(Figyelő 1996/33.)
Elsősorban örülök annak, hogy végre viszonylag részletes beszámolót olvashattam a Matáv Rt. finanszírozásáról. Önmagában jónak kell ítélni, hogy külföldi befektetők számára is biztos adósnak számít a magyar távközlési cég. Most már itt lenne az ideje, hogy ez a jó minősítés a hazai szolgáltatás színvonalában, pontosabban a szolgáltatást igénybe vevőkkel támadó viták lefolytatásában is tükröződjék.
Ismeretes az, hogy a Matáv esetében nem ritka a túlszámlázás vétlen telefontulajdonosok felé. Az ilyen viták megelőzésére találták ki a részletes hívások felsorolását tartalmazó számlázást. Itt csak akkor fordulhat elő bökkenő, ha ebben a felsorolásban is szerepel olyan hívás, amelyet az állomás tulajdonosa nem folytatott le. Az így keletkező vitában tapasztalatom szerint a Matáv éppen úgy viselkedik, ahogy a korábbi időkben: elutasítóan. Jelen viszonyok között szinte semmi esély nincs arra, hogy például gyors bírósági eljárásokban bizonyíthassák a felek az álláspontjukat.
Érdekességnek tartom, hogy a Matáv rendszerint azzal utasítja a reklamáló ügyfeleket, hogy úgysem tudják igazolni: nem használták a telefont. Az ügyek típusosságára tekintettel talán egyszer már kötelezhetné valaki a Matávot, hogy hitelt érdemlően bizonyítsa: az adott időszakban az adott állomásról valóban telefonáltak mondjuk a tengerentúlra.
DR. TOLNAY SÁNDOR, BUDAPEST
