Gazdaság

FOGYASZTÓVÉDELEM – Törvényt ülnek

A magyarországi fogyasztóvédelem döcögő szekerének a kormány egy új törvénnyel akar némi lökést adni. A jogszabály döntően befolyásolhatja a vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni magatartását, de az is elképzelhető, hogy csak a problémamegoldás szokásos állami módszerével állunk szemben.

A kormány június 13-ai határozatában döntötte el, hogy 1997. január 31-ig be kell nyújtani a parlamentnek a fogyasztóvédelmi törvény javaslatát. A döntés ugyan nem kapott nagy visszhangot, hiszen csak a Határozatok Tárában jelent meg, de a jogalkotási verkli beindult. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumban már elkészült a törvénytervezet “nulladik változata”: lényegében egy erős törvénykoncepció arról, hogy minek kellene szerepelnie a leendő jogszabályban.

Annak ellenére, hogy a kormányhatározat erre nézve számos részterületen megszabja az irányt, az álláspontok még a fő kérdésekben sem kiforrottak.

A vállalkozásokat érintő legfőbb kérdés az, hogy a leendő törvény módosítsa-e a polgári törvénykönyvben lefektetett általános szerződési szabályokat. Az egyik vélekedés szerint az új törvény érdemben nem módosíthatja a Ptk. szabályait. A másik szerint a Ptk. módosítására csak szűk körben kerülhet sor, és a speciális kereskedelmi tevékenységeket (mint például a házalás) kormányrendeletben kell rendezni. A harmadik vélekedés szerint viszont a fogyasztókkal kötött szerződésfajták speciálisnak tekinthetők, ezért módot kellene teremteni arra, hogy ahol a Ptk. az általános szerződési feltételektől eltérést enged, ott ezt ne lehessen a fogyasztók hátrányára alkalmazni. Az utóbbi megoldást szorgalmazók azzal érvelnek, hogy az energia- és távközlési törvény is tartalmaz speciális szerződési feltételeket, így nem mondható, hogy ennek a készülő fogyasztóvédelmi jogszabályban való szerepeltetése megtörné a jogrend egységét.

A kormányhatározat egy enyhe középutas verziót vázol fel e kérdésben: a tisztességtelen, illetve az általános szerződési feltételek szabályozása érdekében Ptk.-módosítás elkészítésére szólítja fel a szaktárcát. Tisztességtelen szerződési feltételek esetében a kormányhatározat szerint általában a megtámadhatósági jogkövetkezményt kell előírni, amely az érdekképviseleti szervezeteket és a szakmai kamarákat is bevenné a bíróság előtti megtámadásra jogosultak körébe. A kormány csak a szavatossági jog érvényesítését tekinti olyan területnek, ahol – a megállapított határidőtől – majd csak a fogyasztó javára lehet eltérni.

A leendő törvény másik, várhatóan nagy vihart kiváltó része a fogyasztóvédelem állami intézményrendszerének felépítése. A viták középpontjában valószínűleg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatásköre (FVF) áll majd. Az egyik véglet az FVF általános fogyasztóvédelmi hatáskörének kimondása lenne, míg a másik megtartaná a széttagoltságot, amikor egyes területekkel csak a szakfelügyeletek foglalkoznának. A középút az FVF domináns szerepének kimondása lenne, körülhatárolt területekkel.

A fogyasztóvédelmi irányítás kombinált rendszerében a Főfelügyelőségnek általános, de nem kizárólagos hatásköre lenne – állítja Gyarmati András, az FVF főigazgatója. Ezt a funkciót az FVF nem a meglévő hatáskörök elvonásával és monopolizálásával akarja kialakítani, hanem az adott szakterületen jelen lévő ellenőrzési szervezetekkel együttműködve. Erre már eddig is akadt példa: a Bankfelügyelet után a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szeptemberben írt alá együttműködési megállapodást az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelettel (ÁÉTF) a két intézmény közötti folyamatos információcseréről. Pacsi Zoltán, az ÁÉTF elnöke szerint az FVF kiterjedt országos hálózata, valamint többletjogosítványai – mint amilyen például a próbavásárlások lebonyolítása – új lehetőségeket kínálnak az értékpapírpiac jogi ellenőrzésében. (A befektetők jogi védelméről lásd külön anyagunkat!)

