Gazdaság

AGRANA-MAGYAR CUKOR HÁZASSÁG – Cukormonarchia

admin
admin

1996. 10. 02. 00:00

A túlsúlyos cukoripart is megrázkódtató házasságra készül az Agrana és a Magyar Cukor Rt. Az ausztriai Südzucker érdekeltségében lévő társaság a piac több mint felére teszi rá a kezét, ha erre a Versenyhivatal áldását adja. A répatermelők gyárbezárásoktól reszketnek, a felhasználók cukordrágulás miatt aggódnak, az eladósorban lévő cég vezetői szerint azonban alaptalanok a félelmek.

Az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Kft. (EHCF) – a Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Rt. többségi tulajdonosa – szeptember 18-i taggyűlésén hozta meg a döntést: az Agrana International AG tőkeemeléssel beléphet a kft.-be. A szándékukról szóló okmányokat a felek nyomban be is adták a Gazdasági Versenyhivatalhoz. A két dunántúli gyár tulajdonosa, az osztrák érdekeltségű Agrana ugyanis a piac több mint felét szerezné meg a fúzióval, ehhez pedig már engedély kell. (Az engedélyeztetés 30 százalékot meghaladó piaci részesedés vagy tízmilliárd forint árbevétel fölött kötelező. A fúzióval 52-53 százalékos piaci részt érne el az Agrana.)

A Versenyhivatalnak kilencven napon belül, december 20-áig kell(ene) döntenie az ügyben, de indokolt esetben a határozathozatalt további 180 nappal elhalaszthatja.

Barsi Tomaj, a Magyar Cukor Rt. PR-igazgatója viszont abban bízik, hogy még a három hónapot sem kell kivárniuk a döntésig. A hivatalt ugyanis a felek előre informálták a várható lépésről. Szeretnék, ha már az őszi kampány során nyélbe üthetnék az üzletet, és megkapná a tőkeinjekciót a forgóeszköz-hiánnyal küszködő társaság.

A tőkeemelési tárgyalás azonban még az érintettek között sem zárult le. Egyelőre Horváth Mihály, a Magyar Cukor Rt. vezérigazgatója sem árulhatta el a pontos összeget. Azt azonban elismeri, hogy a részvénytársaság kínzó tőkehiánya miatt sürgető a lépés. Fennállásának egy éve alatt a cég nem tudta saját erőből pótolni a hiányzó forgóeszközöket, hiszen a cukorpiacon árverseny van – mondja a vezérigazgató. A többi tulajdonos: az ÁPV Rt. és a kisebb részvényesek nem emelték a jegyzett tőkét, ezért az EHCF, pénzügyi híján, szakmai befektetőt is elfogadott. Az Agrana azonban nem közvetlenül a Magyar Cukor Rt.-be, hanem az EHCF-be lép be. Horváth Mihály ezt azzal indokolja, hogy technikailag így egyszerűbb.

A vezérigazgató cáfolja, hogy az egyesüléssel azonnal felmondanának a répatermelők egy részének. Megtartásuk fontos szempont volt a tőkeemelési tárgyalások során is. Az EHCF ÁPV Rt.-nél vállalt répafelvásárlási kötelezettsége egyébként 1996. december 31-én lejár, Horváth Mihály szerint az új többségi tulajdonos is vállalta, hogy átveszi a jelenleg szerződött répamennyiséget. A vezérigazgató azonban azt ajánlja, hogy senki se számítson “ésszerűtlenül hosszú távú” garanciákra. A belföldi cukorfogyasztás nem ingadozik, a piac – ezzel együtt a répatermelők helyzete – stabil. Horváth Mihály szerint még biztosabb is lehetett volna, ha a termelők nem torpedózzák meg utólag a cukorrendtartáshoz szükséges megállapodást. Nem titkolta azonban, hogy a fúzióval érintett gyárakat gazdaságossá kell tenni, ezért a termelést koncentrálni fogják. Ez a szerkezeti átalakítás, gyárbezárás a tulajdonosváltástól függetlenül is elengedhetetlen.

