a cég megmentésére szövetkeznek, aminek köszönhetően eltűnnek az adósságok, s megint van remény a happy endre.

Befektetési társaságot hoztak létre a hányatott sorsú Mafilm Rt. tulajdonosai, 580 millió forintos alaptőkével.

A szebb napokat látott, félmilliárd forintos alaptőkéjű filmgyártó óriás tulajdonosa felerészben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.); mintegy 15 százalékban a Magyar Mozgókép Alapítvány (MMA), rajtuk kívül pedig a TMA Film is részes a cégben. A befektetési társaságot közülük kettő: az ÁPV Rt. és az MMA, új befektetőként pedig a Mafilm-ingatlanok két legnagyobb bérlője: az MTM Kommunikációs Rt. és az Intercom hozta létre. Az ötletet az Országgyűlés kulturális bizottsága és a művelődési miniszter is támogatta. A Mafilm Befektetési Kft. nevet viselő társaságba az ÁPV Rt. 65 millió forintnyi készpénzt vitt be és saját eddigi részvényeit névértéken; a MMA csak a részvényeit hozta; az MTM 145 millió forintot, az Intercom pedig 40 milliót készpénzben tett le az asztalra.

Az új társaság, amely így 67 százalékban lesz tulajdonos a Mafilm Rt.-ben, a betett 250 millió készpénzből megveszi az rt. Róna utcai központi telepét, a pénz pedig bankszámlára kerül. Ez az összeg szolgál ugyanis bankgaranciául a Mafilm Rt. legfőbb hitelezőinek: a társadalombiztosításnak és az APEH-nek. A hatóságok csak e garancia láttán hajlandók lemondani az ingatlanokra bejegyzett jelzálogról, és 3-4 évre átütemezni a kamatokkal együtt már mintegy 400 milliós köztartozás tőkerészét. Információink szerint a tb már beleegyezett az adósságok átütemezésébe, és az adóhatóságtól is bármelyik pillanatban várható az értesítés a határozat megszületéséről. A trükkfelvétel előtt tehát volt egy, a felszámolás szélén táncoló Mafilm Rt. – utána pedig itt áll egy új társaság, amely megint tiszta lappal indulhat. Megint, hiszen a filmgyár életében már volt egy ilyen pillanat: négy évvel ezelőtt, amikor szintén csak egy hajszállal kerülte el az enyészetet.

Kihasználatlan kapacitások

A valaha szocialista nagyvállalatként működő Mafilm 1992 nyarán jutott csődbe, miután a kilencvenes évek elején szinte egyszerre veszítette el az állami támogatás nyújtotta biztonságot és az ezzel járó piacokat. Az addig biztos megélhetést nyújtó nemzeti filmgyártás először 1991-ben jutott mélypontra. A nyolcvanas évek után, amikor évente átlagosan 30-33 magyar film készült, ez a szám egyszerre 20 alá esett, és ott stabilizálódott. A megrendelők tehát elmaradoztak, megmaradt viszont a több telepből álló infrastruktúra és a kétezer foglalkoztatott. Hiába próbálkozott a filmszakma és a kulturális kormányzat privatizációval, külföldi tőkebevonással. Hiába alakultak kft.-k a Mafilm vagyonára, a cég nem lett karcsúbb, a költségeket nem sikerült lejjebb szorítani, a többletmegrendelések pedig elmaradtak. A következmény tehát: gyorsan gyarapodó adósságállomány és vészesen közeledő csődhelyzet. Az 1990-ben becslések szerint még 1,7 milliárd forintos saját vagyonnal rendelkező Mafilm alaptőkéjét három évvel később, a társasággá alakuláskor 500 millió forinton jegyezték be.

A felszámolást végül a társadalombiztosítás és az adóhatóság kezdeményezte. A bíróság kijelölte a felszámolót: a Budapest Investment Rt.-t, amely 840 millió forintért kínálta a vállalat Róna utcai és fóti ingatlanjait. (A harmadikat, a Pasaréti úti telepet a felszámoló később a Filmiroda Rt.-nek adta el pályázat útján, ma ez Star Filmgyár néven működik). Minden jel arra utalt tehát, hogy a magyar Hollywoodot is utoléri, ami a nagy európai filmvárosok legtöbbjét: egyszerű ingatlanhalmazzá válik, amely legjobb esetben is egyfajta emlékparkként funkcionál.

