A Magyar Távközlési Rt. (Matáv) beruházási programja és jókora hitelállománya a privatizáció után is nélkülözhetetlenné teszi a társaság folyamatos pénzpiaci jelenlétét. A Matávnak azonban ma már nem kell hitelért sorban állnia, hiszen kormánygarancia és jelzálog kikötése nélkül is szívesen, méghozzá egyre kisebb kamattal kölcsönöznek neki a bankok.
A telefonhálózatát az elmúlt években gőzerővel fejlesztő távközlési cég természetes módon vált az egyik legnagyobb magyarországi hitelfelvevővé. A Matáv finanszírozásáért felelős pénzügyi szakemberek számára az 1991-ben, illetve 1992-ben napirendre került gerinchálózat-építési program jelentette az első új típusú kihívást. A cég külföldi hitelezői akkoriban szinte kizárólag a különböző nemzetközi pénzügyi intézmények – a Világbank, az Európai Beruházási Bank (EIB) vagy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) – közül kerültek ki. A tőlük származó források projekthitelek voltak: kizárólag az adott hitelszerződésben megjelölt fejlesztési cél megvalósítására lehetett őket fordítani.
A távközlés területén öt-nyolc év a beruházások megtérülésének nemzetközileg elfogadott időtartama. A fejlesztéseket üzleti alapon finanszírozó pénzpiaci szereplők ugyanakkor szigorú gazdálkodási követelményeket támasztanak a cégekkel szemben. Ilyen, a társaságok működését jellemző mutató például a 40 és 60 százalék közötti tőkeáttételi arány (a saját tőke és a mérlegfőösszeg hányadosa) vagy az 1,5-1,7-es likviditási ráta.
A fejlődési lehetőségek és a megfelelő mutatók egyidejű megőrzésére a Matáv 1993 végén megkezdett privatizációja teremtett lehetőséget. A Deutche Telecom-Ameritech konzorcium által a cég 31,2 százalékáért kifizetett 875 millió dollár fele tőkeemelés formájában a Matávnál maradt. Az immár szakmai befektetői háttérrel rendelkező társaság a következő évben a régióban elsőként jutott kormány- (és tulajdonosi) garancia nélkül nagyösszegű szindikált bankhitelhez. A Bankers Trust, a CIB, a Commerzbank, a Sumitomo, az RBC és a WestLB által Libor fölött 175 bázisponttal nyújtott 150 millió dolláros kölcsön a fontosabb devizák bármelyikében lehívható, és az ötéves futamidőn belül visszafizethető, majd újra igénybe vehető. Az összeg a korábbi projekthitelekkel szemben szabadon felhasználható a Matáv finanszírozására, az addig megszokott dologi biztosíték helyett pedig a társaság pénzügyi mutatóinak megfelelő alakulását kötötték ki a bankok. Ha a mutatók romlanak, a hitelezők felmondhatják a szerződést, bár egy-egy érték szintentartásától ideiglenesen el is tekinthetnek. Erre azonban nemigen lesz szükség, hiszen a gazdálkodási követelmények teljesítése a Matávnak a hitelfelvételektől függetlenül is érdeke.
Hasonló feltételek mellett vette fel 1995 szeptemberében a Matáv a második, összesen 300 millió dolláros nagy nemzetközi hitelt. Az EBRD és a Nemzetközi Fejlesztési Intézet (IFC) 200 milliót nyújtott Libor fölött 150, illetve 160 bázisponttal, 100 milliót pedig a Deutsche Bank által vezetett, 35 bankból álló szindikátus adott. A több részből összetevődő kölcsön átlagos futamideje több mint hat év.
A társaság időközben az EIB-től is kapott egy 150 millió ecu-s hitelt, amivel egy időben újratárgyalta az első, 150 millió dolláros szindikált hitel keretfeltételeit. Erről tavaly ősszel kezdődtek meg az egyeztetések az érdekelt pénzintézetekkel, és idén februárra sikerült is megállapodni az új feltételekben. Ezek szerint az immár 2001-ben lejáró hitel kamata Libor fölött 130 bázispontra mérséklődött. Mai szemmel persze ez is meglehetősen soknak látszik, egy fél évvel ezelőtt azonban még hűvösebb szelek fújtak a pénzpiacon.
A felvett hitelek kamatainak csökkenése ugyanakkor azt mutatja, hogy a Matáv kockázatát a magyar államéval azonosnak ismeri el a pénzvilág – állítja Tóth Rudolf, a Matáv megbízott pénzügyi igazgatója, a társaság finanszírozásáért felelős Investel Rt. vezérigazgató-helyettese. – Pontosan tudjuk, hogy a Matávnak mikor mekkora fejlesztésre van lehetősége a finanszírozhatóság folyamatos megőrzése mellett – mondja. Azonban hozzáteszi: a fejlesztések érdekében néha érdemes megközelíteni a kritikus értékeket. Olyan ez, mint amikor a kormányos ura a hajónak, és tudja, mennyire mehet közel a szirtekhez, hogy az utat lerövidítse.
A Matáv külső finanszírozása mára középtávon megoldottnak tűnik. A pénzpiacról sorra érkeznek a hitelajánlatok, és manapság a külföldi bankok mellett a hazai pénzintézetek is képesek komoly mennyiségű forrást mozgósítani. A társaság itthon is az államéval azonos hitelkockázat elismertetésére törekszik, vagyis a hazai forrásbevonás ára nemigen haladhatja meg az állampapírok kamatait.
A bankkölcsönök mellett egy külföldi kötvénykibocsátás szerepel a közeljövő terveiben, ami megelőlegezhetné a Matáv 1998 végéig esedékes tőzsdei bevezetését.
