Gazdaság

ZALAHÚS-ISV EGYÜTTMŰKÖDÉS – Vékony szalonna

admin
admin

1996. 05. 08. 00:00

Minden korábbinál szorosabb együttműködésről állapodott meg a Zalahús Rt. és az ISV Hústermelést Szervező Rt. annak érdekében, hogy biztos üzlet legyen a sertéstenyésztés. A hír hátterében azonban az agro-business gyökeres változása bújik meg. Az élelmiszer-gazdaságban ugyanis a termelői lobby helyett egyre inkább a piacát féltő feldolgozóipar diktál.

Az elmúlt évtizedekben az agrárágazat gerincét alkotó gabona-hús vertikumot is kikezdte a szélsőséges ár- és termelésingadozás. A búza-kukorica világméretű árrobbanása után tavaly érdemesebb volt szemesként eladni a takarmánynak valót. A drága abrakkal ugyanis nem elég kifizetődő sem a sertés- sem a baromfihizlalás, különösen, ha közben csökkent a belföldi fogyasztás. Pedig a jóléti államokban a minőségi sertéshúsok, húskészítmények – részben a kergemarhakór (BSE) miatt is – jól eladhatók. A vágóhidak és a feldolgozók még sem mernek nagyobb exportra szerződni, mert bizonytalan hogy hány és milyen minőségű sertésre tudnak majd szert tenni. A felvásárlók egymás elől ” vadásszák” el a kevés hízót.

A nyolcvanas években a még több mint tízmilliós hazai sertésállomány a kilencvenes évek közepén kevesebb mint ötmillióra apadt.

A húsfeldolgozók között is folyamatos a piaci forgás. Egyes becslések szerint több száz kisebb-nagyobb feldolgozó termel az országban, pedig a tíz nagy üzem képes lenne ellátni a teljes hazai szükségletet. Legalább háromszoros a többletkapacitás, siralmasak a gazdaságossági mutatók, hiszen több vágóhíd negyed gőzzel dolgozik, jó néhányat pedig csőd fenyeget.

Az ördögi körből nehéz kitörni. Ezért az a feldolgozó, aki biztos, bevezetett exportpiacot mondhat magáénak, mindent elkövet, hogy a szükséges vágósertéseket előteremtse. Egyes cégek külföldről próbálják beszerezni a még megfizethető nyersanyagot, de hosszú távú megoldást csak a termeltetés jelenthet. Nem véletlen, hogy az agrárkormányzat extratámogatással akarja előmozdítani a termeltetést.

Míg más agrárágazatokban nem, a húsiparban bevált a közvetlen, az állattartó gazdára épülő integráció, amely persze nem kis befektetés. A termeltetőnek a hizlalási technológia bevezetésébe, a süldő, a takarmány beszerzésének finanszírozásába is “be kell szállnia”. Igaz, jogot formálhat arra is, hogy az általa előírt fajtájú, minőségű alapanyagot kapja, amellyel gazdaságosabb a termelés, jobb lesz a késztermék, javul a versenyképessége.

Komputeres malacgyár

E felismerésből ered az ISV Rt. és a Zalahús Rt. együttműködése, állítja Horváth Ernő, az ISV Rt. vezérigazgatója.

Kezdetben az ISV csupán hízóalapanyaggal látta el a Zalahúst. Később közvetlenül is bekapcsolódott az alapanyag termeltetésébe, és szaktanáccsal, tenyészalapanyaggal, tápszerekkel, takarmánnyal látja el a húsüzemnek beszállító termelőket.

Három éve új szakaszába lépett a kooperáció, amikor a Zalahús érdekeltségi körébe tartozó Göcsejpig Kft.-vel és a legnagyobb takarmánygyártó partnerével, a győri Pannongabonával közösen keverőüzemet vásárolt az ISV. A keverőbe a Pannongabona szállítja az ISV-Bio-Agro Kft. vitamin- és nyomelem-koncentrátumaiból előállított alapanyagot.

Az idén januártól a Zalahús érdekeltségi körébe tartozó összes sertéstelepen és keverőüzemben az ISV szervezi a termelést és szaktanácsot ad. A telepeket ISV-Pannonhibrid kocákkal látja el és felügyeli a tenyésztést, amelynek lelke egy számítógépes szoftvercsomag.

Az ISV együttműködéssel fogják átalakítani a becsehelyi szarvasmarhatelepet évente mintegy 20 ezres hízóalapanyagot kibocsátó “malacgyárrá”.

Az eredményekért azonban sokat kellett fizetni. A Zalahús Rt. saját hizlaldáinak és integrációjának a kiépítése mintegy négyszázmillió forintba került. Az óriási beruházást afféle “kényszervállalkozásnak” is tekinthetjük, hiszen az alapanyaghátteret meg kellett teremteni. Nyilvánvalóan mindez kihatott a cég eredményére: tavaly nem tudott kimutatni nyereséget. A beruházás viszont az egyetlen lehetősége a társaságnak az életben maradásra.

A Zalahús saját alapanyag-termelési rendszeréhez, amely a szükséglet felét adja – a saját tulajdonú hizlaldák mellett – mintegy kétszáz sertéstenyésztő tartozik, közöttük 5000-6000 állatot kibocsátó iparszerű hizlaldák is. Az önellátás a becsehelyi telep beüzemelésével 70 százalékra növekszik. A szabadpiacon továbbra is kereslet van, élősúlykilogrammonként jelenleg 165-185 forintot fizet a Zalahús az átvett sertésért.

