(Figyelő, 1996/14. szám)
Cikkük elolvasása után egy területen maradt hiányérzetem. Visszaemlékezhetünk, hogy az utóbbi három évben több balesetről, illetve rendőrségi lépésről lehetett olvasni a sajtóban, amelyek a borászattal függtek össze. A híradásokból kiderült, hogy a bortermelés elmúlt évtizedes visszaesése után egyre többen foglalkoznak ezzel a tevékenységgel, de! Az új borászok között sokan szakképzetlenek, illetve egyszerű spekulánsok. Sok esetben kiderült, a csak nevében borász nem szőlővásárlással vagy -termesztéssel próbálja megalapozni bortermelését, hanem különböző adalékanyagokból, cukrokból, élelmiszer-színezékből keveri össze azt a nedűt, amit aztán palackozva borként próbál forgalomba hozni.
Az én szememben az az érthetetlen, hogy az illetékes kamarák vezetői, tisztségviselői miért ülnek ölbe tett kézzel. Nem lehetetlen ellenőrizni például, hogy a bor megcsúfolásához szükséges vegyi anyagokat vagy szerves készítményeket hol forgalmazzák, s kik vásárolják olyan tételben, ami már gyanús lehet.
Azt is csodálom, hogy évek óta elfelejtik számon kérni, kik és milyen képzettséggel, ismeretekkel vesznek ként a kezükbe a hordók kipucolásához, vagy erjesztik a mustot a pincékben. Ennek a veszélyes technológiának megvannak a kezelési szabályai, ezeket össze lehet foglalni, az ismeretüket számon lehet kérni.
