Az utóbbi időben többször hasonlították össze a magyar gazdaságot a mexikóival, ám a két ország helyzete merőben más – állítja Mark von Lillienskiold, a Matáv Rt. német ügyvezetője, aki majd 12 évig dolgozott Latin-Amerikában. Szerinte nem véletlen, hogy Magyarország a német befektetőktől a legjobb minősítést kapta a kelet-európai térségben.
A Deutsche Telekom és az Ameritech alkotta MagyarCom konzorcium tavaly év végén – a második privatizációs forduló után – 67 százalékos többséget szerzett a Matáv Rt.-ben. A német és amerikai tulajdonosok biztosra mentek: a gazdasági elemzések, előrejelzések alapján tudatosan választották országunkat közös befektetésük színhelyéül. A vállalkozás célja az volt, hogy a korábban monopolhelyzetben lévő táv-közlési mamutcég szervezetét megújítsák, tevékenységét korszerűsítsék. Csak így válhat ugyanis a Matáv stratégiai bázissá, ahonnan ki lehet lépni a régió más országaiba.
Európa a távközlés üzleti forradalmának küszöbén áll, amely 1998-tól az életnek ezen a területén is csaknem teljesen szabad utat nyit a versenynek. A távközlési üzlet is csak olyan, mint a többi – véli Mark von Lillienskiold, aki világéletében a pénzügyek, a gazdaság közelében mozgott. – A különbség annyi – teszi hozzá -, hogy a magyar távközlésben biztos a siker.
A Németországban, az Egyesült Államokban és számos latin-amerikai országban tapasztalatokat gyűjtött szakember csínján bánik a jelzőkkel. Ezért meglepő a bizalom, amely szavaiból érezhető. – Gratulálok a magyaroknak, mert a térség országainak lakóinál jóval megértőbbek voltak a gazdasági helyzet megítélésében. Ezért tudott a kormányzat eredményeket elérni. Ezért van az, hogy a fizetőképes kereslet nem zuhanásszerűen, a gazdaságot szétzilálva esett vissza, hanem fokozatosan: úgy, hogy az emberek megtanulnak takarékosabban élni. A távközlésben az igények óriásiak, amit a mobilszolgáltatás folyamatosan növekvő bevételei is jeleznek. Emellett a vezetékes hálózaton nyújtott és szélesedő választékú üzleti szolgáltatások versenyképessége is javul, irántuk egyre nagyobb az érdeklődés, és ami ennél még fontosabb, a fizetőképes kereslet. A Matáv célja: a lehető leggyorsabban utolérni az ellátottság jelenlegi nyugat-európai szintjét. Ez még az ezredforduló előtt megtörténhet. Addigra a Matáv pénzügyi szempontból is megerősödhet, majd jöhet a tőzsde, a nemzetközi céggé válás. A következő évezredben pedig ez a társaság vezető telekommunikációs szolgáltatóvá válhat a térségben – mondja az ügyvezető.
Egyébként a koncessziós szerződés is arra kötelezi a Matávot, hogy nemzetközi hálózatának kiépítésével Budapest és Magyarország a kelet-közép-európai térség központi szolgáltatójává váljon. Mark von Lillienskiold másként fogalmaz: a Matávot első osztályú szolgáltatóvá kell tenni. Az országhatáron kívüli terjeszkedés egyelőre csak elképzelés, konkrét tervek még nem készültek. Vannak persze eredményes projektek, mint például a boszniai. Nyilván jobbára a szakmabéliek emlékeznek arra, hogy Boszniában a szörnyű pusztítások után először a Matáv-vonalak végén elhelyezett telefonok csörrentek meg, összekötve az elzárt várost a külvilággal. A Pécsről megteremtett mikrohullámú kapcsolatot az ügyvezető mégsem tekinti a Matáv újfajta fejlődése nyitányának. – Mindennek megvan a maga ideje, nem szabad türelmetlenkedni – mondja.
Visszatérve az eredeti – elvetett – mexikói hasonlatra, a német befektetők első számú magyarországi képviselője arra a függő viszonyra emlékeztet, amely a latin-amerikai országot az Egyesült Államokhoz fűzi. Ha az észak-amerikai befektetők bal lábbal kelnek fel, és úgy ítélik meg – s ezt közhírré is teszik -, hogy mostanában nem szabad délre vinni a pénzt, akkor rossz napok jönnek Mexikóra vagy a hasonlóan kiszolgáltatott országokra. Ilyenkor a jelentősebb nyugat-európai befektetők ugyancsak elpártolnak az elhagyott áldozattól, amely túlnépesedéssel, elavult és ésszerűtlen gazdasági szerkezettel birkózik. Ilyen terhek alatt pedig nyilván képtelen megküzdeni egy váratlan tőkekivonással, valuta-leértékeléssel, hiperinflációval. Lillienskiold szerint – az ismert történelmi helyzet ellenére – Magyarország sosem volt ilyen kiszolgáltatott. Sőt, a német ügyvezető úgy látja: a magyarok szinte büszkék arra, hogy maguk rántják ki magukat a bajokból. Pedig bizonyosan elkél a külső segítség is. – Németország mindig kész lesz a támogatásra – szögezi le -, amire az Európai Unióban hamarosan szükség is lehet.
A Matáv vezetői azonban manapság ennél kisebb léptékben gondolkodnak. A ma még sejtelmesen hangzó, úgynevezett tartalom-szolgáltatások fejlesztésén dolgoznak. Ennek az egyelőre beláthatatlan üzleti lehetőségekkel kecsegtető üzletágnak csak a kezdete az Internet világhálózatára kapcsolódás, az integrált üzleti kommunikációs eszköztár, az ISDN és az elektronikus adatcsere új csatornája, az EDI.
A szépnek tán nem, de hasznosnak, gyakorlatiasnak nevezhető új kommunikációs világba nem léphet át a Matáv úgy, hogy közben a Magyar Postával a vezérigazgatóság egy része kényszerházasságban él, mivel a cég vezérkara és irányításának magva a Magyar Postával egy fedél alatt kénytelen dolgozni. Ezért kell még az ezredforduló előtt búcsút intenie a Matávnak a posta csipkepalotájának. A részvénytársaság tulajdonosai beleegyeztek a költözésbe. Új székházat ugyan nem építenek, de jelentős változtatásokat terveznek a rendszerváltásban kimúlt Kogépterv Déli pályaudvarhoz közeli épületében. A sztálini építészeti eszmények szerint épült szörnyűséget – amelyben egyébként már most is főbérlő a Matáv – modernizálják, és csaknem kétszeresére bővítik. Lesz mélygarázs, a szomszéd házakhoz és zöldövezethez illő új homlokzat.