Az állami szervezetek között lehetséges fogyasztóvédelmi feladatmegosztásról szólva Gyarmati András elmondta: az energiaszolgáltatás minőségével például az FVF általános hatásköre mellett is az Energia Hivatalnak kellene foglalkoznia, mint ahogy fellépésük nem korlátozná a bank-, az értékpapír- és a biztosítási felügyeletek munkáját sem. A fogyasztóvédelem hivatásos szakemberei ugyanakkor nem hisznek abban, hogy a szakmai irányítás szervezetei képesek lennének saját tevékenységüket fogyasztóvédelmi szempontból is ellenőrizni.

A fogyasztóvédelem terén nem az állami szerepvállalás visszaszorítására kell törekedni, érvelt az FVF vezetője, hanem a hatékonyabb állami beavatkozásra. “Illúzió azt hinni, hogy a piac önszabályozó mechanizmusa megoldja majd az áruk és szolgáltatások minősége terén mutatkozó problémákat, hiányosságokat. A fejlett országokban sem így működik a kínálati piac” – mondja Gyarmati András. Szerinte a tartós állami szerepvállalás a piacgazdaság része. A kérdés csupán az, hogy mi ennek a mértéke, és melyek az általa alkalmazott eszközök. A piacgazdaságot építő országok a természetes fejlődés több lépcsőjét próbálják meg kihagyni. Ilyen helyzetben az állam olyan területeket is kijelöl, ahol kifejezetten állami eszközöket kíván alkalmazni. “Ennek semmi köze az etatizmushoz; egyszerűen arról van szó, hogy a természetes fejlődést ezzel az eszközzel lehet felgyorsítani” – hangsúlyozza az FVF főigazgatója, aki ezt a mechanizmust egyszerre tekinti piacvédő és a fogyasztót védő eljárásnak. Piacvédőnek abban az értelemben, hogy a fogyasztóvédelem olyan minőséget kényszerít ki, olyan eljárásokat honosít meg, amit önmagukban a fejletlen piaci mechanizmusoktól nem várhatunk.

A civil fogyasztóvédelmi szervezetek fő feladata nem az ellenőrzés, hanem a vásárlók tájékoztatása, a fogyasztók tudatos magatartásának kialakítása – mondja Garai István, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) titkára. A magyarok még nem tudatos vásárlók, de ezzel nem lógnak ki a sorból a volt szocialista országok közül; az egyesítés után a nyugatnémet fogyasztóvédelmi szervezetek előtt is nagy feladatok álltak. A tudatosításhoz, a tájékoztatáshoz persze pénz kellene, pusztán az aktivistákra támaszkodva nem érhet el látványos eredményeket egyetlen szervezet sem.

A Fogyasztók Országos Tanácsának (FOT) örökébe lépett OFE nem dúskál a pénzben; ha az államon múlna, talán már ki is múlt volna. A négy évvel ezelőtti kétmilliós támogatás sem tűnik soknak, azonban később már csak egy-egy millió, az idén pedig mindössze 800 ezer forint jutott nekik a társadalmi szervezetekre szánt pénzekből. A magyar civil fogyasztóvédelmet az elmúlt két évben a német állam tartotta fenn: az OFE 1995-ös 16 milliójából 14 tőlük származott. Az idén a pályázaton elnyert pénzekkel együtt várhatóan 25 millióból működik az OFE, de 1997-re Garai István 40-60 milliót szeretne.

