Annak ellenére, hogy január elsejével létrejött az elsődleges forgalmazói kör, a rendszer egyik alappillére, az árjegyzés még nem indulhatott el. A múlt héten végre ez elől is elhárultak az akadályok, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy egy csapásra az elvárható mértékben likviddé vált volna az állampapírok másodlagos piaca.
A késlekedést az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (ÁÉTF) által felszámított díjak okozták. A brókercégeket ugyanis, az árjegyzés sajátosságából adódóan, hátrányosan érintette volna a díjrendszer változatlansága, mivel az elsődleges forgalmazók, árjegyzési kötelezettségüknek eleget téve, kénytelenek saját számlára vásárolni. A saját számlás forgalom után fizetett ÁÉTF-díj ötödére (0,1 ezrelékre) csökkentése viszont a felügyelet számára okozott komoly bevételkiesést, és miután a költségvetéstől nem számíthat támogatásra, a bizományosi forgalom után fizetendő díjat kellett a kétszeresére emelnie (0,1 ezrelékre). A két különböző kategóriába sorolható üzletek díjának egységesítésétől a piaci szereplők a kereskedés felgyorsulását várják, mivel a papírokat így a megbízások teljesítése helyett, hasonló kondíciókkal, azonnal saját számlára vásárolhatják.
Az elsődleges forgalmazói körbe ez idő tájt tartozó 22 brókercég április 15-től köteles az összes, január elseje óta kibocsátott és három hónapnál hosszabb futamidejű állampapírra vételi és eladási árfolyamot közölni a tőzsdén kívüli kereskedelemben. Az árjegyzés értelmében a brókerek legalább ötmillió forint értékű papír megvételére, illetve eladására vállaltak kötelezettséget, ami után nem számíthatnak fel jutalékot. A vételi és az eladási áraknak megfelelő hozamok különbözete nem haladhatja meg a két százalékot, így az intézményi befektetők a legrosszabb esetben is közel reális áron juthatnak a papírokhoz, illetve a lejárat előtti értékesítéskor is tisztes hozamot tehetnek zsebre az elmúlt időszak után.
Az árajánlatok elvileg bárki számára hozzáférhetőek a Reuters szolgáltatásainak segítségével, de a hírügynökség előfizetőinek körét ismerve úgy tűnik: ez a lehetőség elsősorban az intézmények befektetési döntéshozatalát könnyíti meg. Bár ez idő tájt még némi nehézséget okoz a 22 brókercég ajánlatai közötti eligazodás, a közeljövőben az árfolyamok már növekvő sorrendbe rendezve jelennek meg a képernyőn, s így könnyedén ki lehet majd választani a legkedvezőbbeket. A brókercégek számára is könnyebb lesz az egyes papírok piacán zajló események követése, s adott esetben gyorsabban tudnak reagálni a változásokra. A verseny közben a forgalmazók érthetően kénytelenek lesznek a vételi és eladási ár közötti marzsot csökkenteni, ami egyben azt is jelentheti, hogy a megtakarításaik kihelyezésén fáradozó befektetők mellett idővel megjelennek a piacon az árfolyamnyereségre spekulálók. Az egy-két napos pénzek tulajdonosai állandó megbízásaikkal megnyugtató likviditást képesek teremteni a piacon, és egyben azt is lehetővé teszik, hogy a brókercégek tartósan alacsony marzzsal dolgozzanak. Ez esetben a kibocsátó mozgástere is számottevően bővülhet, mivel a néhány hónapos lekötésben gondolkozó befektető is mer ennél lényegesen hosszabb lejáratú papírt venni, azaz az állampapírok hátralévő futamidejének átlaga jelentősen növekedhet.
Bár a tervekben ehhez hasonló tőzsdei árjegyzési rendszer szerepelt, az elképzeléseket technikai okok miatt módosítani kellett. Mivel brókercégenként többnyire csak egy monitor áll az üzletkötők rendelkezésére, sőt sok esetben csak egy alkusz ül benn a tőzsde-boxban, a részvény-, illetve a határidős piac figyelemmel kísérése mellett ő aligha lenne képes az elsődleges forgalmazók egy egész képernyőt megtöltő ajánlatai között eligazodni. A befektetőket és a kibocsátót is megnyugtató kompromisszum eredményeképpen minden elsődleges forgalmazó csak hat papírra köteles a tőzsdén vételi és eladási árat közölni, és egy állampapírnak három hivatalos árjegyzője van. A brókercég által választott hat papír közül háromnak a hátralévő futamideje egy évnél hosszabbnak kell, hogy legyen. (A nem hivatalos árjegyző nem köteles a futamidő végéig részt venni a piacvezetésben.)
Bár az ÁÉTF által felszámított forgalmi díjak a tőzsdei ügyletek esetében lényegesen alacsonyabbak, a T+5-ös tőzsdei elszámolási rendszer (a pénzügyi elszámolás csak az üzletkötést követő ötödik munkanap során történik meg) távol tartja a brókereket a parketten való üzleteléstől. Az elképzelések szerint az elszámolást július elsejétől T+2-re, azaz két napra csökkentik, ami már versenyképes lehet a tőzsdén kívüli ügyletek gyorsaságával.
Ennek ellenére az állampapírok tőzsdei, illetve tőzsdén kívüli forgalma továbbra is közel tízmilliárd forint naponta. Az árjegyzés elmúlt egy heti tapasztalata alapján a befektetők egyelőre inkább a korábban megszokott és bevált módszer alapján próbálnak vásárolni és eladni. Az ügyletek csekély számának egyik magyarázata, hogy a vételi és az eladási árak, illetve a piac által elfogadhatónak vélt árszint között jelenleg még túl nagy az eltérés. Ez nem arra vezethető vissza, hogy az elsődleges forgalmazók számára elviselhetetlen kockázatot jelentene – adott esetben – az ötmillió forintos vételi és eladási kötelezettségnek eleget tenni, s ezért igyekszik ez alól kibújni, hanem inkább arra, hogy a rendszer újdonsága miatt az első héten a kelleténél óvatosabb magatartás jellemezte az üzletkötőket.
A lakossági befektetők május elsejétől élvezhetik az árjegyzés előnyeit, mivel ekkortól az OTP Bank Rt. mintegy kétszáz fiókjában férhetnek hozzá a korábban kibocsátott állampapírok teljes palettájához. A kisbefektetők számára jegyzett áraknak megfelelő hozamok között maximálisan négy százalékpontnyi eltérés lehet. (Bár a Magyar Hitel Bank néhány fiókján keresztül már korábban is adhatták-vehették a papírokat a magánszemélyek, a lakossági árjegyzésben az OTP-fiókok csatlakozása hoz majd lényegi áttörést.) A tervek szerint július elsejétől pedig már aukciós megbízásokat is adhatnak a kisbefektetők az OTP fiókjaiban, azaz beszállhatnak a diszkont kincstárjegyekért és a kötvényekért folyó versenybe.
Hibaigazítás: A Figyelő 1996/16. számának 61. oldalán félreérthetően jelentek meg a Budapesti Értéktőzsde közgyűlésének választási eredményei. Rotyis József, a BÉT ügyvezető igazgatója (még) nem tagja a Tőzsdetanácsnak, Reményi Zoltánt pedig a többi tanácstagtól függetlenül választotta meg a közgyűlés a befektetők tőzsdetanácsi képviselőjévé. Ez évi 15. számunk 47. oldalán viszont a BÉT forgalmának megoszlásáról szóló táblázatba csúszott hiba, mivel a vállalati és az állampapír-szekció forgalmi adatai duplikáltak, a határidős szekció adatai viszont nem.
