A kedvezőtlen valutamozgások és az elektronikai cikkek iránti kereslet lanyhulása megzavarták Délkelet-Ázsia kisebb-nagyobb tigriseinek fejlődési perspektíváit. Miután a térség legtöbb valutája gyakorlatilag a dollárhoz kötött, az erős amerikai dollár miatt gyenge exportteljesítmény okán nyomottak az ázsiai gazdaságok.
Újra feléledt a vita: hosszú távon fennmarad-e a térség gazdasági csodája? Most legalább egy százalékpontos, de esetenként még nagyobb visszaesés várható több ország – Kína, Thaiföld, Malajzia, Dél-Korea és Szingapúr – 1996-os növekedési rátájában.
Az egész térségben mutatkoznak feszültségek. Ennek egyik jele volt a bahtot ért támadás, amely arra kényszerítette a thai jegybankot, hogy több mint egymilliárd dollárral próbálja megvédeni valutáját a spekulatív szándékú eladásokkal szemben. A bank prognózisa szerint a thaiföldi növekedés az idén 7,8 százalékos lesz, szemben a korábban előrejelzett 8,3 százalékkal. Az export 10,2 százalékkal fog növekedni, míg az előrejelzés 17,4 százalék volt, az 1995-ös teljesítmény pedig 23,6 százalék. Mahathir Mohammad malajziai miniszterelnök felvetette az importkorlátozás lehetőségét, ha az önmegtartóztatási programmal nem sikerül csökkenteni az ország hatalmas fizetésimérleg-hiányát. Dél-Koreában, ahol az export júliusban 42 hónap óta először esett vissza, a közszolgálati televízió a luxuscikkek importja elleni kampány részeként a whiskyt ivó nézőket ostorozza.
A legtöbb közgazdász azt állítja, hogy a gondnak csak kis része strukturális jellegű. A főbűnös állítólag a devizapiac, ahol a dollár a jenhez képest a tavalyi mélypontról 35 százalékkal emelkedett. Különösen nagy csapás ez az autó és az elektronikai késztermékek exportja terén közvetlenül Japánnal versenyző Dél-Korea számára. A japán vállalatok újra csökkenteni kezdték dolláráraikat, és most az árfolyammozgás révén visszaszerezték korábbi profitpozícióikat.
Kína számára a dollár emelkedése saját valutájának reál-felértékelődését jelenti. Az elmúlt 12 hónapban a Financial Times szerint a jüan reálértékben 13 százalékkal erősödött a dollárhoz képest.
A tapasztalatok szerint a reálárfolyamok emelkedése gyorsan érezteti hatását. Szingapúr számára például az árfolyam 1 százalékos emelkedése 1,7 százalékos exportcsökkenést okozott.
A közgazdászok általános véleménye szerint a fejlett ipari világban tapasztalható lanyha kereslet fontos tényező az ázsiai exportnövekedés lassulásában. A G7-csoporthoz tartozó vezető ipari országok importnövekedése a tavaly júliusi 19 százalékról idén márciusra 2 százalékra apadt.
Súlyosbító tényező az elektronikai piac gyengesége, amely a félvezetőárak összeomlásának és az európai személyiszámítógép-piac túlságosan lassú erősödésének tulajdonítható. (Az elektronika adja az export felét Szingapúrban, több mint felét Malajziában és körülbelül 30 százalékát Thaiföldön.) Közben viszonylag gyorsan nő az amerikai gazdaság, és feljövőben van Japán. Ez bizonyára fellendíti majd az ázsiai export iránti keresletet; a javulás első jelei már mutatkoznak Malajziában és Thaiföldön. Az elektronikai piac tehát talpra állhat. Az árfolyamkérdést nehezebb lesz kezelni, noha a dollár most stabilizálódott a jenhez képest.
Az idei év tapasztalatai a Financial Times elemzője, Peter Montagnon szerint mélyebb tanulsággal is szolgálnak. Hiába következett be ugyanis a regionális kereskedelem hőn áhított növekedése, az ázsiai gyártók végső soron még mindig a fejlett országok piacaitól függenek. Korainak tűnik tehát az a feltevés, hogy Ázsiának saját gazdasági lendülete alakult ki, amelynek révén el tudná magát szigetelni a máshol tapasztalható ciklusoktól.