A legnagyobb magyar fogyasztóvédelmi szervezet részben még támaszkodhat FOT-os múltjára. Az egykor 130 helyi szervezet száma a ‘90-es években 30-ra olvadt, ma azonban ismét gyarapszik: 60-nál több szervezetük van országszerte. Garai István tájékoztatása szerint háromezer támogató segíti az egyesület munkáját (közülük ezren tagok), és 300-400-ra tehető a szűkebb szakembergárda létszáma. Főállású alkalmazottra nem nagyon telik, a fővárosi központban is csupán néhányan vannak. Márpedig az egyes szakterületek profi szakemberei, valamint a jogászok, a kommunikációval foglalkozók segítsége nélkül nem könnyű előrelépni. Lengyelországban például az állam jogászokat fizet a civil fogyasztóvédelemnek, míg a cseheknél a lapkiadás költségeit vállalja át a költségvetés.

Az OFE-nak adott német segítség három információs iroda kiépítését tette lehetővé. Az azóta 23-ra szaporodott tanácsadóhelyekre nagy szükség van, hiszen évente tízezer panasszal fordulnak az egyesülethez. Az esetek nagy többségében a tanács elégnek bizonyul, akad viszont, amikor a szervezet fellépése kell a sikerhez.

“A civil kezdeményezéseknek jelentős szerepük van a fogyasztóvédelemben, de ezzel párhuzamosan fenn kell tartani az állandó és rendszeres állami beavatkozás különféle lehetőségeit” – állítja az FVF főigazgatója. Úgy véli: a civilszervezetek szerepét nem szabad sem le-, sem túlbecsülni; nálunk még nem épült ki oly mértékben a civil társadalom, hogy teljesen fel tudná vállalni a fogyasztóvédelem ügyét. A civilszerveződések befolyását nemcsak a jelzett taglétszámmal kell mérni, hanem a tényleges aktivitást is érdemes megnézni, amivel kapcsolatban a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen megemlítették: a kamarák a felügyelőségek ellenőrzéseibe egyetlen szakértőt sem delegáltak, az OFE részéről pedig mintegy tíz szakértőre számíthattak.

A fogyasztók számára hasznos aprómunkából persze még a legnagyobb civilszervezetnek, az OFE-nak is nehéz népszerűségi, majd valóságos tőkét kovácsolnia. Az egyesület ismertté válásához nagy ügyek kellenek – azokhoz pedig jó ügyvédek. Az OFE mindkettőnek híján van. Eddig kevés jogász ismerte fel a fogyasztóvédelmi perekben rejlő “névszerzés” lehetőségét. Az egyesület által indított ügyek közül kiemelkedő Merkur-per például öt évig tartott. Az áremelés előtti gépkocsi-visszatartás miatt folyó eljárásban most újabb, több százezer forintos szakértői díjat kellett volna az OFE-nak megelőlegeznie, miközben a pórul járt autóvásárlók már aligha reménykedhetnek a kártérítés kifizetésében. Ezért az egyesület elállt a per folytatásától. Ennél eredményesebb volt a Unilever ellen a Rama margarinok zsírtartalmának megváltoztatása miatt kezdeményezett versenyhivatali eljárás: a versenybírók 30 millió forintra bírságolták a világcéget, amely zokszó és pereskedés nélkül befizette a bírságot.

A nagy perek és eljárások mellett a civil fogyasztóvédelem legnagyobb hatású fegyverének mindenhol a tesztmagazinok számítanak. Az angol lap 600 ezer példányban kel el, de Németországban is nagyhatalmú lapnak számít a Test, népszerű nevén a Stiftung Warentest. Három félholt kísérlet után, alapítványi pénzből, létrejött a magyar Teszt Magazin is, azonban az elmúlt években kiderült: a hazai piac túl kicsi ahhoz, hogy a lap hirdetések nélkül is megélhessen. Így sajátos megoldásként a fogyasztóvédelmi lap kénytelen reklámokat közzétenni, ami – bármennyire is igyekszik elkülöníteni ezeket a cikkektől a szerkesztőség – nem erősíti a lap hitelét. A Fogyasztóvédelmi Egyesületnek – a nyugati példákkal szemben – kevés a befolyása a lapra. Képviselője részt vesz ugyan a szerkesztőbizottság munkájában, és a lapban egy oldal az OFE-é, a magazin kiadói és tulajdonjoga azonban nem az egyesületé.