Az Agrana Ausztriában nyilatkozatban tette közzé, hogy a versenyhivatali jóváhagyás esetén minősített többséget szerez az EHCF-ben. A tőkeemelés összegét azonban nem közölte. Fontos szempont volt az ügyletnél, hogy Magyarország leendő EU-csatlakozása után növekedne a társaság cukortermelési kvótája. Brigitte Gampe, az Agrana PR-menedzsere a Figyelő kérdésére csak annyit mondott, hogy a versenyhivatali döntés előtt nem áll módjában részleteket közölni. Ám – ha az engedélyezés megtörténik – végül több száz millió schillinget kellene befektetni.

Raskó György ellenzéki agrárszakértő szerint az állam nem segített a Magyar Cukor Rt.-nek. Megérti, hogy a társaság végül konkurens szakmai befektetőhöz fordult életben maradása érdekében. Úgy véli, az osztrák fél elsősorban a magyar EU-csatlakozás utáni cukortermelési kvótát akarta e fúzióval megszerezni. S mivel osztrák szövetkezeti részvénytársaságról van szó, elsősorban az osztrák, és nem a magyar gazdák érdekeit fogja szem előtt tartani. Raskó szerint ez máris látszik, mert a nyugat-magyarországi térségben az Agrana szívesebben szerződik az ott földet bérlő osztrák gazdálkodókkal, mint a magyarokkal. Raskó szerint a cukoripar belföldön sem állja majd meg a helyét, ha nem lesz versenyképes. A hazai répatermesztés technológiai vagy éghajlati okok miatt elmarad a nyugat-európaitól. A magyar termelők a hektáronként 7,2 tonnás számított tiszta cukortermés felét, 3,5 tonnát érik el. A termesztéshez drága speciális gépek szükségesek, és a nagy költségek miatt megdrágul az alapanyag. A cukorfelesleget nagy támogatással is nehéz exportálni.

Előnyösebbnek tűnik a kukoricából készülő izocukor, ugyanis a kukoricatermesztés olcsóbb. Az izocukor külföldön is versenyképes termék, bár az unióban a répacukor-lobby igyekszik elnyomni. De bármelyik édesítőszer-lobby kerekedik is felül hazánkban, az Agrana mindenképpen nyer. Ha a fúziót jóváhagyja a Versenyhivatal, hét répacukorgyár felett rendelkezik, és az egyetlen hazai (szabadegyházi) izocukorgyárnak is fő tulajdonosa. A Versenyhivatal Raskó szerint korlátozó feltételekkel, de engedélyezi majd a fúziót. Olyan kikötéssel, mint hajdan a növényolajipar kivásárlásánál, hogy tegyék szabaddá a beszállítóknak, a vevőknek az export és importot.

A konkurens Béghin Say vezetése is számol azzal, hogy az Agrana döntő részesedést szerezhet a cukoriparban. Így a francia cég – 36,7 százalékos részesedéssel – elvesztheti piacvezető pozícióját. Guy Dupire, az Eridania Béghin Say vezérigazgatója a Figyelőnek úgy fogalmazott: van már stratégiájuk erre az esetre. A vállalat egy másik vezető munkatársa szerint a Béghin Say nem érdekelt abban, hogy bővítse magyarországi piaci pozícióit. Guy Dupire azonban fontosnak tartja, hogy megszülessen a cukorrendtartásról szóló szabályozás.

A Cukor Terméktanács múlt heti ülésén nem került szóba az Agrana-EHCF házasság – mondja Halbritter Mátyás, a Győri Keksz Kft. igazgatója, a terméktanácsban a cukorfelhasználók képviselője. Nem határoztak sem a rendtartás életbelépéséről, sem a készülő piaci monopóliummal szembeni esetleges fellépésről. Halbritter Mátyás szerint a tőkekoncentrációval áldozatok árán, de hatékonyabbá válik a cukoripar. Csak a leggazdaságosabb répatermesztők maradnak versenyben, és a fennmaradó gyárak hatékonyabban használják ki kapacitásukat. A fúzió bizonyára csökkenti a Magyar Cukor Rt. krónikus tőkehiányát. Ugyanakkor hiú ábránd lenne azt hinni, hogy a házasság az EHCF teljes talpraállítását szolgálja: a kapacitásokat csökkenteni fogják.

