Daniel Patterson könyvet adott ki az ízesítés művészetéről, ez most mellékszál, de a bevezetésben meg kellett említeni.
A michelin csillagos séf – aki egy parfümkészítővel írta az említett kiadványt – arra próbálja rávenni olvasóit, hogy merjenek elszakadni a receptektől: a leírtak szolgai követését ahhoz hasonlítja, mint amikor vezetés közben vakon megbízunk a GPS-ben. Patterson szerint viszont az ételek elkészítésénél nagyon fontos, hogy magabiztosak legyünk, és merjünk saját ízesítéseket kipróbálni.
Patterson korábban klasszikus módon, teflonserpenyőben készítette a rántottát, majd környezettudatos felesége tanácsára áttért az öntöttvasra. Igen ám, de ekkor meg ő is úgy járt, mint minden halandó rántottakészítő: letapadt, leégett a tojás.
A Patterson-recept lényege, hogy a tojást – a hagyományos módon – felverjük, kábé 30 másodpercig keverve, de nem ízesítjük. Felteszünk vizet forrni, és amikor elkezd buborékozni, szebb szóval: gyöngyözni, tegyünk bele sót, majd keverjük meg a vizet, hogy örvény alakuljon ki – ahogy a buggyantott tojásnál – és öntsük bele a tojást.
Fedjük le, számoljunk el húszig, és kész is. Illetve azért még szűrjük le, meleg vízzel nem finom (sőt a tojás tetején megtapadt vizet még papírtörlővel is érdemes utána leszárítgatni).
Ízesítsük kedvünkre: Patterson sót, borsot és egy kis vajat javasol (majd az egészet pirítóssal tálalja), de a magyar gyomor nyilván a piros paprikát is megkívánja. (Az extra magyarosch verzió kedvelőinek további probléma, hogy a kolbászos, hagymás verziót így nem tudjuk előállítani).
Az általunk megkérdezett tesztelő, Csaba elmondta:
Kíváncsi voltam az állagára, ilyen levegős, puha izé lett, ami rajtam kívül senkinek nem ízlett, de nem rossz amúgy”,
de ez az értékelés ne szegje senki kedvét. Jó étvágyat kívánunk!
