Pontosan egy hónappal azután érkezett Budapestre Mark Allen, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) új képviselője, hogy Magyarország három évnyi szünet után ismét “dűlőre jutott” a szervezettel. A stabilizációs programot hitel-megállapodással díjazó IMF itteni rezidense a kormány antiinflációs elképzeléseit biztatónak ítéli.
Amennyire egy 23 hónapos programot egy hónap után meg lehet ítélni, a fejlemények nagyon is úgy alakulnak, ahogy azt az IMF várta; a Valutaalapot elsősorban érdeklő általános pénzügyi egyensúly (a tb-alapok egész évi előirányzatot meghaladó első három havi hiánya ellenére) mindeddig megelégedésre szolgál – kezdi Mark Allen, aki kétévesre tervezi itt-tartózkodását.
Az augusztusban esedékes ország-felülvizsgálaton az IMF a makrogazdaság valamennyi aspektusát szemügyre veszi majd, a külkereskedelemtől a monetáris folyamatokon át a valutatartalékig. Természetesen a nyugdíj- és az egészségbiztosítási rendszer átalakításában tett lépések is terítékre kerülnek majd, nem kis részben azért, mert a hitel-megállapodás egyik célja a strukturális és költségvetési reformot megvalósító kormányprogram támogatása.
Addig is folyik az információáramlás Budapest és Washington között, és a kapcsolatteremtés az illetékes magyar hatóságok és olyan külföldi szervek közt, amelyek hasonló problémákkal küszködnek. Amint az a Nemzetközi Valutaalap múlt héten közzétett, a világgazdasági kilátásokról szóló jelentéséből is kiderül, ha a nyugdíjrendszerek nem esnek át hathatós reformon, és a költségvetési hiányok lefaragásában a kormányok nem tesznek az eddiginél hatékonyabb lépéseket, az ipari országok túlnyomó többsége kezelhetetlen méretű kormányzati adóssággal nézhet farkasszemet. Hasonló gondokra tehát számos példa akad, és jóllehet, a magyar megoldást helyben kell kidolgozni, a külföldi tapasztalatok ebben igencsak hasznosak lehetnek.
A kormány által a múlt héten bejelentett antiinflációs csomag a Valutaalap új képviselője szerint következetesen halad az év végi 20 százalékos inflációs cél irányába. Hogy valójában mennyi lesz decemberre a pénzromlás, azt Mark Allen nem kívánja megbecsülni, annyit azonban elárul: az IMF-nél úgy gondolják, hogy amennyiben ezt a programot valóban sikerül végrehajtani, úgy 1996 végére valóban elérhető a kívánt cél.
Csehország és Lengyelország már kinyilvánította, hogy a Valutaalap nélkül is elboldogul. Ezen országok – hasonlóan Magyarországhoz – immár képesek magukat finanszírozni, sőt a cseheknél és talán már a magyaroknál is az jelent inkább problémát, hogy miként kezeljék a beáramlott nagy tömegű tőkét – véli a Valutaalap képviselője. Magyarország hitelképességét döntően azok a intézkedések erősítették, amelyeket a kormány tavaly hozott a fizetési mérleg javítására. Az IMF-fel kötött stand-by megállapodás további bizalmat adhat a nemzetközi tőkepiacoknak arra nézve, hogy Magyarország folytatja az infláció csökkentésére, a fizetési mérleg további javítására és a gazdaság strukturális nehézségeinek kezelésére vonatkozó politikáját. Az alapvető cél persze az: a gazdaság elérje azt a pontot, ahol a piaci bizalom olyan erős, hogy már készenléti hitel-megállapodásra sincsen szükség.
Nehezíti a helyzetet, hogy nagyon is érzékeny területeket kell “megregulázni”. A költségvetési és szociális reformon, az infláció lefaragásán túl az állam szerepét a jövőben jelentősen vissza kell szorítani. Az adók és a kiadások GDP-hez viszonyított arányát – számos fejlett országhoz hasonlóan – egyaránt jelentősen csökkenteni szükséges. Ugyanakkor a feketegazdaságot is az adórendszer “hálójába” kell keríteni. A magyar kormány előtt tehát – véli az IMF frissen kinevezett budapesti képviselője – öt-tíz évig még igen nehéz és bonyolult feladatok állnak.
