Novembertől jelentősen megszigorította az ipari tárca a Németországba irányuló vállalkozási export engedélyezését. A korlátozásokkal sok építő-, szerelőipari kis- és középvállalkozás számára lehetetlenné válik a németországi munkavégzés.
Németország az Európai Unió tagországai között példátlan mennyiségben engedélyezte az Unión kívüli kelet- és dél-európai államok számára, hogy építőipari és néhány szerelési területen működő cégeik tevékenykedjenek a területén. A lehetőség azonban nem volt korlátlan, a kint dolgozó munkások számát országonként kontingensek szabták meg. Magyarország 1994-ben még pótkontingenst is kapott: havonta 14 ezer magyar szakmunkás dolgozhatott volna a német építőiparban – ezt a mennyiséget nem is sikerült kihasználni. A kontingens azonban fokozatosan csökkent (lásd a grafikont). 1996 szeptemberétől 1997 októberéig már csak 5800 fő munkavállalására adtak engedélyt a német hatóságok. A csökkentés lehetősége abban az államközi szerződésben szerepel, amely kimondja, hogy ha Németországban – akár csak tartományi szinten is – növekszik a munkanélküliség, akkor csökkenthető a kint dolgozó magyar munkások száma.
Korábban 600-650 magyar építőipari vállalat tevékenykedett Németországban, ma ez a szám 300-350 között mozog. A kijutást bonyolult engedélyezési eljárás előzi meg, amelynek magyarországi részét 1994 óta az ipari tárca végzi. Látván, hogy a következő évi kontingens teljesítését aligha lehet elérni korlátozás nélkül, a minisztérium úgy döntött, hogy 1997. március 25-éig csak rendkívüli esetekben ad ki engedélyt (például garanciális javítások), attól kezdve pedig megszigorítja a feltételeket. Másik lehetőségként valószínűleg az engedélyek kiadásának teljes szüneteltetése kínálkozott. Az 1995-re engedélyezett közel hétezer fő helyett ugyanis még most is havonta mintegy 9500 magyar szakmunkás dolgozik Németországban a vállalkozási export keretében, s ez a szám január végéig valószínűleg meg is marad, noha 1996 augusztusa óta nem adtak ki engedélyt Magyarországon. Ez viszont azt jelenti, hogy az 1996 októberétől 1997 szeptemberéig tartó időszak maradék nyolc hónapjában a havi létszám nem haladhatja meg a négyezer főt, mert különben nem jön ki az 5800-as átlag. A kontingens húszszázalékos túllépésére az államközi szerződés alapján lehetőség van, ebben az esetben azonban a következő periódusban kiadott kontingensből kell levonni a többletet.
Az engedélyezés szigorításának több feltétele között a kis- és közepes cégek elsősorban azt sérelmezik, hogy csak olyan társaságok vállalkozhatnak Németországban, amelyek Magyarországon is legalább akkora létszámot foglalkoztatnak, mint kint. Azt is teljesíthetetlennek tartják, hogy az új feltételrendszer az egy főre jutó havi árbevétel minimumát 6000-ről 6900 márkára emeli.
– Ennek a fajlagos mutatónak az elérése az építőiparban, egyes speciális tevékenységeket leszámítva, lehetetlen – állítja Nágli László, a Qualitép Építő, Kereskedő és Szolgáltató Kft. ügyvezetője. – Ez ugyanis a kötelező 169 órás havi munkaidővel számolva 41 márkás óradíjat jelentene: ennyit kellene kicsikarnia a magyar cégnek a német fővállalkozótól. Márpedig a jelenleg elérhető maximum 32 márka; a fenti elvárást még csak meg sem közelíti.
A Qualitép árbevétele évi 3-4 millió márka, magyarországi forgalma 15-20 millió forint. Ebből is látszik, hogy németországi tevékenysége – ahol 80-100 fős szakmunkásgárdát foglalkoztat – jóval nagyobb arányú, mint a hazai. Itthoni tevékenységével nem tud megfelelni az engedélyezési feltételeknek, mivel ekkora létszámra magyarországi megrendelést nem tud szerezni. Nágli szerint egyébként ezt az elvárást legfeljebb húsz-harminc magyar vállalat tudja teljesíteni.