Valós félelem az is, hogy a megmaradt három multinacionális cukoripari érdekeltség – suba alatt – könnyebben egyeztetheti a piaci árakat. A leszorított répaátvételi árakkal, a gazdaságosabbá tett termeléssel és a mesterségesen feltornázott cukorárral tekintélyes profitot érhetnek el. Ezt ellensúlyozandó, Halbritter Mátyás szerint megnő a szerepe a CEFTA-vámcsökkentésnek. A kormány a vámok mérséklésével, a cukorrépaexport és a cukorbehozatal megkönnyítésével kényszerítheti (ár)versenyre a betelepedett multikat.

A szakmában eluralkodott a félelem, hogy vége az “olcsó” cukornak – kommentálja az Agrana és a Magyar Cukor Rt. fúzióját Zentai László, a Stollwerck Budapest Kft. ügyvezető igazgatója. A most már tisztán három külföldi kézben összpontosuló cukorpiacon várhatóan jelentősen meg fog drágulni az édesítőszer. A Stollwerck kivitelét ez az áremelkedés nem érinti, mert külföldről hozatja a felhasznált cukrot; ha azt késztermékben tovább exportálja, visszaigényelheti a csaknem nyolcvanszázalékos vámot. A belpiacon azonban a fogyasztó kénytelen lesz megfizetni az áremelést. Zentai László szerint eközben a magyar édességexport – import-édesítőszerrel – dinamikusan növekszik.

Az Agrana-Magyar Cukor fúzióval várhatóan nem fog befejeződni a cukoripar koncentrációja – véli Ránky László, a Nestlé Hungária Kft. vezérigazgató-helyettese. Elképzelhető, hogy az Eastern Sugar az egyik konkurensnek felajánlja mintegy tízszázalékos részesedését, és megválik a kabai gyártól. Ezzel a magyar piac kétszereplőssé válhat: a Dunántúl az Agrana, az alföldi térség a Béghin Say fennhatósága alá kerül. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a két társaság maga szabhatja meg, mennyit kér a cukorért, a felhasználók pedig a nagy szállítási költség miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Reméli, a cukorgyártók felmérik, hogy a felhasználók növekvő exportjából ők is hasznot húzhatnak, a saját forgalmukat növelve. Az átlagosan 400-450 ezer tonna éves cukorfogyasztás egynegyede, mintegy 100 ezer tonna ipari felhasználás; ekkora mennyiségért érdemes a cukorgyártóknak vállalniuk a versenyt az esetleges importtal.

A cukoripar melléktermékének, a melasznak a privatizáció előtt álló Győri Szeszgyár és Finomító Rt. a legnagyobb magyarországi vásárlója. A cég vezérigazgatója, Folláth György úgy látja: a Magyar Cukor és az Agrana fúziója után nem változik számottevően a melaszpiac. Szerinte a koncentráció nyomán sem termelnek majd Magyarországon az eddiginél kevesebb cukrot, így a melasz mennyisége változatlan marad. Azt elképzelhetőnek tartja, hogy ezután több kerül belőle exportra, de az Agrana magyar gyárai eddig is exportáltak, és az ágazat egészének melaszkivitele évről évre az összmennyiség 10 százaléka körül alakul, így a Magyar Cukor tulajdonosi körében beálló változás aligha módosítja jelentősen ezt a mennyiséget. A vezérigazgató attól sem tart, hogy a piaci túlsúly tovább emelheti a melasz árát. A melasz ára 1992 óta közel megötszöröződött, és elérte a világpiaci értéket. A tartós hiányt megszüntető versenypiaci állapotot az importvám eltörlésével kell megteremteni.

A Gazdasági Versenyhivatal az illetékes tárcát, a Földművelésügyi Minisztériumot is bevonta a cukorházasság megítélésébe. Gárdosi Péter, az FM Agrárrendtartási Hivatalának főosztályvezető-helyettese elmondta: megkapták a Versenyhivatal állásfoglalást kérő levelét. A válasz megszületéséig nem nyilatkozhat. Nem nehéz azonban kitalálni, hogy a többletkapacitástól szenvedő cukoriparban a gyárbezárás éppen a privatizáció során legkevésbé kelendő, magyar kézben maradt öt kis cukorgyár számára a legfenyegetőbb. Elképzelhető, hogy a hatékonyság javítását a nyugati tulajdonos a lakatkulccsal kezdi. Raskó György szerint a legalább 30 százalékos túlkapacitással küszködő cukoripar 12 gyárából négyet-ötöt három éven belül be kellene zárni. Szerinte ilyen sors várhat például az ercsi, a mezőhegyesi, a sárvári és a sarkadi gyárra. Ebben a cukorfelhasználók is egyetértenek Raskóval.

