Még az ipari építésen belül is szerteágazó terület a csarnokoké és a csarnok jellegű építményeké. Hiszen ez lehet raktár, műhely, gyártócsarnok, autójavító, diszkontáruház, tornaterem, repülőgéphangár vagy mini ABC. Ami közös bennük: a felépítendő épület csarnokként jelenik meg.
Az építési piac építtetői oldalán állók számára az ügy egyszerű: az elképzelésüknek megfelelő épületet akarják, minél gyorsabban, minél jobb minőségben és persze minél olcsóbban. Az elképzelt épületekkel szembeni elvárásaik pedig rendkívül tág határok között mozognak. A legegyszerűbbtől – “csak egy tetőt eső ellen” – egészen a légkondicionált, temperált, komputervezérlésű gyártócsarnokig. Az építtető elképzeléseit, vágyait semmi sem korlátozza – a pénzen kívül persze -, ami biztosítja egyrészt az iparág folyamatos fejlődését, másrészt a megvalósult építmények egyediségét, sajátos megjelenését, különbözőségét.
A csarnok jellegű épületek európai – és talán joggal mondható, hogy hazai – piacán a kínálat követte a huszadik század végének, a huszonegyedik század elejének megváltozott igényeit. De mit is értünk “megváltozott igények” alatt? Könnyebb, erősebb szerkezetet, komfortosabb, kulturáltabb megjelenést, gazdaságosabb üzemeltetést. Az épületek “lelke”, a tartószerkezetek terén a nem szakmabeliek számára nem látványos a fejlődés. Az anyaguk ugyanis látszatra ugyanaz: acél, vasbeton, fa, esetleg alumínium. A gyártók azonban napjainkban olyan acélszerkezeti rendszereket kínálnak, amelyek az ISO minőségbiztosítási rendszerek ellenőrzése mellett készülnek. S ma már a hétköznapi anyagok közé került többek között a nagy szilárdságú szerkezeti acél, a különböző korrózióálló acélok, a sokféle felhasználhatóságú, milliméternél vékonyabb lemezek.
Az épület tartóvázát nagy szilárdságú acélból készítve jelentős súlycsökkenés érhető el, ami az alapozási és földmunka-költségekben a laikus építtető számára is egyértelmű módon, megtakarításként jelentkezik. A korrózióálló anyagok és a vékonylemezek felhasználásával – amelyekhez a műanyagipar korszerű és tartós, megjelenésében is szép bevonatokat kínál sok-sok színben – a korábbi költségek, rozsdavédelmi módszerek elkerülhetők, ami ismét az építtető elégedettségét szolgálja. A fejlett, immár Magyarországon is jelen lévő csarnokrendszerek ajánlatában már olyan kiegészítők is szerepelnek, mint a hőszigetelt vagy “csak” burkolt, színezett vagy fémszínű burkolású ajtók, ablakok; szellőztető-légelszívó, tető- vagy oldalfali bevilágítók; beépített füst- és hőérzékelők. Az “egy kézből kínálva” jelentőségét a különféle gyártóktól származó épületrészeket egységgé, épületté kovácsoló beruházók, tervezők tudják a leginkább érzékelni, akik végigjárták az egyeztetések-keresgélések rögös útját, amíg eljutottak – némi túlzással persze – a “lego játékok” egyszerűségéig.
Az ipari jellegű kivitelezés területén szintén jelentős változásokat tapasztalhattunk az elmúlt egy-két évben. A már említett korszerű rendszerek kínálói a gyártás korszerűsítése és a kínálat bővítése mellett ugyanis komoly erőfeszítéseket tettek a szerelés fejlesztéséért is. A csarnoképítés fejlődése korábban is a szerelt jellegű helyszíni munka irányába mutatott, a “jellegű” kifejezés minden bizonytalanságát beleértve. A legfejlettebb csarnok- és építési rendszerek forgalmazói azonban mára a “jelleg” kifejezést törölték a helyszíni munka meghatározásából: az épületek a helyszínen szereléssel, iparosított kivitelezési módon állíthatók fel. Az egyes elemek akár végleges festéssel ellátva érkezhetnek az építési területre; az ajtók-ablakok üvegezve, készre szerelve várják, hogy a helyükre kerüljenek. Már nincs szükség a hegesztésre, a fúrógépre és a lemezvágóra, a helyszíni “szabókra” ott, ahol a gyári lehetőségek az előregyártáshoz – előfúrás, hajlítás, méretre vágás – gazdaságtalanság okán véget érnek.
Az acélszerkezet kombinálható a hagyományos építőanyagokkal is
