Az egyetemek és főiskolák képzési színvonala csak felét teljesíti azon elvárásoknak, amiket a hallgatók egy ilyen intézménytől kívánnának. Sajnos a vállalatok igényei is a diákokat igazolják, ők sem elégedettek a kikerültek tudásával – derül ki abból a tanulmányból, amely az Ezredforduló Alapítvány támogatásával a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatát vizsgálja.
Nincs összhang a felsőfokú képzés és a munkaerőpiac között, s amíg a kormányzat az oktatás problémáját csak a finanszírozás felől közelíti meg, és nem veszi figyelembe a szakmai műhelyek véleményét, addig a feszültség csak tovább gerjed – szögezik le a tanulmány szerzői. A kutatást végzők ezer egyetemi és főiskolai hallgatót kérdeztek meg kérdőívek segítségével; valamint interjúkat készítettek felsőfokú intézmények vezetőivel, vállalatvezetőkkel és fejvadászcégek képviselőivel.
A hallgatók, végzésüket követő munkába állásnál elsődleges szempontnak a választott szakma presztízsét tartják, ezt követi a rangsorban az önállóság. A magas fizetést a megkérdezettek, kissé meglepő módon csak harmadikként említették. A társadalmi és anyagi megbecsülés azonban a szakmák túlnyomó többségében jelentősen eltér egymástól a megkérdezettek véleménye szerint (lásd a mellékelt grafikont). Nagyobb anyagi megbecsüléshez lehet jutni azokon a területeken, amelyek képviselői a rendszerváltással, illetve azután kerültek előtérbe (ügyvéd, közgazdász, külkereskedő), ezeknek a szakmáknak azonban kisebb a presztízsük. Ennek vélhetőleg az az oka, hogy a társadalom egyelőre nem adoptálta a piac értékváltozásait.
Az oktatással kapcsolatban a hallgatóknak leginkább a nyelv- és számítástechnikai képzéssel kapcsolatban van a legtöbb kifogásuk. A munkába álláshoz szinte elengedhetetlenek ma már ezek az ismeretek, az egyetemek és főiskolák azonban nem biztosítják a megfelelő képzést, ami azért is sajnálatos, mert közben ők is a diploma feltételévé teszik a nyelvvizsgát. A diákok tehát arra kényszerülnek, hogy az oktatás intézményrendszerén kívül keressenek megoldást. Hasonló probléma a gyakorlati képzés hiánya, amivel szintén nagyon elégedetlenek a hallgatók, de a vállalatok is keveslik a frissen végzettek gyakorlati ismereteit. Ebben a tekintetben az egyetemek és főiskolák megítélése némileg eltérő. A vállalati tapasztalatok szerint a főiskoláról kikerültek gyorsabban aktivizálhatók, viszont szűkebb az a szakterület, amihez értenek, mint az egyetemet végzettek. Míg a vállalatvezetők és a munkaerő-közvetítő cégek az elhelyezkedés egyik fontos feltételének tartják a szakmában való gyakorlati jártasságot, addig a diákok ezen a területen nem törekszenek többre annál a kevésnél, amit az oktatási intézmény nyújt számukra. Ebben persze jelentős szerepe van a jelenlegi gazdasági helyzetnek, hiszen ma nehéz olyan piaci munkát találni, ami profilba vág, kielégíti a hallgató szakmai kíváncsiságát, és diploma nélkül is végezhető.
