| A stabilizációról | Az árfolyam-politikáról | Az antiinflációs politikáról |
| Még nem ért véget; olyan értéke a gazdaságpolitikának, amit meg kell őrizni. | Nincs szükség rendkívüli leértékelésre; nem indokolt eltérni a jelenlegi, előre bejelentett csúszó-leértékeléstől; ennek első féléves mértéke tartható, a második félévben, amennyiben az infláció lehetővé teszi, csökkentendő. | Az infláció az első számú közellenség; ha nem puhul fel a stabilizációs politika, akkor az idén tartható a 20 százalék körüli infláció, amit 1997-re 15, 1998-ra 10 százalék alá kell 0szorítani. |
| A kamatokról | A növekedésről | A társadalombiztosítási önkormányzatokról |
| Szükség van kamatcsökkentésre, de csak olyan mértékben, hogy az ne fogja vissza a megtakarítási hajlandóságot, azaz a reálkamat pozitív maradjon. | 1997-től évi 5 százalék körül várható. | Autonómiájukat meg kell őrizni; “a partnereket az ember nem megregulázza, hanem igyekszik meggyőzni”; vagyont csak olyan arányban lehet juttatni nekik, ahogy a tb-alapok mögötti állami garanciák csökkennek. |
| A tb-járulék adóvá történő átalakításáról | Az államháztartási reformról | Az adókról |
| Nem elvetendő gondolat, hatását azonban meg kell vizsgálni; a hiány lefaragására jelenleg a kinnlevőségek behajtása tűnik célszerűbbnek. | Akár 15-20 évig is eltarthat. | Mérsékelni kell a mértékeket, különösen az szja esetében; ennek fedezete az állami kiadások csökkentése, illetve a közvetett adók mértékének növelése lehet. |
| A munkahelyteremtésről és a vállalkozásösztönzésről | A privatizációs többletbevételekről | Bokros Lajosról |
| Szükséges az állami segítség, de kizárólag piaci eszközökkel. | Csökkentsék belőle az államadósságot; az így keletkező kamat-megtakarításokat az államháztartási reform miatt keletkező űr áthidalására, illetve exportbővítő fejlesztésekre fordítsák. | A reménybeli IMF-megállapodás, az OECD-felvétel az ő érdeme; “nagyon sajnálom, hogy nem arathatja le az eredményeket”. |