A megszorítás azonban a nagy cégeket is érinti. A körülbelül 11 milliárd forintos forgalmat lebonyolító és kétezer főt foglalkoztató Vegyépszer Rt. jelenleg kétszáz embert alkalmaz az NSZK-ban. Szakall Zoltán vezérigazgató szerint teljesíteni tudják a megnövelt fajlagos árbevételt, és a hazai foglalkoztatottság kritériumának is megfelelnek. A baj inkább az, hogy a német piacon nincs lehetőség további engedély megszerzésére, hiszen nemzetközi kapcsolataik révén több megrendelésük is lenne. Ez a jövőben sem változik, mivel az engedélyezés mostani szigorítása alkalmával az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) javaslatára a minisztérium a minden feltételnek megfelelt cégeknek sem ad ki több engedélyt, mint amennyit 1995-ben kaptak.
A külföldi munkavállalás szervezésében egykor monopóliumot élvező Tesco ma már csak egyik, de hagyományokkal, tapasztalatokkal rendelkező szereplője a munkaexportpiacnak. Bizományosi szerződések alapján közvetít, többek között Németországba olyan magyar kivitelező vállalatokat, amelyek itthoni tevékenységének mérete nagyon különböző, de általában elmarad a németországi tevékenység mértékétől. Meghatározó számára a német piac, ahol tavaly 90 millió márkás forgalmat ért el. A cég árbevétele a forgalom 5-10 százalékát elérő bizományosi díj. A társaság jelentős apparátust tart fenn Németországban, amely intézi az engedélyeztetéseket, szállásokat, adózást stb. A Tesconak jó kapcsolatai és évtizedes tapasztalatai vannak külföldön, mégis jelentősen visszaszorulhat a német piacon.
Bajba jutottak azok a kis társaságok is, amelyek nagyobb építőipari cégekből váltak ki, és a németországi tevékenységre specializálódtak. Nekik semmilyen hazai bázisuk nincs, kizárólag kinti kivitelezéssel foglalkoznak.
Kontingens iránti kérelemért két éve már csak olyan cégek fordulhatnak eséllyel a minisztériumhoz, amelyeket egy, az ÉVOSZ, az OKISZ, a VOSZ és a gazdasági kamarák képviselőiből összeállított szakmai bizottság erre alkalmasnak talál. 1993-ban kétszáz társaságot minősítettek, ma ez a szám már az ezret is meghaladja.
Az ÉVOSZ most kidolgozott egy javaslatot a bizottság minősítési rendszerének módosítására. Egyrészt világos feltételrendszert szeretnének kidolgozni, ami alapján felállíthatnának egy vállalati rangsort a kontingensek kiosztásánál. Másrészt a jövőben tervezhetőbbé szeretnék tenni a társaságok számára a német munkavállalást. Ezt úgy szeretnék elérni, hogy az arra érdemesek egy évre előre “elvi” kontingenseket kapjanak, így maradjon elegendő idejük arra, hogy végigjárják az engedélyeztetési procedúrát mind a hazai mind a német hatóságoknál. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy mire az összes engedélyt beszerezték, elúszott az üzlet. Az ÉVOSZ a kidolgozott kritériumok alapján pontszámokat határozna meg, és eszerint rangsorolná a cégeket. Ez azt is jelenti, hogy, ha valamelyik vállalkozás egy feltételnek nem felel meg, a többinek azonban kiválóan, attól még előkelő helyet foglalhat el a rangsorban. A német piacon újonnan induló cégek külön lehetőséget kapnának a mindenkori kontingens 7-8 százalékáig.
A javaslat szerint kizáró ok lenne, ha valamelyik társaságnak köztartozása van. Kizáró ok lenne az is, ha a céget egyszer már kizárták a német piacról, mert nem tartotta be az államközi szerződést. Ugyanilyen következménnyel jár a tisztességtelen piaci magatartás is, ennek megítéléséhez azonban jogerős bírósági határozat szükséges.
– Olyan feltételrendszert kívánunk kidolgozni, amely objektív, mindenki számára átlátható mércét állít – közli Koji László, az ÉVOSZ ügyvezetőigazgatója, aki azt is szeretné elérni, hogy a paramétereket számítógép értékelje, és automatikusan végezze el a cégek rangsorolását. A szándékok szerint már az 1997 októberétől esedékes új kontingenseket ezek alapján kívánják elosztani.
