Megtorpanás nélkül ívelt felfelé az elmúlt években az életbiztosítási piac: a biztosítók díjbevétele az 1992-es mélypont óta reálértéken is folyamatosan növekszik. A lendület a jelek szerint az idén tovább tart, bár egyes elemzők szerint a fizetőképes kereslet csökkenése és a piac fokozódó telítettsége hosszabb távon kifoghatja a szelet a biztosítók ma még dagadó vitorlájából.
Az Állami Biztosításfelügyelet várhatóan a napokban teszi közé szokásos éves jelentését, amelyben – többek közt – az életbiztosítási ágazat tavalyi teljesítménye is részletesen szerepel. Az előzetes adatok alapján annyit tudni lehet: a biztosítók tavaly összesen 35,4 milliárd forint bruttó életbiztosítási díjbevételt könyveltek el, és az idei féléves adatok ismeretében (Figyelő 1996/37. szám) nem kizárt, hogy az év végére az üzletág összes díjbevétele eléri majd az 50 milliárd forintot.
Bár a piacot vezető társaságok (ÁB-Aegon, Nationale-Nederlanden) vetélkedésébe a szakértők szerint ma még nemigen szólhat bele új szereplő (a két biztosító az életbiztosítási díjbevételek 73 százalékát tudhatja magáénak), ám egyre éleződik a verseny a piac alsó traktusában.
A tavalyi eredmények alapján negyedik Hungária Biztosító (HB) például egészen nagyívű tervet hirdetett meg: a bevételeinek ma még alig négy százalékát adó életbiztosításnak az ezredfordulóra meghatározó szerepet kell betölteni a társaságnál. Mint azt Borbély Attila, a HB ügyvezető igazgatója a minap egy sajtóbeszélgetésen elmondta: a tulajdonos német Allianz elvárásai szerint 1999 végére a társaság bevételeinek legalább 17 százalékát ebből az üzletágból kell elérni.
A jelenleg harmadik Providencia Biztosító – némi megtorpanás után – az idén kezd újra magára találni, miközben a “kicsik” is mind erőteljesebben növelik az üzletágból származó bevételeiket. A titkos favoritok közé ma elsősorban a Glória és az Ahico Biztosítót sorolják, nem utolsósorban erős tulajdonosi hátterük miatt.
A vezető társaságoknak kesztyűt dobó cégek között lehet a későbbiekben a Magyar Hitel Bank alapítás előtt álló életbiztosítója, amely Horváth Bélát, az N-N korábbi üzleti főnökét is soraiban tudhatja. A tervek komolyságát mutatja, hogy az új társaságot szokatlanul magas, 2,15 milliárd forintos jegyzett tőkével szándékozik elindítani a privatizáció előtt álló MHB.
Egyes elemzők viszont attól tartanak, hogy rövidesen az életbiztosításban is sok lesz az eszkimó, és kevés a fóka. Ma már a társaságok közel 500-600 ezer életbiztosítási szerződést kezelnek, ami nagyjából lefedi azt a fizetőképes kört, amely még képes és hajlandó életbiztosítást vásárolni. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a piac hirtelen (extenzív) növekedése alighanem véget ért, s egy intenzív – elsősorban az innovációt előtérbe helyező – korszak következik, ahol a társaságok már csak egymás rovására lesznek képesek terjeszkedni. Mindez persze az ügyfelek számára kedvező változásokkal is jár majd, hiszen olyan életbiztosítási módozatok jelennek meg a piacon, amelyek az általános biztosítási kockázatok mellett már a differenciált igények kielégítésére is alkalmasak lesznek.
Ennek jelei már ma is látszanak. A két évvel ezelőtt indult – szinte példa nélkül álló – termékfejlesztési hullám első gyümölcsei most kezdenek beérni. Az elmúlt évek nagy “találmánya”, az adókedvezménnyel kombinált tőkegyűjtő életbiztosítások első generációja kezd kifutni, és a társaságok várhatóan sorra jelentetik majd meg második generációs módozataikat. Ezek többsége a hosszú távú megtakarítások után már nemcsak magas hozamot és bizonyos alapkockázatok (haláleset, baleset, rokkantság) elleni védelmet ígér, hanem például arra is lehetőséget ad, hogy az ügyfél válassza meg, milyen befektetési formába fektesse a biztosító a biztosítási díj formájában befizetett megtakarításait. A hírek szerint ezek a módozatok az ÁB-Aegonnál és az N-N-nél már bevezetés előtt állnak, de hasonló termék bevezetését fontolgatja a Hungária Biztosító is.
