Gazdaság

JÖVEDELMEK ÉS ADÓK – A felső tízezer

admin
admin

1996. 01. 17. 00:00

Hogy valóban hányan – hányszor tízezren – sorolhatók a “felső tízezerhez”, az anyagi értelemben vett “elit klubhoz”, azt nem tudni. A Társadalom-kutatási Informatikai Egyesülés vizsgálata csakis az APEH által nyilvántartott adózók körére szorítkozott. Az adócsalókról pedig most szó se essék…

Rögvest egy módszertani megjegyzés: a Tárki által meghatározott – mondjuk így: legális – felső tízezer úgy állt össze, hogy a legnagyobb jövedelmű, ön- és nem önbevallás alapján adózók tíz-tízezres csoportjából kiválogatták azt a tízezer embert, akik az APEH-nyilvántartás szerint a legmagasabb jövedelműek kategóriájába sorolhatók. (Az elit nemenkénti megoszlása: 1785 nő és 7439 férfi.)

Érdekes a felső tízezer korcsoport szerinti megoszlása: közülük ketten 14 év alattiak, hárman pedig 17 és 19 év közöttiek. Amúgy nagy a szóródás: a legtöbben – de alig több mint kétezren – a 45 és 49 év közöttiekhez tartoznak, majdnem kétezren pedig az 50 és 54 év közötti korosztályhoz. Érdekesség, hogy a 70 éven felüliek közül is 134 ember sorolható e kategóriába.

Nem kell azt hinni, hogy a vagyonosabb réteg túlnyomó többsége fővárosi vagy nagyvárosi illetőségű. A felső tízezer valamivel több mint fele Budapesten él és dolgozik; a megyeszékhelyeken alig ezerháromszázan gyűjtögetik a vagyonukat; a kisebb városokban és a községekben összesen egy híján másfélezren vannak. A településtípusonkénti megoszlásnál tehát nem fedezhető fel drasztikus aránytalanság, kivéve talán a községeket, ahol az elit mindössze 7,1 százaléka lakik, szemben az adóbevallók 30 százalékos arányával.

Még annyit, hogy az elit alig 90 százaléka önbevallás szerint adózik, s nekik lényegesen nagyobb a bevételük a nem önbevallókénál. (E tény valamicskét tán megkérdőjelezi az adómorállal kapcsolatos, egyértelműen negatív előjelű hivatalos és társadalmi közmegítélést.) Nem kerülgetve most már a lényeget, vagyis a felső tízezer anyagi viszonyait, jövedelmi helyzetét: az önbevallók évi átlagos jövedelme 7 millió forint, a nem önbevallás alapján adózók esetében ez az összeg 5,1 millió. Megjegyzendő, hogy az átlagos jövedelem semmiképpen sem azonosítható az összes jövedelemmel. (A részletek az 1. számú táblázatban olvashatók.)

A tábla kiegészítéseként: az elit 0,3 százalékának (29 embernek) 0 volt az adóalapja, ami persze nem jelenti azt, hogy ne fizettek volna adót. Ennél valamivel nagyobb arányú az a csoport (0,4 százalék), amelynek tagjai 110 ezer forintos adóalappal számoltak. E két csoporthoz tartozók vagy tőkejövedelmeik vagy elszámolt jövedelmeik révén sorolhatók a felső tízezerhez. S most vagyunk a lényegnél: az elitklub jövedelemszerkezetét vizsgálva az elemzők arra a megállapításra jutottak, hogy nem az adózó sávban tartozók átlagos adója a legmagasabb, hanem azoké, akik az adómentes sávba tartoznak, s tőkejövedelemmel, illetve költségként elszámolható bevétellel rendelkeznek. (Az elnevezés nem szerencsés. Sőt: kifejezetten szerencsétlen. Ám a kutatási eredmények összefoglalói – jobb és pontosabb terminus technicus híján – kénytelenek voltak az szja-űrlapon szereplő kategóriát használni. Közgazdaságilag mindenesetre vitathatatlan, hogy az a bevétel-, illetve jövedelemhányad, amelynek meghatározott része költségként elszámolható, a jövedelemszerkezetben mindenképpen valóságos bevételként jelenik meg. A kutatási eredményekből az is kiderül, hogy az úgynevezett költségként elszámolható jövedelmek – természetesen a tőkejövedelmek mellett – erősen koncentráltak; az összes bevételek koncentrációja jellemzően kisebb.)

A legmagasabb átlagos tőkejövedelmet is az adómentes sávba tartozók kis csoportja éri el, míg a költségként elszámolt bevétel a 110 ezer forintot meghaladó összevont jövedelműek körében a legmagasabb. Vagyis: az adózók egészére jellemző összefüggés, hogy az adómentes sávba tartozóknak általában nincs tőkejövedelmük; a legmagasabb jövedelmű rétegnél viszont ennek éppen a fordítottja igaz: a legmagasabb átlagos tőkejövedelemmel rendelkezők az adómentes sávba tartoznak. A lehető legegyszerűbben megfogalmazva: a legmagasabb jövedelműek – munkajövedelmük mellett – elsősorban a tőkejövedelmeikre támaszkodhatnak. (E tény illusztrációjaként lásd a 2. számú táblázatot.)

A Tárki munkatársai ezzel kapcsolatban azt is megállapítják, hogy “az elszámolt költségek viszonylag alacsonyabb és a tőkejövedelmek magasabb aránya arra utal, hogy az elitbe tartozók csoportja – a közepes és a magas jövedelmű önbevallókkal szemben – nem elsősorban az adórendszerben rejlő költség-elszámolási módokat alkalmazza az adófizetés lehetséges csökkentésére, hanem megszerzett jövedelmét vállalkozásokba, értékpapírokba fekteti, s ez a legmagasabbnál jóval alacsonyabb adókulcsot jelent”.

Ezért aztán érthető, hogy – a törvényes adókedvezmények értelmében – az elit esetében érvényesülő legmagasabb adókulcs átlagosan mindössze 28,8 százalék. Másképpen fogalmazva – és egy másik számítás szerint – a legfelső jövedelmi decilisbe tartozó, átlagosan évi 21 milliónál is nagyobb jövedelműek adóhányada gyakorlatilag annyi, mint akik csak a munkajövedelmeik révén jutnak évi 400 ezer forinthoz.

1. táblázat

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.