A magyar ingatlanpiacon a mai napig megvan a főváros-vidék szakadék, és az országot e téren is elválasztja egymástól egy kelet-nyugati határvonal – állítja Csák Máté, a Magyar Ingatlanforgalmazók Szövetségének alelnöke.
Az elmúlt években sok olyan probléma megoldódott vagy enyhült, amely a Budapest-centrikusságot okozta az ingatlankeresletben, a befektetők figyelme azonban továbbra is a fővárosra és Nyugat-Magyarországra irányul. Bár a lakossági ingatlankeresletet befolyásoló budapesti tulajdonszerzési akadályok már megszűntek, s az elmúlt évek fejlesztései nyomán a vidéki települések infrastrukturális elmaradottsága is enyhült, a befektetők érdeklődése még nem követi ezeket a változásokat. A külföldi tőke Budapest mellett egyértelműen Nyugat-Magyarországot részesíti előnyben – annak ellenére, hogy a keleti régióban is sok példát lehet találni szakszerű és előrelátó várostervezést folytató településekre, amelyek kedvező környezetet teremtettek az ipari beruházások számára. Csák Máté példaként említi Mátészalkát, ahol minden tekintetben megfelelő ipari telepet hoztak létre, a befektetők mégis elmaradnak.
Ehhez persze az is hozzájárul, hogy egy magyarországi ingatlanbefektető ma okkal gondolhatja: a városrendezési tervek nem kőbe vésett előírások. A kiszámítható ingatlanpiac létrejöttét lassítja ez a bizonytalanság, és az ingatlanforgalmazással foglalkozó szakmának sem tesznek jót a zavarosban halászó vállalkozások. Csák Máté azonban úgy látja, hogy mivel az egyre nagyobb befolyásra szert tevő külföldi tőke többnyire nem megy bele ilyen bizonytalan üzletekbe, a szakmai színvonal javul. Bár 1992 óta az ingatlanpiacon lévő cégeknél követelmény a szakképesítéssel rendelkező alkalmazott, továbbra is megélnek a kontárok, akik vagy nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, vagy nincsenek meg a szükséges feltételeik a megfelelő szolgáltatáshoz.
A szakma 1991 óta igyekszik közös ernyő alá terelni a megbízható cégeket: ekkor hozták létre kamarájukat 21 résztvevővel. Az időközben szövetséggé alakult szervezet tagjainak száma már meghaladja a százat.
A cégek tevékenységét ma még az jellemzi, hogy sokrétű szolgáltatást nyújtanak, így többnyire egy társaságon belül fellelhető az ingatlanforgalmazás, az adásvétel, a bérlet illetve ezek közvetítése és az ingatlanértékelés. Ehhez a “törzsanyaghoz” kapcsolják aztán a cégek esetleg az ingatlankezelést és -fejlesztést vagy a vagyonértékelést, a beruházási, befektetési és a privatizációs tanácsadást. Hosszú távon az ingatlancégek munkájára alighanem a specializálódás lesz majd a jellemző.
A társaságok között nemcsak a tevékenységi körükben, hanem a forgalmukban is igen jelentősek a különbségek. Az élcsapat már több száz milliónál tart, míg a cégek zömének nettó árbevétele 10-20 millió forint körül mozog évente. A foglalkoztatottak száma is változó képet mutat: akad, ahol kétszázan dolgoznak, mások egészen kicsi irodát működtetnek, 2-3 alkalmazottal. Az egyes területekre specializálódott részlegeket, szakembereket illetve országos hálózatot csak a legnagyobbak engedhetnek meg maguknak, ezért a teljes körű szolgáltatást nyújtók közül a kisebbek elhullhatnak, hacsak – más, szintén dinamikusan fejlődő ágazatokhoz hasonlóan – nem koncentrálnak egy-egy részterületre.