Innovációs megfontolások állnak ugyanakkor azon tény mögött is, hogy a honi biztosítók megtették az első tétova lépéseket a hazai bankszektor felé. Az N-N tulajdonosa, a holland ING-csoport például nem titkoltan azért vásárolta meg a Dunabank lakossági üzletágát, hogy azt később egy komplex pénzügyi szolgáltatásokat (például bankbiztosítást) nyújtó lakossági pénzintézetté fejlessze. Hasonló célból kezdett érdeklődni a német Allianz az eladósorban lévő Takarékbank, illetve a Kereskedelmi és Hitelbank iránt, hiszen szándékai szerint a tulajdonában álló, ma még klasszikus vagyonbiztosítónak tekinthető Hungária Biztosítót a jövőben egyfajta “pénzügyi házzá” kívánja alakítani.
A növekedés másik alternatíváját a nyugdíjpénztárak és a hozzájuk kapcsolható biztosítási termékek jelentik. A biztosítók érdeklődése a küszöbönálló nyugdíjreform kapcsán fordult e szervezetek felé, miután a vagyonkezelésből származó haszon mellett a pénztártagoknak eladható kiegészítő nyugdíjbiztosítási módozatok is újabb bevételi forrást jelenthetnek.
A háttérben azonban ott sorjáznak a kérdőjelek is. A szakembereket leginkább az foglalkoztatja, hogy meddig lehetséges a növekedés a lakosság folyamatosan romló jövedelmi viszonyai mellett. A reáljövedelmek még a biztos vásárlókörnek tartott felső középosztály körében is csökkentek, ami nem hat éppen kedvezően az életbiztosítási módozatok keresletére. Bár a társaságok többsége az idén több új szerződést kötött, mint tavaly, azt a legtöbb cég esetében homály fedi, hogy a korábbi években megkötött biztosítások közül hányat mondanak fel az ügyfelek. Ez az úgynevezett törlési arány ugyanis az elemzők szerint arról árulkodik: a jövedelmi viszonyok romlása miatt beálló keresletváltozásnak elsőként a “luxuscikknek” tekintett hosszú távú életbiztosítások esnek áldozatul.
Mindenesetre az első félév kárkifizetési adatai sejtetni engedik, hogy a társaságoknál lassan növekszik a törlési arány: az ÁB-Aegon például az első félévben 8,5 milliárd forint életbiztosítási díjbevétel mellett 4,7 milliárdot fordított kárkifizetésre és szolgáltatásra. Ezt Kepecs Gábor vezérigazgató elsősorban azzal magyarázza, hogy zömében az idén járnak le a társaság 10-15 évvel ezelőtt kötött régi életbiztosítási módozatai. Azt azonban cáfolta, hogy a kárkifizetések megugrásában az új szerződések tömeges felmondása is szerepet játszana. Mint lapunknak elmondta, az elmúlt években piacra dobott tőkegyűjtő életbiztosításaiknál a megtartási hányad a korábbiakhoz képest még kismértékben javult is. Hasonlóan nyilatkozott Bordás György, az N-N Biztosító vezérigazgatója is, aki szerint – noha valóban érezni lehet némi keresletcsökkenést – a törlés egyelőre nem haladja meg a nemzetközileg is jónak tekintett éven belüli 6-8 százalékos szintet.
Optimista elemzők szerint azonban a piac bővülése még távolról sem érte el csúcspontját: a lakossági megtakarítások tortájából az életbiztosítások részesedése ma alig négy százalék, szemben a fejlettebb nyugati országokkal, ahol ez az arány eléri 15-20 százalékot. Ma a keresletcsökkenésen kívül ugyanis leginkább az jelenti a gondot, hogy a megtakarítók jelentős hányada “nem lát túl” a bankbetéteken.
