Ahány házasság, annyiféle nehézség és feladat van a párkapcsolatokban. A viták, konfliktusok nélküli élet lehetetlen, minden fajta emberi kapcsolatot az visz előre, ha egymást nem minősítve rendeződnek a viták. Azt is jó figyelembe venni, hogy a legtöbb vita félreértések eredménye. A házasságok, párkapcsolatok sohasem fejlődnek válságok nélkül, az igazi lelki összhanghoz szükséges az is, hogy szembenézzünk egymás hibáival és türelemmel, szeretettel megoldjuk együtt a gondokat.
Általánosságban két tényező idézheti elő a válságokat, mindkettő alapja a partnerek személyisége. Az egyik ilyen általános válság féle a személyiségfejlődés eltérőségéből adódhat. Azaz az egyik fél másmilyen tempóban fejlődik a partnerénél, lassabban vagy gyorsabban. Ezeket a fejlődéseket munkahelyváltozás, tanulás vagy új élethelyzet, trauma is előidézheti, ezek mind az élet velejárói. Például ha az egyik fél rengeteg dolgozik, ennek ellenére kirúgják létszámleépítés miatt, az egész biztosan válsághelyzetet idéz elő a kapcsolatban. Akárcsak az, ha egy közeli hozzátartozó haldoklását kell végigkísérni, majd eltemetni. A másik fél ilyen helyzetekben a társa életvitelszerű kiszolgálójává válik, ami a párkapcsolat dinamikájára biztosan kihat. Új attitűdök, új nézetek alakulhatnak ki,
A másik válságtípus a személyiség magjából adódik, azaz abból, ki, kit és miért választott társául. A házasság és a tartós párkapcsolatok egyfajta csereelmélet alapján köttetnek. Ez teljesen szubjektív, lehet a csereérték alapja az intelligencia, a pénz, a műveltség is. Nem szükséges, hogy ezek az értékek egyenlőek legyenek a két félnél.
A partnerek kölcsönösen jó üzletet kötnek egymással érzelmileg, azaz egymástól a lehető legnagyobb lelki kielégülést várják el. A tartós kapcsolat reményében mindkét fél igyekszik megtalálni a számításait, de ahogy zajlanak a mindennapok, a csereértékek mértéke is megváltozhat, már egymással szembeni elvárásokról van szó. Az elvárások néha egyik oldalról nézve túlzóak vagy illuzórikusak lehetnek, így a nyereségek és ráfordítások felborulhatnak a csereértékben. Akár kölcsönös vonzalom nélkül is tartósan fennmaradhat a kapcsolat, ha mindkét fél megkapja a várt nyereségét – gondoljunk az öreg és gazdag ember házasságára a fiatal, szép, vagyontalan lánnyal.
A válság akkor válik igazán kritikussá, ha egyik vagy mindkét fél sem képes konstruktívan megoldani a helyzetet. Ezek azok a helyzetek, amikor a kommunikáció nem működik megfelelően, azaz az egyik fél nem bezárkózik, és nem akar beszélni. Vagy éppen ellenkezőleg, folyamatosan és megállás nélkül felhántorgatja a sérelmeit, bűntudatot keltve a másikban. Tipikus a veled van a baj, nem velem típusú mondatok is, amikor az egyik fél hárítja a felelősségét, holott még ha így is van, hogy a partner az, akinek meg kellene oldani a gondjait, ő is részese, hiszen társak.
Az átmeneti hangos összecsapások nem oldják a feszültséget, akkor sem, ha az adott pillanatban úgy érezzük. A kapcsolatban előforduló változások előidézik ezeket a helyzeteket, de a közösen töltött minőségi idővel, az egymásra figyeléssel és az őszinte beszélgetésekkel elkerülhetők az ajtócsapkodások.
A te mindig és a te soha kezdetű mondatok helyett inkább azt kommunikáljuk, amit éppen érzünk, ne a bűntudatkeltésre és a fenyegetésre helyezzük a hangsúlyt. Például: nehéz uralkodnom az érzéseimen, félek, hogy, ma rossz napom volt, ne haragudj.
A konfliktusok valójában csak feladatok, amiket meg lehet oldani, nem szabad megijedni ezektől a helyzetektől, és
A krízishelyzetben nem a válás az egyetlen megoldás. Természetesen van olyan helyzet, amikor csak az az egy út a járható út, de ezek a mindennapi konfliktushelyzetek, az élet hozta válságok nem azok.
