A serdülőkorú gyerekek többsége látott már pornót a neten, de saját testükről és szexualitásukról hiányosak az ismereteik. A Hintalovon Alapítvány munkatársai szerint a gyerekek sem az iskolákban, sem otthon nem kapnak megfelelő szexuális felvilágosítást. Az alapítvány arra keresett választ, hogyan jelennek meg a szexualitás és a szerelem első tapasztalatai az interneten. Elemezték, mennyit, hol és hogyan foglalkoznak magyar nyelvű internetes oldalak az első csókkal, első szexszel, első szerelemmel, és hogyan jelenik meg az első menstruáció vagy az első magömlés témája.
A kutatás főbb megállapításai:
- Az első menstruációról sokkal több korrekt infóhoz lehet jutni, mint az első ejakulációról. Bármily meglepő, a fiúk nemi érése szinte tabu.
- A gyerekeket az első csók érdekli legjobban – több rá a keresés, mint az első szerelemre és az első szexre összesen.
- Kevés a szerzővel és hivatkozásokkal megjelenő cikk, de rengeteg a közösségi oldalakon az anonim információkérés és tapasztalatcsere.
- A gyerekek szexualitását tárgyaló tartalmakat szinte mindig negatív érzelmek kísérik, például félelem, aggodalom, illetve agresszió.
- Az első szexhez gyakran a fájdalom és az az erőszak képe társul.
A mindent elözönlő szexuális tartalmak ellenére a felnőttek a gyerekek előtt még mindig tabuként kezelik a szexualitást. A nemi érést gyakran kíséri szégyenérzet, a külső elvárásoknak és a kortársaknak való megfelelés igénye. S mivel
Németh Barbara projektvezető kérdésünkre elmondta: nagyon fontos a gyerekek szexuális felvilágosítása során az időzítés – nem jó, ha túl korán kapnak információt, és az sem, ha későn. És mivel az első élmények, információk és tapasztalatok meghatározók lehetnek későbbi nemi életre nézve, a pornó hamis, egyoldalú, egyfajta „tökéletes” testet idealizáló, a nőket alárendelt szerepben feltüntető és gyakran erőszakos szexábrázolása könnyen okozhat valós problémákat a későbbi párkapcsolataiban, illetve testképzavarokat, félelmet és bűntudatot.
Nem mindegy az sem, milyen nyelvezettel beszélünk a szexualitásról, káros lehet például a mainstream sajtóban is elterjedt vulgarizáló beszédmód, hiszen azt sugallja, hogy szexualitás valamiféle szennyes, közönséges dolog. Ugyanakkor az sem jó, ha egy gyerek fél a testi éréstől,
A „menstruáló nő” képe ilyenkor problémás személyként jelenik meg a számára, ezért eleve fél tőle, és ha eljön az ideje, szégyenkezik miatta.
Az anonim közösségi felületeken ráadásul gyakori a durva ítélkezés, rengeteg az olyan tartalom, ami inkább erősíti, mint gyengíti a nemi szerepekkel kapcsolatos ártalmas sztereotípiákat. A fiúk még mindig kevés szakszerű választ találnak a nemi érésükre vonatkozó kérdéseikre – a fiúknak illik „mindent tudniuk, és rögtön férfinak lenniük”, másrészt a lányok alárendelt szerepét is gyakran kezelik természetes adottságként.
