Gazdaság

Regionális fejlesztések

admin
admin

1996. 03. 27. 00:00

A Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) három évvel ezelőtt kezdett hozzá a regionális fejlesztési társaságok (rft.-k) hálózatának kiépítéséhez. Az MBFB akkori tulajdonosa, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) és a helyi önkormányzatok közreműködésével alakult meg 1993-ban Békéscsabán az első rft. A Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Rt.-t a következő évben a székesfehérvári székhelyű Közép-Pannon Regionális Kockázati Tőkebefektető Kft., a Balatonfüreden működő Balatoni Regionális Fejlesztési Kft. és a Nyíregyházán bejegyzett Északkelet-Magyarországi Regionális Fejlesztési Kft. követte. Eredetileg a békéscsabai társaság is kft.-formában alakult, amit egyebek mellett az indokolt, hogy egy frissen létrejött részvénytársaság esetében tőkeemelésre csak az első működési év letelte után van lehetőség. Ez pedig megakadályozta volna, hogy újabb önkormányzatok csatlakozzanak a társasághoz. Az első év letelte után viszont érdemes átalakítani rt.-vé a cégeket, ez a forma ugyanis nagyobb mozgásteret enged a társaságok menedzsmentjének – avat be az MBFB stratégiájába Petendi Rudolf, a pénzintézet rft.-ügyekért felelős igazgatója.

A bank 250 millió és félmilliárd forint közötti készpénzbefektetéssel szállt be a fejlesztési társaságokba, ami körülbelül az alaptőke felét jelentette valamennyi társaságnál. Huszonöt százalékot az ÁVÜ nyújtott az adott régióban működő vállalatok részvényeinek apportálásával, az alaptőke fennmaradó egynegyedét pedig az önkormányzatok dobták össze üzletileg hasznosítható ingatlanok, illetve értékpapírjaik apportálásával. Az azóta Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vé alakult ÁVÜ részesedései időközben az MBFB tulajdonába kerültek, a fejlesztési bank így ma már átlagosan nyolcvan százalék körül részesedik az rft.-kben.

A politikailag bizonytalanná vált helyzetben, 1994-ben – az ÁVÜ álláspontjának módosulása miatt – leállt az újabb rft.-k szervezése. Pedig akkorra már három (egy nyugat- és egy dél-dunántúli, valamint egy közép-magyarországi) regionális társaság létrehozása is karnyújtásnyi közelségben volt. Az első kettő máig sem jött létre, amiben az is közrejátszott, hogy időközben Pécsett az MBFB-től függetlenül megszerveztek egy regionális fejlesztési társaságot. Így a tervek szerint a dél-dunántúli társaság székhelyének kiszemelt Kaposvár hamarosan a tevékenységét Somogy megyére is kiterjesztő Balatoni Regionális Fejlesztési Kft. központjának ad majd otthont. Tavaly év végén salgótarjáni székhellyel megalakult viszont a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Kft., amely Nógrád, Heves és – elvileg – Pest megyében fektet be. (Az utóbbiban ez idáig nem sikerült mozgósítani az önkormányzatokat.) Szeged városának kezdeményezésére – az önkormányzat 125 milliós készpénz-, illetve ingatlan-befektetésével – létrejött a Duna-Tisza Regionális Fejlesztési Kft. is, amelynek 400 milliós alaptőkéjéből az MBFB 59 százalékkal részesedik.

Az egyéb pénzügyi tevékenységet végző regionális fejlesztési társaságok működésének megkezdését az Állami Bankfelügyeletnél kell bejelenteni, a társaságok azonban egyelőre nem kaptak pénzintézeti jogosítványt. Hosszabb távon elképzelhető, hogy érdemes lesz regionális feladatokat ellátó bankká fejleszteni őket, ám ma még nincs értelme vállalni ennek aránytalanul nagy költségeit – mondja az igazgató. Ma is van azonban már példa ilyen típusú intézményre: az MBFB tulajdonában lévő miskolci Rákóczi Bank szakosított pénzintézetként igyekszik vállalkozás- és területfejlesztési funkciót ellátni a borsodi térségben.

Bár a regionális fejlesztési társaságok állami feladatot látnak el, ez nem jelenti, hogy tőkebefektetéseik során ne üzleti szempontokat mérlegelnének. A befektetésekkel szemben állított hozamkövetelmény a jegybanki alapkamat (jelenleg évi 27 százalékos) szintjének felel meg, és az eddigiekben ezt összességükben teljesítik is – állítja Petendi Rudolf. Az igazgató hangsúlyozza, hogy a tőkekihelyezésnek szigorú feltételei vannak, hiszen az rft. nem az adott térségben központi támogatásokat elosztó ügynökség, hanem az ígéretesnek tűnő vállalkozásokba átmenetileg pénzt fektető gazdasági társaság. Az rft.-k jellemzően kisebbségi részesedést vásárolnak a megfelelő növekedésre esélyes cégekben, amit az igazgató szerint részben a korlátozottan rendelkezésre álló tőke, részben pedig a kockázatmegosztás filozófiája indokol. Nem magántulajdonú cég szóba sem jön, az egyéni kezdeményezés pedig minden szempontból elsődleges.

Az rft. minden esetben szerződést köt az adott cég tulajdonosaival, akiknek a hozamelvárások mellett visszavásárlási garanciát is kell vállalniuk az rft. tulajdonrészére. A regionális fejlesztési társaságok részesedései jellemzően 25 és 50 százalék között mozognak, tőkeértékük átlagosan 20-30 millió forint, jellemző életkoruk másfél év. A pénzintézet igazgatója nem kis büszkeséggel jegyzi meg, hogy a társaságoknak eddig egyetlen befektetés után sem kellett céltartalékot képezniük.

A kiszemelt – jellemzően könnyűipari vagy szolgáltató – cégek alaptőkéje rendszerint 50 és 100 millió forint között mozog. Az MBFB 1996 elejéig összesen három és fél milliárd forintot fektetett regionális fejlesztési társaságaiba. Az rft.-k eddig 100-130 millió forintot helyeztek ki, ami az igazgató szerint a megfelelőnek minősülő befektetési célok szűkös számára utal. A bank a jövőben 100-150 millióval szándékozik beszállni egy-egy fejlesztési társaságba, ennek azonban feltétele, hogy a helyi önkormányzatok részéről elegendő – és anyagi áldozatvállalásban is megnyilvánuló – igény mutatkozzon a fejlesztési társaság létrehozására.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.