Tipikus válság

“A magyarországi húsüzemek kálváriája a KGST összeomlásával kezdődött, amikor a keleti piacokra a hagyományos kedvezményekkel nem tudtak szállítani. Az exportot át kellett irányítani Nyugatra, amely nem sikerült minden vágóhídnak” – magyarázza Farkas Imre, a Zalahús Rt. elnök-vezérigazgatója.

A minőségi váltás és a külkereskedelmi zsonglőrmutatvány eredményeként a kilencvenes évek elején a Zalahús ugyanannyit szállított Nyugat-Európába, mint amennyit korábban a Szovjetunióba. Átmeneti volt az öröm, mert sok állattartó csökkentette, megszüntette a sertéstenyésztést. Megkezdődött az árfelhajtó vadászat a sertésekért. “A külpiaci kereslet adott volt, alapanyag kellet, jó minőségű és elegendő” – érvel Farkas Imre.

A minőség a gyakorlatban annyit jelent, hogy a félsertésen nem lehet vastagabb a szalonna 5-7 centiméternél. Ennél zsírosabb nyersanyagból ugyanis nem lehet gazdaságosan elfogadható végterméket előállítani. Más takarmány, más technológia kell. E váltáshoz azonban megfelelő szakmai háttérre volt szükség, ezt adja az ISV.

A Zalahús termelésének 30 százalékát exportálja. A vezérigazgató szerint a belpiacon a tőkehúson szinte nincs nyereség, valamivel jövedelmezőbb a készítmény-eladás.

Az önellátás ma már nem egyedi eset. Pápán és a Pick Szegednél is ez a helyzet. Farkas Imre szerint az alapanyag-önellátást is a kényszer szülte. Jól működik az üzem, az alapanyag-termelés azonban összeomlott. Meg kellett teremteni a hátteret. Ha egy feldolgozó nem köti le legalább 40-50 százalékban az alapanyagot többéves szerződésben, termeltetésben előre, könnyen lehúzhatja a redőnyt.

A többszáz kisebb-nagyobb vágóhíd vív élet-halál harcot Magyarországon, de a feltételek Farkas Imre szerint nem egyenrangúak. A kicsik – különösen az illegális “fekete” vágóhidak – kilogrammonként 5-10 forinttal kisebb ráfordítással termelnek. Nem “terhelik” a kilogrammonként hét forintos állategészségügyi költségek sem. A feketegazdaság így fojtogatja a legális feldolgozóipart, amely alig bírja már a versenyt. Bajban van több nagy vágóhíd is. Az idén szintén várhatóan öt-tíz százalékkal csökken a látható, és ennyivel gyarapszik a feketepiaci kereslet.

Felértékelődő Kelet

Némi reménnyel kecsegtet az európai unióbeli tagság. A Dunántúlnyi Hollandia évente ugyanis 21 millió, Dánia húszmillió sertést tenyészt és dolgoz fel évente. A közben termelődő szerves hulladék, hígtrágyamennyiség elviselhetetlen környezetvédelmi teher. A sertésnagyhatalmak a termelést éppen ezért igyekeznek Keletre tolni. Farkas Imre reméli, hogy ebből a termelésnövekedésből hazánk is részesülhet, mert legalább tízmillió sertés hizlalására, feldolgozására lenne szükség a vágóhídi kapacitások kihasználásához.

A leendő EU-tagság azonban konkurenciát is jelent. A Zalahús ugyanis Szlovéniába, Horvátországba is szállít darabolt, formázott sertéshúst. Ugyanerre a piacra törekszik Ausztria, Németország is, és extra-exporttámogatással növelik a piaci részesedésüket. Az EU-ban is a piac újrafelosztásáért folyik a küzdelem. Az olcsó importtermékeket éppen ezért szigorú minőségvédelmi, minőségbiztosítási ellenőrzéssel fogadják. Megkövetelik az uniós szabványokat, és örülnek, ha a konkurenciát bármilyen ürüggyel kiutasíthatják. A Zalahús az ISO 9002 és a HACCP tanúsítvány megszerzésével szállíthat az EU-ba is, de szó sem lehet áremelésről. Érthető, hogy a legtöbb nagy exportőr egyre inkább belföldre törekszik, de itthon csökken a kereslet.

A zalaegerszegi hústermelési integráció bizonyára tanulságos az agrárstratégáknak. Igazolja, hogy valóban szükség van termeltetésre, az agrártermelők hosszú távú, szerződéses kapcsolódására a feldolgozóiparhoz. E kapcsolatban azonban a termék versenyképessége a meghatározó, nem csupán a termelői jövedelem aránya. Összehasonlítva más állami, gazdasági agrárintegrációs modellel, életszerűbbnek, talán olcsóbbnak is tűnik. Igaz, ennek a gazdaságosságát is egy tollvonással megváltoztathatja a kormányzat, mint ahogy egyik évről a másikra, vagy éppen év közben csökkentik a betervezett támogatást.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Armed Catalan policemen, known as Mosso d'Esquadra pass by the FC Barcelona logo with a black ribbon and a message reading "We are all Barcelona" before the Spanish league footbal match FC Barcelona vs Real Betis at the Camp Nou stadium in Barcelona on August 20, 2017.
Security barriers were put up at the entrances of the Camp Nou to stop vehicles after a deadly jihadist attack three days ago. An outcry has erupted on social media and in the press about the absence of bollards -- short, concrete posts to stop vehicles from driving onto sidewalks, with some people even demanding the  mayor's resignation for ignoring police recommendations for such preventive barriers. Drivers have ploughed on August 17, 2017 into pedestrians in two quick-succession, separate attacks in Barcelona and another popular Spanish seaside city, leaving 14 people dead and injuring more than 100 others / AFP PHOTO / LLUIS GENE
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.