A monopóliumok erőfölényét némileg ellensúlyozhatja, ha meghirdetik a cukor irányárát. Ha ettől az árak jelentősen eltérnek, az állam beleavatkozik a piaci folyamatokba. A cukorpiac átfogó szabályozását egyébként éppen a Magyar Cukor Rt. kezdeményezte (Figyelő 1996/8.), de a tárgyalások lassan haladnak. – Sokan számítottak arra, hogy a Magyar Cukor hamarosan csődbe megy, a többi piaci szereplő pedig ingyen megszerzi annak piaci részesedését, ezért sem sürgették a cukorrendtartást – ismeri el Kovács András, a Magyar Cukor Rt. igazgatója és a Cukor Terméktanács alelnöke.

A cukorrendtartást szorgalmazók külön cukortörvényt, a termékpálya felügyeletére egy külön cukorhivatal létrehozását javasolták. Kérdés persze, hogy mindezt hogyan befolyásolja majd a Magyar Cukor-Agrana házasság. A döntő piaci súlyt szerző szereplő ugyanis némi túlzással kézi vezérléssel alakíthatja majd az árakat. Egyes szakemberek szerint a frigy után a Magyar Cukor Rt. vezetőinek már nem lesz sürgős a cukorrendtartás; eddig is azért volt az, hogy a cég ízesebb falatnak tűnjön a befektetők számára. Horváth Mihály ezt visszautasítja. Szerinte a Magyar Cukor Rt.-ben továbbra sem mondanak le arról, hogy a rendtartási tervezetet elfogadtassák, és a magyarországi szabályozást az európaival összehangolják.

A cukorpiaci paktum komoly áldozatokat követel a felektől. A gyártók a magas cukorárban érdekeltek, csakúgy, mint a répatermelők, akik többet akarnak a répáért. A felhasználók viszont olcsó cukrot szeretnének. Így csak sejteni lehet, hogy a cukorrendtartásról szóló miniszteri rendelet végül mikor születik meg. Ehhez ugyanis egyebek között az adózás rendjéről, a számvitelről és az agárpiaci rendtartásról szóló törvényben is kisebb-nagyobb módosításokat kéne elfogadtatni. Leghamarabb 1997 első félévében kezdhetnék el a cukorrendtartás bevezetését.

Az egyesülés nagy kárvallottjai lehetnek a répatermelők, akik nem tudnak majd hová szállítani, ha a gyárakat bezárják. A gazdák méltán félnek – állítja Jáki István, a Kaposvár Térségi Cukorrépa-termesztők Szövetségének titkára, aki szerint a Versenyhivatal várhatóan engedélyezni fogja a fúziót, hiszen a Magyar Cukor Rt. megmentésére ez az egyetlen lehetőség. Ha pedig az EHCF-nek nincs, akkor az Agranának sem lesz cukorrépa-felvásárlási kötelezettsége. Az EHCF-ben répatermelők is tulajdonosok, de a szakember szerint a tőkeemelést ők sem fogják megtorpedózni: örülnek a magas vételárnak, nem törődve azzal, hogy később esetleg majd nem tudják a cukorrépájukat eladni. Minden ígéret ellenére tehát nincs elég garancia arra, hogy a gyárak nem csökkentik az átvett répa mennyiségét. A termelési kvótát hiába osztották fel a répatermelők, ezt a terméktanács nem szentesítette. Így kérdéses, hogy az Agrana elismeri-e ezt.

Kérdésekben tehát bővelkedik a tervezett frigy. A legnagyobbra a Versenyhivatalnak kell válaszolnia, amely elé most végre egy valódi, magántársaságok közötti, a piacot döntően befolyásoló házasság ügye kerül. Lehet bizonyítani.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.