Az utolsó előtti pillanatban azonban közbelépett egy, a nemzeti filmgyártás megmentésének jelszavát zászlajára tűző szervezet, amely kisebb részben állami alapítványokból (a Duna TV indulását előkészítő Hungária TV Alapítványból és a Mozgókép Alapítványból) állt, nagyobb részben pedig az ugyancsak állami tulajdonban lévő Kereskedelmi Bankból, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bankból, valamint az Állami Vagyonkezelőből. Ez az állami kérő aztán, egyedüli pályázóként, 415 millió forintért megvette a Mafilmet – sokak szerint meglehetősen furcsa körülmények között. Az ügylet tisztaságában kételkedők nem értették, miért adták oda a céget a kikiáltási ár feléért; honnan tudhatta a konzorcium, hogy mennyi az egyébként titkosnak nyilvánított limitár; végül hogy miért üzlet egy banknak beszállni az éppen halódó nemzeti filmgyártásba. A tamáskodóknak nem volt nehéz mindezekre a kérdésekre politikai magyarázatokat találni: a Mafilm az 1993 januárjában éppen elinduló Duna TV-nek kellett bázisul, a bankok pedig részvételükkel jó pontokat szerezhettek az akkori kormánynál.

Az állami pénzen vett hitelkonszolidáció és álprivatizáció nem is oldotta meg az alapvető problémákat. A bankok és a vagyonkezelő nem szakmai befektetőként működtek, új piacokat nem hoztak. A MMA egyre kevesebb és egyre szerényebb költségvetéssel készülő magyar filmet támogatott, a Duna TV pedig csak néhány százalékát adta a bevételeknek. Bár a hitelezők Damoklész-kardja eltűnt a Mafilm feje fölül, forgótőkéje és megrendelése továbbra is alig volt. Ezzel szemben viszont ott álltak a folyamatosan magas fenntartási és bérköltségek. Igaz, a fénykorban mintegy kétezres alkalmazotti létszám 1993-ra a tizedére apadt (a többiek külső kft.-kben találtak menedéket), de a megmaradtakat fizetni kellett, akár volt megrendelés, akár nem. Súlyos pénzekbe került az ingatlanok fenntartása is; a Róna utcai telephely 27 ezer négyzetméteren fekszik, a fóti ingatlan csaknem tízszer ekkora. Ketyegett tehát az időzített adósságbomba.

Pénz nélkül nem megy

Ebben a helyzetben vette át a cég vezetését az azt máig is vivő, banki és filmes múlttal egyaránt rendelkező Marosi György, aki a Mafilm áramvonalasítását, a hitelképesség helyreállítását és a vagyonvesztés megakadályozását tűzte ki célul. Az első félévben 300 millió forintos árbevétel mellett sikerült is nullszaldóssá tennie a céget, a következő évek azonban már nem alakultak ilyen kedvezően. A társaság 1993-ban, csakúgy, mint a következő két évben, 400-500 millió forintos árbevétel mellett 40-80 milliós veszteséget termelt, és csak úgy tudta a víz fölött tartani a fejét, hogy nem fizette az adót és a tb-járulékot.

Marosi György szerint a folyamatos veszteség oka főleg az volt, hogy a társaság forgótőke nélkül jött létre. Mozgósítható pénz híján nemcsak saját produkciókról nem lehet szó, de még társproducerként sem fogadnak el olyan céget, amely nem tud részt venni egy film előfinanszírozásában. Így kénytelen-kelletlen le kell mondania a forgalmazásból származó jövedelmekről, és elfogadni, hogy névtelen beszállítóként, a teljes büdzséhez képest bagóért bérmunkákat végezzen külföldieknek. Ráadásul megfelelő beruházások nélkül még ebből a tevékenységből sem sok jön össze, hiszen a magasabb igényeket egyszerűen nem tudja kielégíteni. Már régen javítani kellett volna a stúdiók felszereltségén, a hangszigetelésen, a lámpákon, az elektronikán és a számítógépes ellátottságon. Az is nyilvánvaló, hogy bérmunkát sem szívesen rendelnek meg egy olyan cégtől, amelyet folyamatosan a felszámolás fenyeget – hangsúlyozta Marosi György, aki mindennek ellenére azt reméli: az idei évet, hála a Púpos és az Evita szuperprodukcióknak, nyereséggel zárják.

A befektetési társaságból kimaradt a – tavaly a két állami bank részesedését megvásárolt, és így egyharmad részben tulajdonossá lett – TMA Film Kft. producer iroda, amely külföldi, főleg amerikai bérmunkákat hoz a fóti telepre, és a hírek szerint a Mafilm megrendelésállományának nagy részét adja. Értesüléseink szerint a háttérben az áll, hogy a Mafilm menedzsmentje és többi tulajdonosa, valamint a TMA között, nehezen kibogozható okokból, nem jó a viszony. A két fél kölcsönösen és több ügyből kifolyólag neheztel egymásra.

Vita a tulajdonosok között

A társtulajdonosok azért, mert a TMA tavaly év végén, az utolsó pillanatban, leszavazott egy zártkörű kötvénykibocsátást – nem sokkal azután, hogy egy novemberi reggelen az APEH teherautókkal jött a Mafilmhez végrehajtani. Helle László, a TMA ügyvezetője szerint viszont a kötvénykibocsátás előnytelen lett volna. Egy lapinterjújában a belügyekről szólva egyenesen úgy fogalmaz, hogy a Mafilmben ellenségként kezelik őket; delegáltjukat nem vették be sem az igazgatóságba, sem a felügyelőbizottságba. A Figyelőnek nyilatkozva elmondta, eredeti terve az volt, hogy az egész Mafilmet megveszi, megszabadítja a vízfejtől, és csinál belőle egy, elsősorban a fóti telepre koncentráló, hatékonyan működő filmgyárat. A másik fél azonban láthatóan éppen attól tart, hogy a TMA csak Fótot tartaná meg, a Róna utcai telepet pedig egyszerűen ingatlanként hasznosítaná. Helle László erre azt válaszolja: a Róna utcai telep az MTM és az Intercom tavalyi beköltözése óta már így is ekként működik. Marosi György, a Mafilm igazgatója a viták diplomatikus összegzéseként csupán annyit mond: “a két fél ellentétesen látja a cég jövőjét”.

Ez a nézeteltérés is azt mutatja, hogy a Mafilm immár évek óta pergő filmje a változatosnak látszó cselekmény és a szintén állandóan változó tulajdonos-szereplők ellenére ugyanazon néhány kérdés körül forog: a filmből, a televízióból, a bérmunkából vagy értékes ingatlanjainak hasznosításából éljen-e meg a cég. Az eddig történtek alapján ezeket a kérdéseket minden tulajdonos másként látta, és még a változatlan részvényes is képes volt rövid időn belül más-más irányt kijelölni.

A befektetési társaság létrejötte az ÁPV Rt. illetékes ügyvezető igazgatóhelyettese, Retkesné Szilvássy Ildikó szerint az első nagy lépés a Mafilm tényleges magánosítása felé. A társaság nyújtotta tőkeinjekció most mindenesetre újból hagy időt a gondolkodásra, a két új szakmai befektető megjelenése pedig a reménykedésre. Arra, hogy a tévés és filmes szakmában jelentős pozíciókat szerzett, az országos magántévé-pályázatoknak pedig nem kisebb ambíciókkal nekifutó cégek végre eldöntik: merre haladjon a nagy múltú Mafilm.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

People gather next to flowers, candles and other items set up on the Las Ramblas boulevard in Barcelona as they pay tribute to the victims of the Barcelona attack, a day after a van ploughed into the crowd, killing 13 persons and injuring over 100 on August 18, 2017.
Police hunted for the driver who rammed a van into pedestrians on an avenue crowded with tourists in Barcelona, leaving 13 people dead and  more than 100 injured, just hours before a second assault in a resort along the coast. / AFP PHOTO / PASCAL GUYOT
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.