Intenzívebb médiajelenlétről számolhat be az FVF, amely az új főigazgató kinevezése óta vált állandó sajtószereplővé. A legnagyobb nyilvánosságot adó televízióban és rádióban rendszeres megszólaláshoz jutottak: az Ablak és a Napközben című műsorok jóvoltából elindították a Mérce és a Piacpróba fogyasztóvédelmi magazint. Azon túl, hogy a már említett Teszt Magazint támogatják, Piactükör néven saját lapot is útra bocsátottak, amelynek kiadója a Tesztet is megjelentető Geomédia. Ezenfelül az FVF érzékelhető stratégiai célkitűzése, hogy a lapokban rendszeresen publikálja vizsgálatainak eredményeit.

A következő kérdés az, hogy mi kerülhet a lapokba. A fogyasztóvédők nehezményezik, hogy míg a fejlett országokban minden bizonyított ügyet nyilvánosságra hoznak, addig nálunk szőrszálhasogató vitákat folytatnak az elkövetők személyiségi jogairól. Márpedig igazi visszatartó ereje annak lenne, ha valakiről a széles közvélemény előtt kiderülne, hogy a terméke rossz, vagy más módon károsítja a vásárlókat, mert ez esetben elfordulnának tőle a vásárlók, ami érzékenyebben érintené bármiféle bírságnál. Jól látszik ez a saját és márkájuk hírnevét féltve óvó multik magyarországi magatartásból is. A Unilever ellen a fővárosi felügyelőség államigazgatási határozatot hozott, mivel úgy ítélte meg, hogy Biopon Hajdu mosóporának félrevezető a termékjelzése. A Unilever hazai leányvállalata ezt követően bejelentette: megváltoztatja a termékén szereplő feliratot. A palackozott vizek gyártóit is érzékenyen érintette az FVF nyilvánosságra hozott vizsgálati eredménye, ami után egymást túllicitálva igyekeznek bizonyítani termékük kifogástalan minőségét; a Pepsi tulajdonában lévő Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Rt. például, saját költségén, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal naponta vizsgáltatja a margitszigeti kristályvizet, és ezt annak címkéjén is közli.

Ebből is látszik, hogy a fogyasztóvédelemnek ma már – főleg a nagy cégek esetében – nem elsődleges eszköze a kényszer. Az utóbbi évek gyakorlata arra utal, hogy a büntetés nem rettenti el az elkövetőt a fogyasztó megkárosításától – sőt, a legtöbb esetben a bírságot költségként, előre bekalkulálják. Ismerve a peres eljárások hosszadalmasságát és a behajtás reménytelenségét, sokan nem fizetik be a büntetést. Aki pedig befizeti, többnyire úgy érzi, hogy ezáltal felmentést kapott, és nyugodtan folytatja korábbi, büntetendő tevékenységét. A szankciók mértéke nem követte a gazdasági és társadalmi viszonyok változását. Az 5 ezer forintos helyszíni, illetve a maximálisan kiróható 30 ezer forint, tiltott reklám esetén pedig a 10 ezer forintos bírság egyszerűen nevetségesnek tűnik. Megnyugtató megoldást, a szakemberek szerint, csak az olyan egzisztenciális büntetés hozhat, mint például a boltbezárás.

A fogyasztóvédelmi törvény várható hozamát ma még nehéz lenne megbecsülni; ehhez előbb el kellene dönteni, mi is legyen benne. Az IKM mellett felállított szakértő testület mindenesetre október második felében megvitatja a tervezet nulladik verzióját, és véleménye alapján megkezdődhet a konkrét szövegezés, amiből jó esetben decemberre kormány elé kerülő anyag kerekedhet. Hacsak nem jut a fogyasztóvédelmi jogszabály is a média- és a reklámtörvények sorsára.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik