Minden idők egyik legnagyobb értékű vállalati egyesülését hajtotta végre a globalizálódás jegyében a British Telecom (BT) és az amerikai MCI. A több mint 20 milliárd dolláros ügylet várhatóan láncreakció kezdete lesz a nemzetközi távközlési ágazatban, amely egyébként is a világgazdaság egyik legdinamikusabban bővülő szektora.
A felvásárlási tranzakciót – amelynek keretében a BT a meglévő 20 százalékos tulajdoni hányadát 100 százalékra növelné az amerikai távközlési óriáscégben – még jóvá kell hagyniuk a két ország illetékes hatóságainak, de elemzők véleménye szerint ez nem ütközik majd nehézségekbe. A fúzióval létrejövő vállalatbirodalom a Concert nevet kapta, de mindkét partner a jövőben is saját neve alatt kínálja majd szolgáltatásait. Az MCI-részvények tulajdonosai minden egyes értékpapírjuk után 0,54 Concert-részvényt és 6 dollár készpénzt kapnak.
A tervek szerint a fúzió 1997 végén zárul le, s a házasságra lépők költségei a cégintegráció áldásaként az első öt esztendőben összesen 2,5 milliárd dollárral, utána pedig évi 800 millió dollárral csökkennek. Nem elhanyagolható, hogy a Concert a távközlési vállalatok világranglistáján a Nippon Telegraph and Telephone (NTT) mögött átveszi a második helyet az amerikai AT&T konglomerátumtól.
A megafúzió értéke mind a brit vállalati történelemben, mind pedig a brit-amerikai viszonylatban példa nélküli. A felvásárlás útján történő összeolvadás mindkét vállalat számára számos előnnyel jár. Jelenleg az MCI fő tevékenységi területe az amerikai távolsági hívások évi 75 milliárd dolláros piaca, amelyen a részesedése 20 százalékos. Az amerikai távközlési piac jelentős liberalizálása nyomán az MCI rövidesen a helyi szolgáltatások piacának is fontos szereplőjévé szeretne válni. A cégfrigy nyomán az MCI anyagi háttere igencsak megerősödött, így jó eséllyel kapcsolódhat be az amerikai helyi szolgáltatások jövedelmező piacába.
Mindent összevetve: a transzatlanti Concert éves árbevétele meghaladja majd a 42 milliárd dollárt, s a világ mintegy 60 országában 43 millió magán- és vállalati előfizetőt szolgál ki.
A versenytársak szerte a világon – érthető módon – nem fogadták örömmel a két óriáscég összeolvadását. Számukra az egyetlen lehetséges válasz a nemzetközi stratégiai szövetségek számának növelése, egymás felvásárlása, vagyis a koncentráció. Szakértők véleménye szerint néhány éven belül a távközlési világpiacot viszonylag kis számú óriáscég uralja majd.
A BT-MCI ügylet az elemzők egybehangzó véleménye szerint stratégiájuk átgondolására készteti a versenytársakat. Mindenekelőtt az AT&T-t, amely növekvő gondjai ellenére tavaly 51 milliárd dolláros árbevételre tett szert, s szolgáltatásai gyakorlatilag a világ minden országában elérhetők. Az American Telephone and Telegraph a Concert személyében igen erős versenytársat kapott az amerikai piacon, ezért várhatóan igyekszik majd mindent elkövetni – akár a frigy megakadályozása érdekében is. A cég vezetése egyelőre nem kívánja nemzetközi stratégiáját oly módon megváltoztatni, hogy versenytársai egy részét felvásárolja. Fenn kívánja viszont tartani azt a laza partneri kapcsolatot, amelyet 1993-ban hozott létre 16 nemzetközi távközlési társasággal, többek között a japán KDD-vel, a Singapore Telecommal és az európai Unisource konzorciummal.
Nem kis feladat a BT és az MCI egymástól jócskán eltérő vállalati kultúrájának egybeforrasztása, ami mindkét fél részéről sok kompromisszumot igényel. Az ágazatban eddig létrehozott stratégiai szövetségek hasonló kezdeti gondokkal küszködtek. Időt vett és vesz igénybe az AT&T által szervezett WorldPartners konzorcium “finomhangolása”, és nem zavartalan az együttműködés a France Télécom, a Deutsche Telekom és az amerikai Sprint 1994-ben létrehozott Global One nevű közös vállalkozásában sem.
A jelek szerint segítheti a viszonylag zökkenőmentes összecsiszolódást a BT új vezérigazgatójának, Peter Bonfieldnek a személye, aki 1996 elején még a brit ICL számítógép-ipari nagyvállalat első embere volt. A két cég nem osztja fel egymás között a világot, hanem globálisan közelítik meg a piacot. Szakmai körökben meglepetést keltett, hogy a Concert pénzügyi, műszaki és stratégiai fejlesztési igazgatói az MCI jelenlegi stábjából kerülnek át.
Talán az egyetlen versenytárs, amely nem kezeli ellenségesen az új óriáscéget, a japán NTT. Az ázsiai szigetország távközlési piaca a jelek szerint továbbra is meglehetősen zárt marad, noha a japán kormány közeli tervei között szerepel az NTT átszervezése, aminek nyomán lehetőség nyílhat stratégiai szövetségek létrehozására külföldi szolgáltatókkal. Az továbbra is valószínűtlen, hogy az NTT belátható időn belül kizárólagos partneri viszonyra lépjen az ágazat bármely vállalatával. A versenytársak pedig nagyon fenik a fogukat az NTT-re, amely “bejárata” lehet a hatalmas léptekkel bővülő ázsiai távközlési piacnak. (Az ázsiai térség a BT szolgáltatási térképén is fehér folt.)
Az ágazat szakértőinek egy része úgy véli, a BT az MCI-jal “kárpótolta” magát azért, mert 1996 elején nem sikerült bekebeleznie az ugyancsak brit Cable and Wireless távközlési vállalatot, amelynek 67 százalékos tulajdoni hányada van az igencsak nyereséges Hongkong Telecomban. Ez utóbbi cég közreműködésével a BT viszonylag könnyen bejuthatott volna a kínai piacra. Az új helyzetben a BT és az MCI vezetői mindent elkövetnek, hogy a Concert számára komoly ázsiai együttműködő partnert találjanak, hiszen a térség távközlési piaca nagy fellendülés előtt áll.
A BT-MCI fúzió mintegy 60 millió dollár bevételt hozott a két vállalatot segítő befektetési bankoknak és tanácsadó cégeknek, többek között a Rotschild-csoportnak, a Morgan Stanley-nek és a Lazardnak. A nemzetközi cégfelvásárlásokat és -fúziókat “kiszolgáló” bankok és tanácsadók nem panaszkodhatnak az üzletmenetre: az idei esztendő első 10 hónapjában 234 milliárd dollár értékben történtek ilyen jellegű tranzakciók. Összehasonlításul: 1995-ben egész évben 227 milliárd dollár volt a nemzetközi bekebelezések és összeolvadások értéke.
A következő esztendőkben a fúziómánia a szakértők véleménye szerint csak néhány ágazatban folytatódik: a távközlésben, a média- és a gyógyszeriparban. Az előrejelzések szerint a következő évek nemzetközi cégfelvásárlási és fúziós üzleteiben az amerikai és a brit cégek járnak majd élen. Új jelenség, hogy a tranzakciók közreműködőinek átlagos díjazása (sikerdíj), amely a ’80-as években az ügylet értékének 2 százaléka volt, mára 1 százalékra mérséklődött.
