(Figyelő, 1996/35. szám)
Sok évtizedes, sikeres múltat követő néhány évi szünet után 1996-ban újra megrendezték az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást. 1996-ban ugyanakkor már a harmadik Foodapestet láthatjuk, ez az élelmiszeripar és az élelmiszer-ipari gépek szakkiállítása. Létezik még a szintén kétévenként megrendezett Agro+Mashexpo, a mezőgazdasági termékek és gépek szakkiállítása. Nem sok ez?
1991-ben az akkori kormányzat ellenezte az OMÉK megrendezését, valószínűleg politikai okokból. Erre utal az a tény, hogy az akkori kormányzati elképzelések szerint az “új OMÉK” már Gödöllőre terveztetett, Makovecz-épületekkel, nagyon sok pénzért és állandó (!) rendezvényként. Senki nem tudta/akarta megérteni, hogy ahogyan a korábbi ötévenkénti ciklus, ugyanúgy az állandó kiállítás sem felel meg a piacgazdaság kívánalmainak.
Erre a helyzetre reagált a Hungexpo Rt. akkor, amikor az OMÉK két témakörét felosztva létrehozta az élelmiszeripar számára a páros években megrendezendő Foodapestet, a páratlan években pedig a már létező Agromashexpót bővítette ki a mezőgazdasági termékekkel, átkeresztelve Agro+Mashexpora.
Az OMÉK felélesztése tehát indokolhatatlan, mint ahogy a szakmai hozzáértést kérdőjelezi meg az is, hogy azt két hónap eltéréssel “sikerült” megrendezni a Foodapesthez képest. A kérdőjeleket csak tovább szaporítja az a tény, hogy több száz millió forint állami támogatást pumpáltak a rendezvénybe, míg a Foodapest négymillió forintot kapott – szoros elszámolás mellett – arra a célra, hogy kelet-európai szakembereket utaztasson be a rendezvény látogatói között.
Látva az OMÉK idei problémáit, többen változást szeretnének. Voltak, akik eljutottak odáig, hogy azt a Foodapesttel kellene összevonni. Ez valószínűleg nagy hiba lenne, de a változtatásra tényleg nagyon nagy szükség van.
El kell dönteni, hogy mi legyen az új, reprezentatív agárrendezvény. Mezőgazdasági hagyományaink lehetővé tennék, hogy Magyarország egy kelet-európai vonzáskörű mezőgazdasági kiállításnak legyen házigazdája, a térség kínálata és kereslete egyaránt ide jöjjön, s itt mutassák be kínálatukat a nyugat-európai gépgyártók is, a legújabb technikát-technológiát kínálva kelet-európai potenciális vásárlóiknak. Ma nincs a térségben olyan rendezvény, amelyik egy – s nevezzük nevén az ötletet – HungAGRIA-nak érdemben versenytársa lehetne.
Mindenekelőtt összefogásra, s néhány kompromisszumra lenne szükség. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a kiállítás egyik része, a gépipari szekció a kőbányai vásárvárosban legyen, míg a mezőgazdasági termékeknek talán Gödöllő adhatna otthont – persze a jelenlegihez képest erősen feljavított körülmények között. Fel kellene áldozni az Agro+Mashexpót is, de megéri egy új, nagyszabású, az európai térségben is számon tartható, úgynevezett euroregionális kiállítás megrendezésének esélye. A rendezvény elindításához tőkére van szükség, amely befektetés, s természetesen kockázattal jár.
A nemrégiben megszületett Közösségi Agrármarketing Centrum kiemelkedő feladata lehetne ennek a projektnek az életre segítése, a kiállítási szakemberekkel együttműködve. Ha van értelme az állami támogatásnak, akkor az itt és most a helyén lenne: a magyar mezőgazdaság megerősítése a térség vezető kiállításának megrendezése révén.
DR. BÍRÓ PÉTER MARKETINGSZAKÉRTŐ
