A tengerparti nyaralást vagy a téli síelést elvileg eddig sem lehetett külföldi kiküldetésnek tekinteni, s a vállalkozás költségei között elszámolni. A gyakorlat azonban sokszor más volt… Éppen ezért a jövő évi szja-törvény a jelenleginél szigorúbban definiálja, hogy mikor tekinthető hivatali, üzleti útnak a külföldi utazás.
A jövő évi szja-törvény szerint a belföldi illetékességű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében a Magyar Köztársaság területén kívüli tartózkodását, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre utazását kell külföldi kiküldetésen érteni. A törvény külön nevesítve említi a külszolgálat esetét, amelyet a magánszemély munkáltatója rendel el.
Mindebből adódik, hogy a külföldről származó jövedelemnél elengedhetetlen feltétel, hogy az adott tevékenységet külföldön végezzék; másrészt az, hogy amennyiben a külföldi kiküldetés elrendelője nem a munkáltató, az e címen kapott ellátmány nem minősül munkaviszonyból származó jövedelemnek, hanem egyéb jövedelemként kell számításba venni. Ha a kiküldetést a munkáltató rendeli el, tehát külszolgálatról van szó, úgy az e címen kapott összeget természetesen munkabérnek kell tekinteni. Mind a külföldi kiküldetés, mind a külszolgálat jogcímén kapott bevétellel szemben költségként elszámolható a külföldi utazásra, szállásra és a lakásbérleti díjra kifizetett összeg. Ezek kiadásáról a magánszemély köteles a kifizetőnek bizonylattal elszámolni, vagy az, utólagos elszámolás alapján, megtéríti a felmerült költségeket. Továbbá mindkét jogcímen kapott bevétel 30 százalékkal csökkenthető – de legfeljebb a kormányrendeletben előírt összeg erejéig -, s az így kapott összeg az adóköteles jövedelem.
Az szja-törvényhez kapcsolódva a 168/1995. (XII. 27.) kormányrendelet szabályozza a külföldi kiküldetéseknél igazolás nélkül elszámolható költségek összegét. E szerint a külföldről származó bevételből igazolás nélkül levonható napi 10 dollárnak megfelelő forintösszeg, ha a külföldön való munkavégzés egybefüggően nem éri el a 90 napot; illetve napi 10 dollárnak megfelelő forintösszeg a külföldön való munkavégzés 91. napjától; további napi 3 dollárnak megfelelő forintösszeg számolható el a magánszemély külföldön tartózkodó házastársa és kiskorú gyermeke után, amennyiben külföldi tartózkodásuk időtartama meghaladja a 90 napot.
Mind a külföldi kiküldetés, mind a külszolgálat jogcímén kifizetett ellátmányból a kifizetőnek adóelőleg-levonási kötelezettsége keletkezik. A külföldi kiküldetés címén kifizetett összegből a kifizetőre vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályok szerint 39 százalék adóelőleget kell levonni. A külszolgálat címén kapott kifizetéseknél pedig a munkáltatókra érvényes általános adóelőleg-levonási szabályokat kell alkalmazni.
Az 1997. évi szja-törvény szigorúbb feltételeket szab arra nézve, hogy mit lehet hivatali, üzleti célú utazás címén költségként elszámolni, és hogy a külföldi utazás mikor tekinthető hivatali, üzleti célúnak. A hivatali célú utazás nem számolható el költségként, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok valós tartalma alapján megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan volt hivatali, üzleti célú.
A magánszemélynek a jövedelem megállapításánál az ily módon külföldről származó bevételeit és elszámolható költségeit forintra átszámítva kell figyelembe venni. Külföldi pénznemben kapott bevétel esetén a külföldi pénz forintra váltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyamot alapul véve kell a jövedelmet és az adót megállapítani. A forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt az MNB hivatalos, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának (1996. évben valuta középárfolyamának) alapulvételével kell átszámítani. Később aztán az így számított összeget kell figyelembe venni az adóelőleg kiszámításánál, a jövedelem igazolásánál, valamint az adatszolgáltatásnál is.
Az 1997. évben is kedvezményezett marad az önkormányzati és költségvetési forrásból fizetett napidíjak elszámolása. Ha a külföldi kiküldetés e két forrásból történik, akkor az így megszerzett bevételnek 1997-ben a 10 százaléka, 1998-ben a 30 százaléka, 1999-ben pedig az 50 százaléka lesz adóköteles jövedelem. Nem számít e tekintetben bevételnek a szállás bérleti díja, valamint az utazási kiadás.
További kedvezményt vehetnek igénybe azok, akiknek külföldi kiküldetését 1997. december 15-ig írásban megkötött szerződés alapján rendelték el. A levonható rész az az összeg, amely megfelel az 1995-ös devizaellátmány összegéből bevételként figyelembe nem vett rész 100 százalékának az 1996-os adóévben, 90 százalékának az 1997-es adóévben, 80 százalékának az 1998-as adóévben, 70 százalékának az 1999-es adóévben.
