– KÖLTSÉGVETÉSI VESZTESÉGTÉRÍTÉSSEL
Az MNB-nél keletkező leértékelési veszteség finanszírozására
a jegybank nyújtana azonos összegű hitelt a költségvetésnek. Ha a többi adósságszolgálati kiadási tételtől a devizapozíció csökkenése miatti speciális hitelt is meg lehetne különböztetni, akkor azt el kellene különíteni, mivel közgazdasági tartalma miatt ez a tétel sem jár a költségvetés elsődleges egyenlegének romlásával. A veszteségtérítési rendszer szabályozása lehetővé teszi, hogy a jegybank évközi nagy eredményingadozását éven belül is kezeljék.
– FOKOZATOS ÁTCSERÉLÉS EGYSZERI KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSSAL
A jelenlegi szabályok szerint 1998-ig még átalakítják a nullás állományt kamatozóvá, azzal a különbséggel, hogy
a költségvetés az idén és esetleg jövőre is egyszeri támogatást ad. Így az MNB mérlege 1998-ra egyensúlyozódik ki, a jelenlegi átváltási mechanizmus feleslegessé válik, viszont akkor mindenképpen tartós megoldást kell találni.
– FOKOZATOS ÁTCSERÉLÉS EGYSZERI TÖBBLET-ÉRTÉKPAPÍROSÍTÁSSAL
Az előző javaslathoz hasonlóan továbbra is a jelenlegi szabályok szerint alakítják át fokozatosan az MNB nem kamatozó, forint-leértékeléssel kapcsolatos állományát piaci kamatozásúvá. Az e folyamat során fennmaradó veszteséget viszont értékpapírosítással rendeznék. E szerint az MNB nem kamatozó követelésállományának további részét értékpapírosítanák.
– A FORINTADÓSSÁG KONVERTÁLÁSA DEVIZAADÓSSÁGGÁ
Az árfolyamváltozásból származó problémák hosszú távú megoldása lenne, ha a jegybank bruttó külföldi adósságának megfelelő mértékben a fennálló lejáratot és devizaszerkezetet is figyelembe véve a költségvetés devizakötvényeket bocsátana ki, s a jegybanknál lévő, ennek megfelelő forintösszegű adósságát ezekre cserélné le. A jövőbeli árfolyamkockázatot az MNB a nemzetközi normáknak megfelelő módon kezelné, azaz, ha szükséges, akkor erre céltartalékot képezne avagy szabadítana fel. Ez a lépés éppen azáltal válik lehetővé, hogy a jegybank devizaadósságának oroszlánrészét kitevő külföldi követeléssel szembe egy ezzel megegyező devizakövetelést állít. A fenti átalakítás révén
az MNB eredménye hosszabb távra különösebb beavatkozás nélkül stabilizálható, s a költségvetésbe befizetendő jegybanki eredmény tisztábban mutatja az úgynevezett seignorage, vagyis a pénzteremtésből származó monopoljövedelmet.
