Ágazati konszenzussal kialakított koncepciót, Nemzeti Agrárprogramot egyelőre nem, de a távlati agrárfejlesztési célokat is rögzítő agrárorientációs törvény meghozatalát már a jövő évben várják az élelmiszer-gazdaság szereplői.
Lábra tud állni, az élelmiszeripar, termékeivel versenyképes és EU-konform tud lenni a külpiacokon, ezt azonban a kormánynak a szabályozás eszközeivel segítenie kell. – Ez volt az egyik üzenete annak a fórumnak, amelyen az agrárpolitika és a jövő évi szabályozás viszonyáról tanácskoztak a nemrég megtartott Foodapest vásáron politikusok, érdekképviseleti szakemberek és minisztériumi tisztviselők.
A fejlődéshez ki kell jelölni az “útirányt”, az élelmiszer-gazdasági koncepciót, ám ezeket a célokat csak “pedzegetik” a politikusok és az érintettek. A fórum igyekezett választ találni arra, mi legyen a homályos agrárstratégia jelmondata. A házigazda élelmiszer-iparosok a “piacok megtartását” javasolták. Egyes politikusok szerint azonban ez kevés. A lerobbant termelőalapok miatt az élelmiszer-gazdaság kétmilliárd dolláros exportegyenlegét bukhatja el a költségvetés, ha néhány év múlva tényleg nő a fogyasztás. A termelés növelése és a piacok bővítése lehet tehát a cél, ezzel azonban “a magyarok könnyen kihúzhatják a gyufát az amúgy is féltékeny EU-konkurenciánál”. Persze ha azt is hozzátennék a hazai agárstratégák, hogy a belpiac megőrzése és a kelet-európai FÁK-piacok növelése lehet a cél, az már az uniós kollégák fülének is kellemesebben csengene.
Az agrárreménykedéshez persze nem ártana megtudni, milyen jövőt is szán a társadalom vagy legalábbis a kormányzat az élelmiszer-gazdaságnak. A kormány azonban a szóbeli ösztökélésen túl a feldolgozók szerint csak részfeladatokat, eszközöket tekinti célnak, ahelyett, hogy stratégiát hirdetne. Ilyen a – Horn Gyula által tavaly, Gödöllőn meghirdetett – agrármodernizáció leplébe bújt állami gazdasági, integrációs modell. Erre a hírek szerint jövőre tízmilliárdos pótkasszát kellene feltölteni az amúgy is szűk, 88 milliárdos agrárköltségvetésből. Ezért is szögezték le a fórumon: nincs szükség a mesterséges integrációkra, inkább a termelők-feldolgozók-kereskedők kölcsönös érdekeltségen alapuló vertikális kapcsolatát kell segíteni.
Ha a szlogenben nem is, abban megegyeztek az érintettek, hogy végre kiszámíthatóságot, biztonságot kellene adni az élelmiszer-gazdaságnak. Ezt szolgálhatja az agrárorientációs törvény, amely nemcsak a középtávú ágazati célokat rögzíthetné, hanem a támogatási rendszer alapelemeit, és mindezek érvényre juttatásában, teljesítésében a kormány – egyebek mellett beszámolási – kötelezettségét is. Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke, Orosz Sándor ki is fejtette, hogy a nagy társadalmi, ágazati konszenzus létrehozásának egyelőre csekély az esélye, az agrár(alap)törvény jövő évi elfogadásának azonban nincs technikai akadálya. Azt már nem tette hozzá, hogy azért ez is valami, és a törvény általi agrárstratégia már bevált. A földművelésügyi tárca illetékesei azonban nem tartják jónak, ha a gombhoz varrják a kabátot. Annak ellenére, hogy a tárca három változatban is elkészítette az agrártörvény tervezetét, amelyet némi egyeztetés után, még az idén a képviselők asztalára tesznek.
