A hetvenes-nyolcvanas évek ikonikus magyar rajzfilmsorozatának Vízipókját jó eséllyel mindenki ismeri, azt azonban már kevesebben tudják, hogy a Keresztespók fura barátját az Angliától Szibériáig a vizek szennyeződése miatt egyre kisebb egyedszámban előforduló – Magyarországon már védett – búvárpók ihlette.
Az egész életét víz alatt töltő faj kettős szőrzete segítségével képes levegőbuborékokat magával húzni a víz alá, ahol a növények közé, két-három centiméterrel a vízszint alá feszíti ki a hálóját. Ezt azonban más pókfajok ezreivel ellentétben nem a repülő rovarok elkapására, hanem otthonaként használja:
a háló alá lassan behúzza a minden lemerüléskor a potrohára tapadó levegőbuborékokat, egészen addig, míg azok együttesen elég nagyra nőnek ahhoz, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen bennük.
Ezt a jelenséget a legtöbben saját szemükkel sosem látják, de épp ezért vannak a természetfilmesek, akik bemutatják a lehetetlennek tűnő állati vállalkozásokat – így például a brit Team Candiru, akik egy igen látványos felvételen mutatják be a hálóépítést:
