Több, a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett magyar óriáscég esetében is október elején járt le a társaságok munkavállalói által a tavalyi privatizáció illetve alaptőke-emelés idején jegyzett részvények eladási moratóriuma. Ezek közül a Mol és a Richter piacát vettük közelebbről is szemügyre.
Két vezető tőzsdei kibocsátó: a Mol és a Richter is közleményt adott ki, amelyben a munkavállalóik tulajdonában lévő részvények várható sorsáról tájékoztatják a nagyközönséget (Magyar Tőkepiac 1996. szeptember 23. illetve 27.). Ennek az adott aktualitást, hogy mindkét cégnél október elején járt le a dolgozók által korábban megvásárolt törzsrészvények eladási moratóriuma. Ezek esetleges forgalomba hozatala mellett a Richter esetében – a tavaszi közgyűlés döntésének köszönhetően – a törzsrészvénnyé alakított elsőbbségi papírokról is szó van.
A Richter dolgozóinak több mint fele a lejegyzett – de csak negyedrészben kifizetett – mintegy 400 ezer részvény ellenértékének teljes megfizetését tervezi, amit követően viszont minden további nélkül értékesíthetik majd papírjaikat. Ez azért is vonzó lehet számukra, mert az akkori kibocsátási ár (amely megegyezett a papírok 1000 forintos névértékével) ötven százaléka és a mai tőzsdei árfolyam (8200-8300 forint) közötti jókora különbség – a szokásos tőzsdei költségek levonása után – őket gyarapítja.
A Mol munkavállalói valamivel kisebb kedvezménnyel jegyezhettek cégük részvényeiből a tavaly tavaszi privatizációkor, de így is több mint ötmillió papír kelt el. A társaság vezetése az 1100 forintos kibocsátási árnál magasabb, 1400 forintos részvényenkénti árban állapodott meg számítási alapként a Mol két reprezentatív szakszervezetével. Ennek ötven százalékát kell a mintegy ötmillió részvényt jegyzett dolgozóknak legfeljebb négy részletben megtéríteniük. A cég vezetői, akik a dolgozókhoz hasonlóan október 1-jétől adhatnak túl papírjaikon, 387 ezer részvényt jegyeztek a kibocsátási áron, ötven százalékos kedvezmény nélkül. A részvények mostani piacra dobásával elérhető extraprofit azonban a Mol szerényebb árfolyam-emelkedéséből adódóan kisebb, mint amit a Richternél láttunk; így nem csoda, hogy a Mol közleménye szerint a munkavállalóknak csupán 8,3 százaléka kívánja a részvényei árából még hátralévő részleteket egy összegben kifizetni. További 59 százalékuk a részletfizetés folytatását tervezi, 19 százalék pedig (ez 640 ezer részvényt jelent) valamilyen előszerződés formájában már túladott papírjain. Ez utóbbi részvénycsomag új gazdái – miután a régi tulajdonos a tőlük kapott összeg egy részéből kifizeti az állammal szemben még meglévő tartozását – szintén a nyilvános tőkepiacon forgathatják majd Mol-részvényeiket.
Egyúttal azonban mindkét társaság igyekezett megteremteni a papírjaikon túladni kívánó dolgozói számára a szervezett értékesítés lehetőségét is (ehhez mindkettő a CA Értékpapír Rt. segítségét veszi igénybe). Az előzetes adatok alapján a Richternél a munkavállalók 11, a Molnál pedig az 5 százaléka választotta ezt az utat.
A piacon megjelenő többletkínálat árleszorító hatásának ellensúlyozására – igaz, más-más módon, de – mindkét cég igyekszik árfolyamvédelmi lépéseket tenni. A Mol közvetlenül munkavállalóinak tett ajánlatot a papírok megvásárlására: az idézett közlemény szerint ezzel a lehetőséggel a meginterjúvolt dolgozók kilenc százaléka élt, s így 295 ezer saját részvény került a társaság értékpapírszámlájára. A Richter ellenben egy ezen a héten nyilvánosságra hozott információ szerint a piacon szerzett be több mint 248 ezer darab saját részvényt.
Vélhetően ezeknek a lépéseknek is köszönhető, hogy a két papír árfolyamának alakulásán mindeddig nem hagyott mélyebb nyomot a munkavállalók által tavaly jegyzett részvények eladási moratóriumának megszűnése.
