A közvélemény előtt kevéssé ismert, hogy az unió végrehajtó szerve, a Bizottság a PHARE segélynek is “csupán” a végrehajtására hivatott.
Az ötlet, tudniillik, hogy a közép- és kelet-európai országok átalakulásában a Nyugatnak gazdasági szerepet is vállalnia kell, a hét legfejlettebb állam (G7) 1989. júliusi csúcsértekezletén fogalmazódott meg. Az OECD aztán magáévá tette az elképzelést, a program összehangolásával pedig a Bizottságot bízták meg. A program kezdetben csak a két “élenjáró” reformországra, Lengyelországra és Magyarországra terjedt ki. Innen ered az angol mozaikszó néven ismertté vált elnevezés is. (A phare franciául világítótornyot jelent.) A PHARE-program több célt állított maga elé.
A segélyen és a kedvezményes kamatozású hiteleken kívül kereskedelmi könnyítéseket adott: néhány termék EU-importját liberalizálták, megszűntek az “állami kereskedelmű ország” besorolásból származó korlátozások, valamint megnövelték a beszállítható textilipari kontingenseket. Abos Brúnó, a Külügyminisztérium Segélykoordinációs Titkárságának vezetője szerint mindez 100-120 millió dollár többletexportot biztosított a kedvezményezetteknek. Jelenleg 12 ország részesül a mára döntően az EU programjává vált PHARE-segélyből. Az úgynevezett nemzeti programokon kívül a határmenti együttműködésre öt évre, 1995 és 1999 között 35 millió ecu-t juttat a PHARE (Figyelő, 1995/51-52. szám), valamint részesülünk a több országot átfogó keretekből is.
