Hogyan lehetséges, hogy miközben a privatizáció során nem volt jellemző a feldarabolás utáni értékesítés, ma már mégsem beszélhetünk a gazdasági rendszerváltás előtti koncentrált piaci szerkezetről és gyakori piaci hatalomról? Az ipar nagy részének esetében fontos szerepe van ebben az importliberalizációnak. Kis országok esetén az importkorlátok szerepe kritikus lehet a piaci hatalom szempontjából. Technológiai okok miatt a hatékony termelési volumen sok esetben megközelíti vagy meg is haladja egy kis ország méreteit, és ebben az esetben kizárólag az import képes hatékony módon versenykényszert teremteni, az importverseny ugyanakkor esetleg elég is ahhoz, hogy ne létezzen piaci hatalom.
1989-től néhány év alatt, több lépcsőben minimálisra csökkent azon áruk köre, amelyekre nem vámjellegű importkorlátozás vonatkozott. A mennyiségi korlátozások jelenleg a GATT-tal kötött megállapodások miatt eléggé korlátozottan, csak piacvédelmi eljárások körében alkalmazhatók Magyarországon. A piacvédelmi eljárások csak rendkívüli esetben folytathatók le, és csak ideiglenes korlátozásokat jelenthetnek importkvóta, illetve vámpótlék formájában (Figyelő, 1996/23. szám). A GATT-tal kötött megállapodások behatárolják a magyar vámszintet, és csak néhány ideiglenes kivételt engednek meg. Ehhez képest vámemelésre csak akkor kerülhet sor, ha Magyarország kompenzációt nyújt. Az EU-val kötött társulási szerződés a vámok fokozatos csökkentését tartalmazza. Hasonló leépítésekre került, illetve kerül sor a CEFTA-országokkal szemben.
Ugyanakkor a felsorolt eszközök alkalmazása ideiglenesen piaci hatalomhoz juttathatja a befektetőt. Erre elsősorban az 1992-ig terjedő időszakban találunk példákat. Azóta ilyen céllal protekcionista inzézkedések alaklmazására csak elvétve került sor.
A rendelkezésre álló adatok aggregáltsága miatt csak hozzávetőleg tudtuk megbecsülni, hogy az egyes kategóriákba a működőtőke-állomány hány százaléka érkezett. Az egyes kategóriákban teljes ágazatok, helyenként egyenesen nemzetgazdasági ágak működőtőke-adatait összegeztük. Sok terület nem tekinthető egységesnek a piaci hatalom szempontjából, míg mások, bár egységesnek tekinthetők, inkább a domináns és a nem domináns kategóriák határán helyezkednek el, s nem sorolhatók be egyértelműen. Csoportosításunk során, úgy érezzük, a piaci hatalommal jellemezhető szektorok túlreprezentálásának irányában tértünk el a valóságtól. A működőtőke által érintett természetes monopóliumok közé soroltuk az energiaszektort, a távközlést és a légi közlekedést. A gépipar és a vegyipar abba a csoportba került, amelyben a piac Magyarországnál nagyobb kiterjedése miatt jelenleg nem tartjuk lehetségesnek a piaci hatalom létrehozását. Ehhez a kategóriához hozzáadtuk azokat a piacokat, amelyek jellegüknél fogva dekoncentráltak, és szerkezetük a tökéletes versenyhez közelít (kiskereskedelem, vendéglátás, lakossági szolgáltatások, ingatlanpiac). Abba a csoportba, amelyben lehetséges lett volna, hogy a külföldi tőke domináns pozíciót szerezzen, de ez mégsem valósult meg, a pénzügyi szolgáltatások és az élelmiszeripar nagyobbik része, így a dohány-, a sör-, a szesz-, az üdítőital-, az édes-, a hús-, a hűtő-, a konzerv- és a tejipar tartoznak. A külföldi tőke által piaci hatalmat szerzett szektorok közé soroltuk az élelmiszeripar másik felét: a cukor- és növényolajipart, továbbá a bor- és a gabonaipar egy részét, valamint a mélyépítő- és az építőanyag-ipart, a papír- és a nyomdaipart.
