Egy néhány hónappal ezelőtti módosítással visszaállították annak az opciós megállapodásnak az eredeti tartalmát, amely becslések szerint 30-40 százalékkal növelte volna a Magyar Nemzeti Bank (MNB) veszteségét. Ennek ellenére a megállapodásért felelős két alelnök az év végétől kénytelen távozni a jegybanktól.
A vitatott megállapodás érintettje értesüléseink szerint az a CA-Magyar Alap, amelyet 1991-ben alapítottak Guernsey szigetén, 50 millió dolláros alaptőkével. Ezt megelőzően, 1989-90-ben már három ehhez hasonló, úgynevezett külföldi székhelyű, magyarországi tőkeelhelyezésre szakosodott befektetési alap (Első Magyar Alap, Magyar Befektetési Társaság, Osztrák-Magyar Alap) jött létre. Miután akkoriban még meglehetősen gyéren csordogált a nyugati tőke Magyarországra, az MNB jelentős garanciák nyújtásával próbálta az alapokat befektetésre serkenteni. A jegybank többek között a forintleértékeléssel szembeni árfolyam-garanciát nyújtott, öt évre.
Ám a leginkább kedvezményezett Első Magyar Alap után létrehozott befektetési társaságok már egyre kevesebb effajta védelmet élveztek. Amikor például az úgynevezett országalapok sorában negyedikként útnak indított CA-Magyar Alap extrakedvezményeket kért, azok megadását a Surányi György által (először) irányított jegybank visszautasította – ismerte el a jegybankelnök keddi sajtótájékoztatóján. Az MNB első embere által akkor aláírt megállapodás így csak egy szokásos betétcsere-ügyletet (swap) szentesített, melynek lényege, hogy ha az alap befektetni kíván Magyarországon, akkor devizát ad el a jegybanknak, amelyért az akkori árfolyamon forintot kap, s ezt fekteti be. Az árfolyamkockázatot a kül- és belföldi kamatok közötti különbség fedezi, ezáltal az MNB úgynevezett fedezett pozícióba került, azaz nem veszíthetett az ügyleten.
Ebbe azonban a másik fél nem nyugodott bele, s nem sokkal később (információink szerint Surányi 1991. november végi leváltása után) kérte a megállapodás módosítását. Czirják Sándor alelnökkel viszont a jegybank pénzpolitikai szakértői közölték, hogy a megállapodás nincs összhangban az 1991 decemberétől hatályos jegybanktörvénnyel, lévén, hogy az MNB partnere nem pénzintézet, hanem befektetési alap. Márpedig értelmezésük szerint a jegybanknak csak pénzintézettel lehet megállapodása.
Surányi szerint a döntés azért volt hibás, mert egyrészt a jegybanktörvény nem visszamenőleges hatályú, másrészt devizabelföldire vonatkozik (a CA-Magyar Alap pedig devizakülföldinek minősült). Ha pedig úgy ítélték meg, hogy nem lehet betétcserét kötni, akkor ugyanezt kellett volna érvényesíteni más ügyletre is.
Erről nem tudván Czirják Sándor a másik alelnökhöz, Hárshegyi Frigyeshez küldte a CA-Magyar Alap vezetőjét, Komár Lajost, aki mellesleg egykoron maga is az MNB egyik elnökhelyettese volt. A megállapodást végül 1992. november 26-án módosították, méghozzá úgy, hogy – lapunk értesülései szerint – az MNB 1995 és 1998 között a forint 4 százalék feletti leértékelésének mértékét megtéríti az alapnak. A keddi sajtótájékoztatón egyébként Hárshegyi Frigyes emlékeztetett arra: az 1992-es kormányzati előrejelzések 1995-re az infláció egyszámjegyűre csökkentését irányozták elő.
Surányi azt elismerte, hogy az árfolyamkockázat fedezésére kötött szokásos opciós ügyletnél még a legfelkészültebb bankár is ki van téve annak, hogy veszteséget kell elkönyvelnie. Azt viszont szakmai hibának nevezte, hogy bizonyos mértékű opciós díjat nem kötöttek ki az aláírók: Hárshegyi Frigyes és a devizaügyekért felelős jegybanki szakember. Így – Surányi szerint – a CA-Magyar Alap tulajdonképpen nem fizetett a kockázatmegosztásért. Opciós díj esetén is érhette volna veszteség a jegybankot, ez azonban 30-40 százalékkal kevesebb lett volna.
Egy belső ellenőri vizsgálat egyébként már 1994 végén megállapította, hogy az opciós megállapodás nem felel meg a formai és tartalmi követelményeknek, ráadásul a döntéshozatali rendszer sem találtatott megfelelőnek. Surányi ez év tavaszán vette észre, hogy az évente általában néhány százmillió forintos céltartalék-állomány hirtelen közel tízmilliárdos nagyságrenddel megugrott. Az opciós ügylet után ugyanis az auditor érthetően nagyobb céltartalék megképzését írta elő, ez azonban először csak az 1995. évi mérlegben jelentkezett. Júniustól az MNB rendszeresen tárgyalt a CA-Magyar Alappal, amely tudomásul vette a számára egyoldalú megállapodás tényét. Végül Surányi javaslatára módosították a szerződést: lényegesen csökkentve az esetleges veszteség körülbelül annyi lett, amennyi a szóban forgó opciós díj lett volna.
